muti a recepted... megsütöm.

kisült a kalácsom

kakaós csiga örök gyerekeknek

2018. március 11. - mdeszi

 

sokszor azon kapom magam, hogy a gyerekeimet figyelgetem és gondolkodom. arra gondolok, milyen jó nekik, hogy gyerekek. aztán persze mindjárt meg is cáfolom eme gondolatmenetemet azzal, hogy vajon tényleg olyan jó-e nekik csak azért mert gyerekek?! úgy, ahogyan azt a felnőttek gondolják... és nekünk felnőtteknek meg annyira rossz, hogy felnőttek vagyunk?! egyértelműen nem. mindkettő nem.

ti szerettek felnőttek lenni?

én igen. vagy úgy mondom, hogy inkább igen, mint nem.

gyerekként, sokszor hallunk olyanokat, hogy "addig örülj, amíg gyerek vagy", vagy, hogy "addig jó, amíg iskolába jársz. visszasírod még ezeket az időket".   

de azért ez nem ilyen egyszerű.

mert mit hisznek a felnőttek? hogy a gyerekeknek könnyű, mert tanulnak, játszanak, felszabadultan nevetnek, mélyen alszanak, igazat beszélnek, hisznek, sírnak, elmélyülten koncentrálnak, felfedeznek...

mondjuk az ő szemszögükből nézve ezek szolgáltathatnak épp annyi nehézséget, mint nekünk a felnőtt-létünk nap mint nap.

én nagyon élvezem a felnőtt létemet. és még nagyobb élvezettel nézem a gyerekeim gyerek-létét. 

próbálom ezt a folyamatot, a gyereknevelést nagyon tudatosan megélni. és most itt természetesen nem a napi rutin elvégzésére gondolok vagy arra, hogy a gyerek tisztelettudóan köszön-e az utcán a szembejövő ismerősnek.

ez ettől sokkal több.

ez a legnagyobb kihívás, amivel valaha találkoztam és, amivel valaha találkozni fogok.

imádom. rengeteg mindent kapsz általa. célokat, gondolatokat, szándékot.

mert abba belegondolni, hogy mi lesz a te kisembereidből hátborzongató. és egyben nagyon inspiráló.

sokszor visszanyúlok a gyerekkoromhoz/ba. mire emlékszem? mi az, amit szeretnék továbbvinni és mi az, amit nem. ez a szülőség egy óriási katyvasz, amin néha te sem igazodsz ki. rengeteg és még annál is több információ. mindenki mindent tud, vagy tudni vél. ezt különböző csatornákon rád is ömleszti a környezeted. mindenhonnan jönnek az adatok, ha akarod, ha nem. 

ebből kell valamit kreálni, ami csak a tiéd, csak a tiétek. és az egészben az a legjobb ill. legijesztőbb, hogy mindezt élőben kell csinálni. nem tudod először kipróbálni, aztán ha nem jó mégis valami másra szavazni. 

olyan ez, mintha tudnád, hogy mit akarsz, csak azt nem, hogy ezt hogyan vidd véghez.

és ha még tudnád is, nem csak egyismeretlenes ez az egyenlet. a gyerek, mint önálló indivídum is jócskán benne van. mert ők általunk is formálódnak de van egy bizonyos szelet az ő "kördiagrammjukban", ami az övék. és a felnőttektől, szülőktől független. ezzel kerek egész ő. ez a szeletecske van, hogy rossz dolgokat produkál de van, hogy jópofa. és itt vetődik fel bennem a kérdés, hogy a szülő vajon ezt a valamit felismeri-e a gyerekében vagy nem. ha a gondolatmenetem jó, én a sajátjaimban ezt felismertem. és ha megdícsérik őket, pl abból a bizonyos szempontból, mindig azt szoktam mondani, hogy ez...  ezek ők. ők ilyenek. itt nem én vagy nem az apukájuk köszönön vissza belőlük.

mennyire sokrétű, nem?!

