Minap történt velem az alábbi történet.

Korábbról kezdem:

Kicsivel több, mint 1 éve dolgozom a mostani munkahelyemen. Nagyon örültem, mikor ide bekerültem, mert az előző helyemen nem éreztem jól magam. Ide baráti ajánlás által, egy, a főnökkel lefolytatott beszélgetést követően fel is vettek.

Mit mondjak róla? Ne gondoljátok, hogy innen fogom megváltani a világot vagy fogom felépíteni életem karrierjét. Tudjátok, hogy mi a leglényegesebb szempont most nekem. Hogy a dolgot a gyerekekkel jól össze tudjam egyeztetni. Ez nálunk jelenleg az első és talán egyetlen követelmény. Ennek remekül megfelel, úgyhogy boldog voltam vele. Egészen mostanáig. Vagyis úgy mondom, hogy az utóbbi időben úgy éreztem váltani szeretnék. Ahogy az lenni szokott nálam, nem bírom sokáig egy helyben és elkezdett bennem mocorogni valami. Elkezdtem azon fantáziálni, hogy jó lenne keresni valami mást. Ahol egy fokkal talán többet kell dolgozni de közben még tovább fejlesztem a németemet és én magam is úgy érzem, hogy valamit leteszek az asztalra.

(Ezt a dolgot, mármint, hogy nem tudok teljesértékű dolgozó nő lenni sokszor nagy kudarcnak élem meg. Sokan persze támogatnak és bíztatnak, hogy majd később lesz időm a munkában is kiteljesedni. Irigylem azokat, akik össze tudják egyeztetni a munkát és a gyerekeket. Nekem döcögősen megy csak.)

Persze ezt, azaz, hogy váltanék, kezdetekben nem mondtam el senkinek, csak rá-ránéztem a neten az álláshirdetésekre. Sokáig nem volt semmi.

Aztán egy nap, hirtelen megakadt a szemem az egyiken. Elég jónak tűnt.

Na akkor már nem volt olyan egyértelmű, hogy mit is akarok. Ezerszer és ezerszer átrágtam magamban. Pro-kontra. Á, mondom, elküldöm. Úgyse jeleznek vissza, vagy ha mégis, nemleges lesz a válasz. Tuti.

Rápillantok a cég weboldalára, gondoltam. És a kollégák között megtalálok egy nőt, aki a mostani munkahelyemen ügyfelünk. Tehát ismeri a főnökömet. Jaj. 

Most mi legyen? Beszéljek a nővel? Beszéljek a főnökömmel? Titokban küldjem vagy játszak nyílt kártyákkal? 

Végül az utóbbit választottam.

Beszéltem a főnökömmel. Elmondtam neki töviről hegyire a történetet. Megértette a problémát.

Azóta is sokszor szóba kerül a dolog köztünk.

Ami viszont ezzel kapcsolatban pár napja történt velem, olyan valótlannak tűnt, hogy muszáj leírnom.

Történt ugyanis, hogy az a bizonyos hölgy, aki annál a bizonyos cégnél dolgozik épp nálunk volt. Mármint a jelenlegi munkahelyemen. És a főnököm egy sokatmondó kacsintással jelezte, hogy kellene vele beszélni. És odament hozzá, majd behívta az irodájába. És együtt megkérdeztük a hölgyet, hogy az állás vajon aktuális-e még ill. elcsevegtünk még egy darabig a témáról. A hölgy, én és a főnököm. Vicces nem?

Szürreális szitu, amiben kívülről láttam magam. És mosolyogtam, hogy ez mennyire hihetetlen.

Úgyhogy mára egy ilyen light-os történettel készültem. És stílusosan egy könnyed desszertet választottam hozzá.

Egy túrótortát.

Finom, lágy, könnyű, nyári.

Hozzávalók:

3 tojás

pici só

230 g cukor

90 g liszt

30 g keményítő

6 zselatinlap

650 ml habtejszín

500 g túró

1 teáskanál vaníliapaszta

1 tasak habfixáló

1 teáskanál tortazselé

100 g mandula

gyümölcs, tetszés szerint

1. lépés

Kapcsold be a sütőt 190 fokra. Válaszd szét a tojásokat. (a fehérje mehet rögtön a nagy tálba, amiben habbá vered majd) A sárgáját egy kisebb tálban valamennyire verd fel egy villával. A fehérjéhez adj egy pici sót és géppel verd habbá. Amikor már majdnem kész vagy vele, önts bele 70 g cukrot és további 1-2 percig habosítsd még. A végén pedig a sárgáját keverd óvatosan hozzá egy kézi habverővel.

2. lépés

Tegyél sütőpapírt egy formába. (eredeti recept szerint 20x20 cm. nekem pont ilyenem nem volt, úgyhogy kerek formában sütöttem.)

Keverd össze a lisztet és a keményítőt majd szitáld bele 3-4 lépésben a tojásos masszához. Közben mindig óvatosan keverd el benne a (kézi) habverővel. Most töltsd bele a formába és simítsd el a tetejét. Mehet a sütőbe, kb 11-13 perc kell neki.

 3. lépés

A zselatinlapokat tedd egy kis tálkába majd önts rá vizet. Nyomkodd jól bele. 

50 ml tejszínt melegíts kicsit fel, majd a kinyomkodott zselatinlapokat keverd el benne.

Most a túrót kell összekeverni 100 g cukorral és a vaníliapasztával egy nagyobbacska tálban.

4. lépés

A tejszínt (600 ml) gépi mixerrel verd habbá. De félúton még add hozzá a habfixálót ill 1 evőkanál cukrot. 

5. lépés

A túrós masszából vegyél el egy-két kanálnyit és add hozzá a zselatinos keverékhez. Majd pedig ezt az előbbi keveréket öntsd hozzá az eredeti túrós cucchoz és keverd el benne. (a keverék és a massza után sajnos nem jut eszembe semmi normális szó, bocsánat a "cucc"-ért) És ha ezzel megvagy jöhet bele a tejszínhab, apránként, lassan elkeverve, hogy a habosságából ne veszítsen.

6. lépés

Igazából ez a lépés akkor következik, amikor a tészta megsült. Tehát ki kell borítani egy tiszta konyharuhára és lehúzni róla a papírt. (a konyharuhára lehet egy kis cukrot szórni előtte) Hagyd teljesen kihűlni.

7. lépés

A kihűlt tésztát helyezd vissza a sütőformába és a túrós tölteléket kanalazd rá, simítsd el. Tedd hűtőbe legalább 6 órára, de ha egy éjszakát pihen, az se baj. Sőt.

8. lépés

Ízlés szerint pakold rá a gyümölcsöt a tortádra.

Itt meg is lehet állni, a tortazselé nem kötelező. 

Ha mégis úgy döntesz, így kell: Egy kisebb lábosban forralj fel 250 ml vizet, 3 evőkanál cukorral és 1 teáskanál tortazselével.

3-4 percig főzd, majd vedd le a tűzről. Kanalazd rá a torta tetejére és hagyd megdermedni.

És még egy plusz. Ha szeretnéd, száraz serpenyőben lehet egy kevés mandulát pirítani, majd a torta oldalát betapasztani vele.

Jó étvágyat!

A végére pedig a meglepi: