muti a recepted... megsütöm.

kisült a kalácsom

szülinapi meglepetés

2019. május 21. - mdeszi

Sziasztok!

Arra jutottam az utóbbi pár napban, hogy lehet, hogy rossz taktikát alkalmazok a posztok írásában. Mert mostanában úgy csináltam a dolgot, hogy ha megvolt a süti, csak akkor álltam neki leírni a történetet, ami a fejemben motoszkált. És ezzel nagyon elhúzódott a folyamat. Mert mire rászántam magam az írásra, addigra lehet, hogy a süti "elévült". Mert kit érdekel egy húsvéti kalács húsvét után 3 héttel. Ugye. Senkit. De őszintén bevallom, hogy az írás mostanában nem esik olyan jól, mint régen. Nem tudom, hogy miért. A követőszám növekedésével párhuzamosan a stressz is megnőtt bennem. Hogy valami okosat, érdekeset kell írnom.

Az egész folyamat ugye nagy vonalakban 3 részből áll. A történetből, a receptből és a fotókból. Ebből a háromból azt kell mondjam, hogy csak a sütés az, ami könnyen megy. A történet levezetése egyre nehezebb, a fent részletezett okokból. A fotózást pedig amennyire imádtam, annyira nagy fejtörést okoz manapság. Mert az insta-világ gasztroblogger képeit egyszerűen nem tudom utolérni. Nem tudok olyan menő kiegészítőket felvonultatni, nem tudok olyan harsány környezetben fotózni. És ha snassz képek sikerülnek, megölik a posztot. Azaz nem kerül ki a blogra. Úgyhogy kemény meló ez, akkor is ha nem látszik annak.

No, nem is ez a lényeg. Hanem a mai történet, ami az utóbbi évek legnagyobb meséje nálunk.

Szerveztem ugyanis egy meglepetés bulit a férjem negyvenedik szülinapjára. Ő engem mindig meglep mindenféle dolgokkal és úgy éreztem most itt az idő, rajtam a sor.

Alapból szeretett volna szervezni magának egy szülinapi bulit, mert mégis 40 éves. Meg akarta ünnepelni. Úgy igazán. Úgyhogy azt kellett kiokoskodni, hogy mi legyen ebben a meglepetés. Nagy csattanót szerettem volna, ezért azt találtam ki, hogy az ő általa szervezett szülinapi buli előtt 1 héttel megszervezzük ugyanazt. (Így az ő általa szervezett elmaradt, nyugi)

Szóval szóltam mindenkinek előre, hogy ez a terv. Megbeszéltük, hogy ha férj körbekérdez, páran mondják azt, hogy a május 12. nem jó nekik. Ez így is történt, ezért átkerült a hivatalos időpont május 18-ra. Ő tehát azt gondolta, hogy május 18-án lesz a szülinap, mi meg tudtuk, hogy május 12-én. Figyelnem kellett, hogy még kiket hív meg, nehogy valaki lemaradjon az infóról. Próbáltam követni az eseményeket, de bevallom néha nehéz volt és idegörlő, mert nem tudtam mindig pontosan, hogy ki az, akit még esetleg felírt a listára.

Kerti partira készültünk ezért volt a sztorinak egy prózai oldala is. Azaz be kellett szerezni az enni- és innivalókat. Az italokat megvettük és valakik elvitték magukhoz, hogy ott tárolják, amíg kellenek majd. A húst másvalaki vette meg helyettem és készítette elő. (óriási segítség volt) A dekorációt egy harmadik személy szerezte be. A tortát egy negyedik barát sütötte. Mindenki hozott egy-egy salátát, süteményt, pogácsát, faszenet a grillhez, grillsütőt, köretet, stb. Lázban égett az egész társaság, hogy minden apró részlet klappoljon.

Nagyon nagyon izgalmas időszak volt. Most, pár nap elteltével örömmel gondolok vissza rá.

Komoly forgatókönyv volt, amit most megpróbálok követhetően leírni.

-1 nap, szombat, május 11.: Én, mondván másnap tartunk egy családi szülinapot, sütöttem egy epres tortát. Piskóta, eperdarabok, krém. Pár epret félreraktam a díszítéshez. (ennek a werk fotóját láthattátok az instagram-on, ha követtek)

Este egy másik szülinapi bulira voltunk hivatalosak pár lánnyal a baráti körből. (csak csajok)

M, aki férj tortáját készítette kicsit messzebb lakink tőlünk, így a lányos buli után nálunk aludt. Férj tortáját már ezen a napon el akarta hozni, de hozzánk ugye még nem lehetett. Így előbb elvitte a tortát valakikhez és utána mentünk együtt a lányos party-ra. 

Amíg mi a lányos party-n voltunk, férj megette az összes epret, amit a tortája tetejére szántam díszítés gyanánt. Mikor éjjel hazaérkeztünk, azt hittem nem jól látok. (másnap csupasz maradt az epres torta)

aznap, vasárnap, május 12.: reggel 9-10 körül felébredtünk, reggeliztünk majd M (aki a tortát csinálta) elköszönt és mintha haza indulna, elment tőlünk. Igazából nem haza ment, hanem azokhoz a barátokhoz, akiknél előző nap a tortát lerakta. Én férjnek azt harangoztam be, hogy a gyerekekkel készülünk neki valami meglepetéssel és ehhez déltől 2-ig el kellene hagynia a házat. Kapóra jött, hogy egy szomszád településen épp amolyan búcsút tartottak. Ígyhát elvittem őt oda kocsival, úgyis ott volt pár ismerőse. Iszogattak addig, a szülinapjára való tekintettel. Mikor a búcsúban kiszállt a kocsiból, beírtam a csoportba, hogy szabad a pálya. Mindenki elindult hozzánk. Hozták a salátákat, a sütiket, a tortát. A férfiak feléállítottak egy pavilont a kertben, kivitték a sörpadokat, asztalokat. A lányok kidekorálták a lakást. Előkészítettük a grillt, megterítettünk, stb. Az összes autóval átálltak a szomszédos utcákba.

2 óra körül elindultam férjért, hogy visszahozzam. Mielőtt felvettem volna, visszaszóltam telefonon a házba, hogy készüljenek, 5 perc és jövünk. Felvettem őt, elindultunk hazafelé. Befordultam az autóval az utcánkba. Kalapált a szívem. Csend volt, egy lélek sem volt az utcán. Leparkoltam a ház előtt. Kiszálltunk, bekötöttem a szemét egy sállal.

Bementünk a házba, vezettem őt, semmit nem látott. A nappali ajtaja csukva volt. Mindenki a nappaliban várt. Csend volt. A többiek elmondása szerint a gyerekek is olyan fegyelmezetten üldögéltek (még egy 8 hónapos baba is), mint egyébként soha. Benyitottam a nappaliba, levettem a sálat a szeméről és hirtelen mindenki megszólalt: Überraschung! Meglepetés! 

Csodálatos volt látni, hogy nem hisz a szemének. Hogy mennyire örült. Hogy meghatódott a látványtól. Tapintani lehetett az érzelmeket a szobában, nagyon emelkedett pillanat volt. 

Aztán elkezdődött egy szuper délután zenével, tánccal, finom ételekkel, italokkal, csodálatos idővel. Pont, ahogyan azt ő mindig is szerette volna. Így szerette volna. Hogy így legyen, ha ő 40 lesz majd. Róla szólt az egész nap de ő sosem rest ebből a figyelemből másoknak is adni. Mások nótáját elénekelni, mások történetét meghallgatni. 

A német szomszédaink, akiket még nem ismerünk régóta, nagyon jól érezték magukat. Nem csak egy kötelező 1 órára jöttek át aztán evés után hazamenekültek. Ott voltak egész a végéig, beszélgettek, ettek, tágra nyílt szemmel nézték ahogy mulatunk. Mosolyogtak. Mi meg visszamosolyogtunk rájuk.

Azt hiszem nem fogja egyhamar elfelejteni ezt az élményt de szerintem én sem. És a többiek sem, akik ebben így vagy úgy részt vettek.

Nos, az epres torta a fenti malőr miatt nem került posztolható állapotba. (nagyon finom volt, úgyhogy mindenképpen lesz újrasütés és ki fogom tenni)

Helyette egy nagyon könnyen elkészíthető répatortát hoztam. Ugyan volt már répatorta, de ez most egy új és bocsássátok meg, de hogy ne húzódjun el a posztolás ezt használom most fel.

Narancsos répatorta fahéjas krémmel

Hozzávalók a tortához (kis kerek tortaformához):

20190518_134835-02.jpeg

- 120 g reszelt sárgarépa
- 50 g darált dió
- 2 tojás
- 1 teáskanál fahéj
- 90 g narancslé
- 45 g cukor
- 45 g barnacukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 100 g olaj
- 1/2 csomag sütőpor
- 200 g liszt
Hozzávalók a fahéjas krémhez:
- 150 g krémsajt
- 50 g porcukor
- 1/2 teáskanál fahéj
- 100 g tejszín
- 60 g mascarpone
Elkészítés:
1. Kapcsold be a sütőt 190 fokra.
2. Nagyon nagyon egyszerű a történet! A torta összes hozzávalóját keverd össze. Öntsd bele egy kivajazott és kilisztezett kerek tortaformába és süsd kb 40-45 percig. Ha kész, hagyd teljesen kihűlni.
3. A fajájas krémhez keverd simára a krémsajtot a porcukorral és a fahéjjal. A tejszínt verd fel és keverd bele a fahéjas masszába. A végén még jöhet bele a mascarpone. Én itt egy kis időre még betettem a krémet a hűtőbe és tányleg csak tálalás előtt kentem rá a torta tetejére.
4. Ha rékerült a krém a tortára meg lehet még szórni egy kis fahéjjal.
slusszpoén vagy egy kis plusz tipp:
lehet hozzá készíteni egy narancsos karamell öntetet. Én ezt most kihagytam mert elég időigényes de egyszer már csináltam és nagyon finom.
Az öntet hozzávalói:
- 350 ml narancslé
- 150 g barnacukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1/4 teáskanál fahéj
- 100 g vaj
- 100 ml tejszín
Na ez már egy kicsivel bonyolultabb...
Először is a narancslét a cukorral, a vaníliás cukorral és a fahéjjal fel kell főzni. Kb 30 percig kis lángon, néha megkeverve, főzögetni. (nem lehet megúszni a fél órát mert különben nem karamellizálódik eléggé a cukor és túl híg marad az öntet. asszem ez a logika. :) ) Fél óra eltelte után keverd bele a vajat, és kevergesd, hogy elolvadjon benne. A végére még add hozzá a tejszínt és mindaddig kevergesd, amíg minden összetevő jól el nem keveredett a masszában. Még melegen töltsd át a masszát egy üvegbe és hagyd kihűlni. Amikor már kihűlt lehet, hogy egy kicsit megszilárdul. Felhasználás előtt jól át kell keverni a szobahőmérsékletű szószt. A tortát meg lehet vele locsolni vagy mellé szervírozni.
Hamarosan egy új torta-recepttel jövök, mert a május nálunk a szülinapok tobzódásáról szól. A következő a kicsi fiunké, aki már nem is olyan kicsi. De erről majd legközelebb. Addig is ki kell találnom egy megható és egyben érdekfeszítő posztot róla. Megyek is, ráfekszem a témára. Aztán talán sikerül.
Jó sütögetést és kellemes hetet mindenkinek!

A sütés maga a kreativitás...

Deszi három évvel ezelőtt egy olyan dolgot hozott létre, amibe a legtöbb ember bele se kezdett volna – pláne kétgyerekes családanyaként és külföldre költözés mellett. A saját komfortzónáján átlépve hívta életre Kisült a kalácsom című blogját, amin a könnyen elkészíthető és ínycsiklandozó süteményreceptek mellett szerethető és őszinte történeteket oszt meg mindennapjaikról. Deszi most nem receptekről, hanem a mögötte álló útról, magáról a blogról és a jövőbeli terveiről mesélt.

interju_kep.jpg

Honnan ered nálad a sütés szeretete? Már gyerekkorodban is ott sündörögtél a konyhában vagy akkor kezdtél el érdeklődni iránta, amikor saját családod lett?

Gyerekkoromban egyáltalán nem foglalkoztam vele (nevet). Miután viszont saját gyerekeim születtek, teljesen megváltozott a helyzet. Ahogy a kisfiam, Damjan növekedett, egyre többször szerettem volna olyan finomságokat elé tenni, amiket én készítettem házilag. Ezzel szinte egy időben Magyarországon egy erős gasztro forradalom indult útjára, ami teljesen magával ragadott, és nagyon inspirált is, így elkezdtem egyre többet próbálkozni a sütéssel. Kezdetben még szinte eszközeim sem voltak. Emlékszem a béna kis muffinokra, amiket az elején készítettem, meg arra is, milyen szabadon értelmeztem a receptekben leírtakat: a liszt leszitálását például teljesen elhanyagolható dolognak tartottam (nevet).

Kezdőként fontos, hogy az ember olyan szakácskönyvet válasszon, amiből egyszerűen tud dolgozni és könnyen érhet el sikerélményeket. Te kinek köszönheted az első sikereidet?

Stahl Judit receptkönyveiből kezdtem el rendszeresen sütni, nála tapasztaltam ugyanis először azt, hogy minden instrukció pontosan meg van adva, nem voltak benne olyan részek, hogy valamit „érzésre” kell csinálni. Az elején ugyanis akárhogy próbálkozik az ember, „érzésre” nem mindig sikerül úgy, ahogy kellene. Aztán ahogy egyre jobban belejöttem, és egyre több mindent sütöttem, már arra is késztetést éreztem, hogy a szépen sikerült sütiket lefotózzam és megosszam az ismerőseimmel. Egy idő után pedig felmerült bennem az is, hogy csinálok egy külön Facebook-oldalt ezeknek a fotóknak, hogy ne a sajátomat „szennyezzem” velük. Úgy gondoltam, aki beköveti majd, az tényleg azért teszi, mert érdekli a gasztronómia.

Így született meg a blog ötlete is?

Elég erős közlésvágy él bennem és már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy létrehoznék egy olyan oldalt, amin ennek teret adhatok. A formát és a témát azonban időbe telt megtalálni. Amikor kiderült, hogy Németországba költözünk, jó ötletnek éreztem, hogy arról blogoljak, hogyan alakul kint az életünk.  De egy költözés, pláne külföldre, nem fenékig tejfel. Hiába áll hozzá bizakodóan az ember, nagyon nehéz dolog. Így végül átgondoltam, és úgy döntöttem, nem szeretném ezeket a nehézségeinket megosztani mindenkivel, és ez által célponttá válni, táptalajt adni a negatív kommenteknek, így végül letettem róla.

Igazából a gasztrobloggerkedés mindig is érdekelt, de visszatartott, hogy nincsenek saját receptjeim, amiket elkészíthetnék, hiszen nem vagyok cukrász. Aztán megnéztem a Julie&Julia – Két nő, egy recept című filmet, amiben a főszereplő egy ismert szakácskönyv receptjeit készíti el, és ezekről a tapasztalatairól ír blogot. Beugrott, hogy én is csinálhatnám ezt: más receptjeit sütöm le, de mégis úgy adom át a tapasztalataimmal együtt, hogy egy teljesen amatőr is meg tudja csinálni őket. Olyan blogot szerettem volna, amin olyan jó, kipróbált recepteket találhatnak az olvasók egy helyen, amiket könnyen el tudnak majd ők is készíteni.

Hogyan tetted személyessé az egészet?

Először csak szimplán azt írtam le, én hogy sütöttem le az adott receptet, maximum egy-két személyes sort írtam hozzá. Aztán két éve, Tamara születésnapja alkalmából készítettem egy szösszenetet róla a Facebookra, amit nagyon sokan like-oltak és kommenteltek. Ekkor jutott eszembe, hogy minden recepthez valamilyen személyes történetet kellene írnom. Így jutottam el a mostani formához, vagyis a receptekhez egy hosszabb történet párosítok.

A témákat mi alapján választod? Abból lesz bejegyzés, ami éppen foglalkoztat?

Általában igen. Ha például történik egy nagyobb esemény az életünkben, arról biztosan írok. De igazából már annyira rá van állva a témakeresésre az agyam, hogy szinte állandóan azt figyelem, mit lehetne beleszőni a bejegyzésekbe. Ami pedig a recepteket illeti, rengeteget kutatok, több száz elmentett receptem van már. Ezek közül választom ki, általában alkalomhoz illően a receptet, amit elkészítek: ha jön például egy szülinap vagy épp kerti partira készülünk, akkor ezekhez az eseményekhez passzolót választok. Mindig igyekszem valami új, korábban még nem kipróbált receptet elkészíteni – így a blog is változatos marad, és magam is folyamatosan kísérletezni tudok. Ritka az olyan süti, amit többször készítek el, és általában csak akkor nyúlok a jól bevált fogásokhoz, ha nincs sok időm a sütésre, illetve, ha a praktikum a fő szempont – például olyan valami kell, ami sokáig eláll, jól szállítható és így tovább. De egyébként szigorúan csak olyan dolgokat készítek, amikről tudom, hogy sikert aratnak majd a családban. Nem sütök olyat a blog miatt sem, amit a gyerekek széttolnak majd a tányéron.

Kikből inspirálódsz?

Mivel nagyon fontos számomra a megfizethetőség, és az extremitások helyett inkább a tradicionális, klasszikus ízeket kedvelem, így Borbás Marcsi receptjei nálam igazi favoritok. De a Street Kitchen oldalát és Havas Dóra blogját, a Lila fügét is rendszeresen böngészem. Illetve van egy Németországban élő török gasztroblogger, akinek szintén követem a munkásságát – nemrég egyébként kiadott egy kötetet a fotósával, amiből az ételfotózás csínját-bínját lehet megtanulni, ezt előszeretettel bújom szakmai tanácsokért.

És mi van azokkal az ízekkel, amiket otthonról hozol? Van olyan gyerekkori kedvenced, amit te is rendszeresen elkészítesz?

Mivel mindig is nagyon édesszájú voltam, bármit raktak elém, megettem – külön kedvencem nem is volt. De még tavaly, a maratoni karácsonyi sütés során gondoltam, hogy készítek Lajcsi szeletet, ami gyerekkoromban nagy népszerűségnek örvendett a családban. El is kértem a nagymamámtól a receptet, csak egy dologgal nem számoltam: Németországban nincs puncs puding, így lőttek a Lajcsi szeletnek (nevet). Amikor legutóbb Magyarországon jártunk, kénytelen voltam jól feltankolni belőle, hogy többet ez ne legyen akadály.

Egyébként a német gasztronómia nagyon puritán, az itteniek nem is igazán nyitottak az újdonságokra. Klasszikus értelemben vett cukrászdák sincsenek, süteményt pékségben lehet venni – abból is csak egy-két fajtát. Ami vicces, hogy mennyire nagy etalon náluk a gofri, szinte minden alkalomra azt készítenek édesség gyanánt.

Hogyan fogalmaznád meg, hogy mit jelent számodra a sütés?

Magát a kreativitást. Imádom még a pepecselős részeit is! Sőt, leginkább azokat (nevet)! Másfelől pedig a szívem annyira megtelik örömmel, amikor a gyerekeim saját készítésű kiflit vagy croissant-t esznek – és milyen élvezettel! Fontosnak tartom, hogy mindenféle ízt és alapanyagot megismertessek velük. Szerencsére nyitottak is rá. Múltkor például tonhal salátát ettem, Tamara odajött hozzám és elkunyerálta tőlem – más gyerek sikító frászt kapna, ha ilyet kellene ennie, ő viszont tömte magába. A gyerekeknek ki kell nyitni a tudatát a táplálkozást illetően is – ez pedig a szülő feladata.

Ha már itt tartunk, hogy fér bele az idődbe, hogy a gyereknevelés, az újabb költözködés és a munka mellett még blogolj is?

Napközben nincs időm a bloggal foglalkozni, így általában este írom a bejegyzéseket, amikor már elaludtak a gyerekek. Kezdetben volt, hogy egy poszt több héten keresztül készült, de az utóbbi egy évben már majdnem egy svungra sikerül megírnom az egészet. Mire ugyanis leülök a géphez, általában a fejemben már nagyjából megvan, mit szeretnék papírra vetni – van, hogy teljes mondatokat kigondolok. Az, hogy nemrég kertes házba költöztünk abból a szempontból is jó, hogy a gyerekeknek több terük lett, így amíg ők például kint játszanak az udvaron, én addig írhatok.

Az alkotómunka nehéz feladat, sok hullámvölggyel. Neked ki segít átlendülni ezeken?

A férjem a legfőbb támogatóm. Már az elejétől arra ösztökélt, hogy keressek valami olyan dolgot, ami örömet okoz, és amiben ki tudom élni a kreativitásomat. Hisz bennem és mindig biztat. Jó néhányszor eszembe jutott már, hogy feladom, és azt hiszem, nélküle így is történt volna. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen társ van mellettem.