én nagyon de nagyon szeretek másokat megfigyelni. hogy ők hogyan csinálják. mert annyi mindent lehet tanulni. ha úgy tetszik a más kárán. de ez nem a káruk, csak olyan mintha néznél egy filmet, amiben valaki olyasmi szituban van, mint te. és megnézheted, hogy mi lesz a történet vége. mini segítség.

mondok egy példát. egyszer egy kerti partin voltunk. nekünk még csak egy gyerekünk volt, ő is kb 2 éves lehetett, vagy még annyi sem. több gyerek is jelen volt. a szülők üldögéltek, beszélgettek. a gyerekek meg a kertben játszottak, szaladgáltak. egyszer az egyik kisfiú odahozott egy körtét az anyukájához és mondta, hogy ő beleharapott de van benne egy kukac. én magamban mér rég kivettem volna a gyerek kezéből a körtét és mondtam volna neki, hogy akkor ne edd meg. de nem szólaltam meg. figyeltem. az anyuka válasza az volt, hogy, ha a kukac ebbe a körtébe mászott bele, akkor az azért van, mert ez a legfinomabb. kivágta neki a kukacos részt és a többit visszaadta neki, hogy megegye.

szeretek figyelni. mert minden valamiért érdekes. és én próbálok sok minden megtartani magamban, hogy később visszanyúlhassak érte az emlékeimben.

szóval visszatérve az eredeti témához én szeretem ezt a felnőtt dolgot. minden pozitívumával és negatívumával együtt.

szeretem, hogy döntéseket kell hoznom. szeretem, hogy nekem kell a döntéseket meghoznom.

szeretem, hogy felelősséggel tartozom.

szeretem, hogy rajtam is múlik.

szeretem, hogy sokszor tétje van annak, amit csinálok.

szeretem, hogy célokat tűzök ki.

szeretem, hogy a szavamnak egyeseknél súlya van.

szeretem, hogy felnőtt vagyok.

felnőtt vagyok mert korábban kelek, mint a gyerekek. 

felnőtt vagyok mert fél füllel mindent hallok és álmomban is jelen vagyok.

felnőtt vagyok mert előre gondolkozom.

felnőtt vagyok mert szeretek az enyémtől eltérő véleményeket is hallani.

felnőtt vagyok mert előző este beáztatom a babot és bekeverem a tésztát.

felnőtt vagyok mert nem gondolom, hogy mindent jobban tudok.

felnőtt vagyok mert nem gondolom, hogy ők mindent jobban tudnak.

felnőtt vagyok mert én kísérek és nem engem kísérnek.

felnőtt vagyok mert 30 pluszos arckrémet ajánlanak.

felnőtt vagyok mert a festék alatt qvára ősz a hajam.

felnőtt vagyok mert rengeteg a kétely bennem, hogy jól csinálom-e.

ha felnőtt vagyok miért nem tudom pontosan, hogy hogyan kell?

ha felnőtt vagyok hogyan mondjam el neki, hogy nem baj ha kilóg a sorból.

ha felnőtt vagyok miért nem tudom, mit tanácsoljak, ha bántják?

ha felnőtt vagyok ki a nálam is felnőttebb?!

azért nem kell megijedni, nem veszem én sem ezt a felnőtt dolgot annyira komolyan.:)

ugyanúgy elkezdek táncolni otthon vagy hangosan énekelni a kocsiban, ha megszólal a kedvenc számom.

a kallódo gumicukrot a konyhapulton biztos, hogy bekapom.

ha nem mennek jól a dolgok, hisztizek.

egy jó rajzfilmre mindig vevő vagyok.

a reszkessetek betörőket most már a gyerekeimmel nézem meg csilliomodjára.

még mindig szeretek nyáron a medence partjáról a vízbe ugrálni, a vizicsúszdán lecsúszni. 

még mindig szeretnék Disney land-be eljutni.

szeretek kézműveskedni, egy jó nagy puzzle-t kirakni.

örömmel összemaszatolom az arcomat egy jó kakaóscsigával...

20180310_132307.jpg

 

ezt a receptet először akkor készítettem el, amikor még 1 hónapja sem voltunk Németországban. (majd 3 éve!)

és azóta sem.

most újra elővettem. nem is tudom milyen indíttatásból. 

csodálatos, mennyei. a házi leveles tésztánál nincs jobb. egyszerűen nincs.

aki csalni szeretne, és bolti levelessel próbálkozik annak van egy rossz hírem. nem lesz jó! ha-ha (a bolti túl vékony)

hosszadalmas folyamat de NEM BONYOLULT! csak annyi, hogy sokat kell parkoltatni a tésztát a hűtőben de igazából keveset kell vele csinálni.

úgyhogy ha bénának érzed magad, de van sok időd akkor nyugodtan állj neki. ha fordítva igaz, akkor ne! :)

hozzávalók: (kb 2 tepsi kakaóscsigához)

20180310_132548.jpg

60 dkg liszt

3,5 dl tej

30 g élesztő

50 g cukor

10 g só

30 dkg vaj

 

30 dkg cukor

10 dkg cukrozatlan kakaópor

 

elkészítés:

kezdjük azzal, hogy a vajat 2 sütőpapír között kinyújtod téglalap alakúra. utána pedig beteszed a hűtőbe, hogy ott várjon, amíg felhasználjuk.