Idén lesz három éves a blog. Milyen terveid vannak vele a jövőre nézve?

Idővel szeretnék majd videókat is készíteni egy-egy bejegyzéshez, de a technikát még ki kell tanulnom. Illetve szeretnék mentes finomságokat is a blogra. Emellett azon vagyok, hogy minél több jó receptet próbáljak ki annak reményében, hogy mások is kedvet kapjanak egy-egy süti elkészítéséhez. De azt is remélem, hogy egyre több emberben tudatosul, hogy érdemes követni a blogot, mert nálam jó és könnyen elkészíthető recepteket találnak egy helyen – nem kell értük órákig böngészniük az internetet.

Korábban sosem voltam elég kitartó abban, amibe belekezdtem, és nagyon büszke vagyok rá, hogy van egy olyan dolog, amit teljes egészében én találtam ki a nevétől kezdve a kinézetén át a tartalmáig, és hogy már három éve rendszeresen foglalkozom vele. Több mint 55 poszt van a blogon, ami azt jelenti, hogy ennyiszer sütöttem valamit, befotóztam, szöveget írtam hozzá – én így élem ki a kreativitásomat. Ehhez persze az is kellett, hogy folyamatosan átlépjem a saját határaimat, mert alapvetően egy nagyon félénk és visszahúzódó ember vagyok. A blogolás pedig egy állandó kalandozás a komfortzónámon túlra. De nagyon élvezem.

 F.R.

csíkos kakaós kalács

Nem szaporítom a szót. 

Tegnap sütöttem ezt a kakaós kalácsot, a blogra.

Ma sütöttem 2 jeruzsálemi kakaós kalácsot a szomszédoknak, a jó-szomszédi viszony megerősítése céljából.

Sütöttem még egy foszlós húsvéti kalácsot, magunknak.

És a munkahelyemen volt ma egy rendezvény, ahova diós-meggyes piskótát sütöttem (alias finom meggyes)

Kipurcantam. :)

A kakaós kalács receptját itt most megosztom, remélem tetszeni fog. Nálunk sitty-sutty elfogyott.

Hozzávalók: 20190419_183135-01.jpeg

70 ml tej

4 evőkanál porcukor

1 csomag stárított élesztő

400g liszt

1 csomag vaníliáscukor

1/2 kávéskanál só

1/2 citrom reszelt héja

150 g natúr joghurt

1 tojás (+1 tojás a kenéshez)

50 g puha vaj

esetleg mazsola

A kakaós tésztához még:

2-3 evőkanál cukrozatlan kakaópor

1-2 evőkanál tej

Elkészítés:

Langyosítsuk meg a tejet egy kis lábosban, keverjünk el benne 1 teáskanál cukrot, szórjuk bele az élesztőt majd a végén szórjunk rá egy kis lisztet a tetejére. Tegyük félre és hagyjuk felfutni.

Mérjük ki a lisztet egy nagyobb tálba. Jöhet bele a cukor, a vaníliás cukor, a citromhéj és a só.

Ha felfutott az élesztő, üssünk bele egy tojást, keverjük el és öntsük hozzá a liszthez.

Dagasszuk szép fényesre. A dagasztás felénél kezdjük hozzá adagolni  a puha vajat. (kisebb adagokban)

Most fogjuk kétfelé osztani a tésztát. Először is keverjük el a kakaót 2 evőkanál langyos tejben, majd ha elkeveredett, keverjük bele az egyik tésztarészbe. Jó sokáig hagyjuk kelni a tésztabucikat, 1,5 óra kell nekik.

Ha megkeltek, kettévágjuk őket és egyenként kinyújtjuk téglalap alakúra. Egy világos tésztára ráteszünk egy kakaósat és a hosszabbik oldalánál feltekerjük. Ezt a másik pár tésztával is megismételjük, majd a végén a két tésztarudat összecsavarjuk, "összefonjuk".

Kivajazott, kilisztezett formában (én őzgerinc formában sütöttem) 40 percig kelesztjük. Ha a 40 perc letelt, le kell kenni tojással, majd újabb 15 perc pihenő következik és a végén még egy kenés. Az utolsó 15 perces pihenő megkezdése előtt bekapcsoljuk a sütőt, hogy a kelesztés végére még bemelegedjen. 180 fokra.