 

20180310_080853.jpg

a tejet melegítsd meg egy kicsit és morzsold bele az élesztőt. add hozzá még a cukor felét, az majd segít az élesztőnek akcióba lépni. tedd félre.

keverd össze egy, a dagasztásra szánt tálban a lisztet, a maradék cukrot és a sót. öntsd hozzá az időközben felfutott élesztős tejet és dagasztókaros robotgéppel dagaszd simára. ez elég gyorsan megvan. gyúrj a tésztából egy golyót, kicsit lapítsd ki és tedd hűtőbe 1 órára. (ez még csak a kezdet!)

ha letelt az 1 óra, nyújtsd ki a tésztát egy lisztezett deszkán jó nagy, kb téglalap alakúra. most jön a vaj, amit miután lefejtetted róla a sütőpapírokat rá kell helyezni a tésztád közepére.

20180310_101002.jpg

most rá kell hajtani a tésztát minden oldalról úgy, hogy a vaj sehol ne lógjon ki. kvázi becsomagolni.

2018-03-11.jpg

menj át rajta a nyújtófával. legyen téglalap. most jön az első hajtogatás. úgy kell összehajtani mint egy papírt, amit egy hosszúkás borítékba teszel bele. tehát az egyik oldalt behajtod a tészta feléig, a másik oldalát pedig erre ráhajtod. 

20180310_101143.jpg

csomagold be fóliába és tedd a hűtőbe 30 percre.

mikor az idő letelt és kivetted a tésztát újra ki kell nyújtani és ugyan úgy összehajtani csak arra kell figyelni, hogy a hajtogatás iránya mindig 90 fokkal legyen elforgatva az előzőhöz képest.

összesen háromszor kell hajtogatni és pihentetni.

ez az amiről beszéltem. mert igazából nem csinálunk sok mindent viszont legalább baromi sokáig tart... :)

mikor az utolsó pihenőidő is lejárt és már lerágtad a körmöd, hogy mégis milyen lesz ez a fránya kakaóscsiga léphetünk egyet előre.

most már összekeverheted a cukrot és a kakaót, amiből "töltelék" lesz.

1 cm vastagra kell kinyújtani a tésztát, ami a vajnak köszönhetően (plusz az élesztőnek) nagyon puha, lágy.

(én a cm helyett inkább azt figyeltem, hogy a kinyújtott tészta majdnem akkor volt, mint a nyújtódeszkám)

egy tálkába tegyél vizet és mártsd bele az ujjaidat. utána spricceld meg vele a tésztát. ezt párszor ismételd meg. ez a lépés fontos mert a vízbe tud majd beleragadni a kakaós cukor. ha nem lenne, kipotyogna minden a csigákból, mikor felszeleteled a tésztát. (viszont figyelj, hogy ne ázzon azért el. nem kell túl sok!)

most egy kanállal szórd rá a kakaós cukrot. elég emberes mennyiség, úgyhogy bőven lehet szórni. a szélén érdemes egy kis sávot kihagyni, onnan nagyon erősen kipotyog majd a cucc.

tekerd fel a tésztát a szélesebb oldalánál. 

a tepsikbe tegyél sütőpapírt és egy éles késsel szeleteld fel a tésztarudat.

a csigákat sorakoztasd fel a tepsiben és vizes tenyérrel kicsit nyomj rájuk egy lájtosat.

20180310_122635.jpg

a legeslegutolsó 1 órás pihenő következik.

210 fokon sül, 20 percig. (én 10 perc után fordítottam a tepsin 180 fokot, de ez nem muszáj. egy másik receptben olvastam és kipróbáltam. )

a sütő aljába tegyél egy kis lábosban kb 2 dl vizet. a gőztől lesz tuti!

20180310_132358.jpg

nem tudom szavakba önteni, mennyire jó!

a receptet a legkedvencebb gasztrobloggeremtől (attól már rég több) kölcsönöztem. Havas Dórától. icipici változtatásokkal. ő az én példaképem!

u.i. képtelen voltam koncentrálni néha, mikor leültem írni. nem vagyok egy éjszakai bagoly, nappal meg mindig valaki csiripel a fülembe. úgyhogy most először fülhallgatóval írtam. ilyesmiket hallgattam:

A bejegyzés trackback címe:

https://kisultakalacsom.blog.hu/api/trackback/id/tr5913725428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.