30-35 percig sül a kalács.

Elvileg rácson hűl ki, gyakorlatilag nem bírja ki az ember, hogy bele ne szeljen legalább egyszer.

Gyönyörű, csíkos kalács, ami szemetekre, lelketekre, gyomrotokra is garantáltan pozitív hatással lesz!

20190419_184041-01.jpeg

Jó étvágyat!

 

 

fahéjas narancsos répatorta

Hihetetlen. 3 hónap után újra itt ülök a gép előtt és a blogot írom. 

Pár hete/napja már tudom, hogy meg fogom írni ezt a bejegyzést, de máig halogattam mert annyira elszoktam már ettől az érzéstől, hogy nem is nagyon tudtam hogyan fogjak hozzá.

Szóval, igen. welcome back! Mondhatnám magamnak, meg persze nektek is!

Rengeteg dolog történt velem az elmúlt 3 hónapban, amik miatt egyáltalán nem tudtam a bloggal foglalkozni. Aztán persze a hosszú kihagyás kapcsán elfogott egy érzés, hogy talán már nem is annyira érdekes ez a blog dolog. Kaptam azonban egyes olvasóimtól némi bíztatást és, ahogyan korábban is valahol írtam már, nem szeretném az első nehézség alkalmával feladni. 

Érdekes kettősség van bennem ezzel kapcsolatban. Amikor sajnáltatom magam, akkor arra gondolok, hogy ez a dolog mennyire megterhelő, hogy nekem erre nincs igazán időm már. Illetve, hogy az, amit én prezentálok nem is érdekel senkit és nem fognak krokodillkönnyek hullani, ha esetleg a kisült a kalácsom bezárja kapuit..

Másrészt viszont az van a fejemben, hogy miért is kezdtem el?! Mert volt és van egyfajta mondanivaló a fejemben, ami kikívánkozik. Ez alapból bennem van, de azáltal, hogy egy különleges szituációban találtam magam 3,5  éve (Németországba költöztünk) ez még jobban felerősödött. Ez magában annyi mindent hordoz magában, hogy úgy érzem muszáj kiadnom magamból. És végtére is, ha nem érdekel senkit sem, akkor akár úgy is vehetjük, hogy magamnak írkálok.

Nekem az elején volt a fejemben egy koncepció. Mit akarok közölni, kikhez akarok szólni. Sajnos úgy tűnik ez, az eredeti formájában nem lett eredményes. E miatt bizonytalanodom el néha, de azok, akik bíztatnak azt mondják, ez még nem azt jelenti, hogy az, amit leírok rossz. Csak, hogy nem jó csatornába küldöm bele. Úgyhogy próbálom magam attól az aspektustól függetleníteni, ami lehúzza az energiáimat és egyszerűen megörökíteni az arra érdemes pillanatokat.

No de térjünk a lényegre. Mi is történt velem az elmúlt időszakban? Alapvetően 3 indokot tudok felhozni.

1. Még tavaly ősszel részt vettünk egy kerti partin. A házigazdáról azt kell tudni, hogy nem sokkal előtte ismertük meg és pl a feleségével ott a kerti partin találkoztam először. Szó szót követett, a nő egy felnőttképzéssel foglalkozó iskolában dolgozik. Én ennek az iskolának a némettanfolyamára jártam, anno ittlétünk legelején. Elmondta, hogy nagyon régen keresnek már valakit, aki németeknek magyarórát tudna tartani és, hogy nem vállalnám-e el. Mondtam, hogy dehogy. Én nem vagyok tanár és egyébként is nem hiszem, hogy menne. Ő nem győzködött tovább, nem is beszéltünk erről többet. Majd eltelt kb 2 hónap és a nő felhívott telefonon és újra megkérdezte ugyanazt. Elmondta a részleteket és, hogy egyáltalán nem baj, hogy nem vagyok tanár és az se baj, hogy még sosem csináltam ilyet. Javasolta, hogy menjek el egy személyes találkozóra, ahol a főnökével meg tudnám beszélni a részleteket. Belementem. A találkozón minden létező aspektusból bemutatták nekem a dolgot és elmondták, hogy vannak érdeklődök (nem sokan ugyan, de vannak), akik már évek óta szeretnék, ha indulna kezdő magyar tanfolyam. Úgy váltunk el, hogy mondta, gondoljam át. Otthon oda-vissza rágtuk a témát. Hogy legyen, hogy ne legyen?! Én a totál kishitű meg voltam róla győződve, hogy ez nem fog menni. Aztán a legvégén arra jutottam/jutottunk, hogy megpróbálom. Ha nem megy, hát nem megy. Ez novemberben volt, aláírtam a szerződést és vártam a február 11-et, amikorra is az első magyaróra ki volt hírdetve. Halálosan idegesen megjelentem az iskolában és hagytam magam sodorni az árral. Hárman jelentkeztek a kurzusra és a kurzus velük és velem ezen a februári napon el is indult. Újra egy nagyon érdekes tapasztalás ez az életemben. Én igyekszem őket megtanítani magyarul ők meg az én németemet csiszolják. Azt kell mondjam élvezem. A résztvevők nagyon motiváltak. Azt mondják élvezik és az első 5 alkalom után most írták alá a jelentkezési ívet további 10 alkalomra. Tehát a kurzus folytatódik és én hétfő esténként másfél órára legálisan magyarul beszélhetek Németország kellős közepén.

2. December közepén tartottunk a munkahelyemen egy frauentag, azaz nő-napot. Volt masszás, Yoga, Zumba, kozmetikai kezelés, pezsgő, kis harapnivaló és én mini sminktanácsadást tartottam. (Előre is bocsánat az esetleges sminkes olvasóktól. Tudom ez istenkáromlás a szemükben, mert nem vagyok sminkes de még a közelében sem annak.) Alap dolgokat, trükköket mutattam a jelentkezőknek, amivel a mindennapi sminkjüket feldobhatják. Semmi extra. A kozmetikus csaj viszont látott bennem valamit és másnap felhívott. Hogy csinálhatnánk valamit együtt. Mármint én sminkelhetném a kuncsaftjait, ha lesz rá igény. És volt. Amit én 3 évig próbáltam, most egyszeriben sikerült. Sminkworkshop-ot szervezett, farsangi sminkelést. És egyszeriben ott találtam magam egy szalonban és német nőknek/lányoknak magyaráztam, hogy a füstös szem, hogyan működik vagy épp macskává maszkíroztam valakit egy farsangi buli előtt. Mit mondjak, nagyon élveztem. Már megvan a következő workshop dátuma és a folyamat megy tovább. Közben a csaj még továbbgondolta a történetet és még lehet, hogy mást is fogunk majd együtt csinálni de erről majd később. Ez még igencsak képlékeny.

3. A végére hagytam a legnagyobb durranást.

Az utolsó decemberi posztban már előrejeleztem egy kicsit ezt a dolgot. Ott arról értekeztem, hogy az életünk miként alakult az utóbbi pár évben és nagy vonalakban hogyan gondolkozunk a jövőnket illetően. 

.....................Hú, ezt nagyon nehéz lesz kompakt módon összefoglalni...............................

Az előzmény röviden tehát annyi, hogy egyelőre nem szerettünk volna visszamenni Magyarországra. Ezt a mondatot leírni is nagyon furcsa, hát még kimondani. Mennyi nehézség van benne. Mennyi tépelődés, gondolkodás. Kinek mi lenne jó?! A gyerekeknek?! Nekünk kettőnknek?! Egy szó mint száz, jelenleg így látjuk jónak. Férj rögtön felhozta a házvásárlás témáját. Húzodoztam tőle. "Hát, nem is tudom." Erősködött, hogy hosszú távon jobban megéri és a gyerekeknek nagyon jó lesz. Háttérinfóként annyit, hogy nagyon nehéz jó ingatlant találni ebben a városban, minden úgymond fű alatt kel el. Az interneten vagy újságban szinte lehetetlen bármit találni. Az emberek meg akarják spórolni az ingatlanügynök árát (vastagon fog a ceruzájuk, az biztos) ezért szájról szájra terjed a híre az eladó ingatlannak és általában el is kel. Plusz, jelenleg sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat tehát az ingatlantulajdonosok szinte biztosak lehetnek benne, hogy rövid határidőn belől eladják a házukat/lakásukat. Visszatérve az eredeti témához, tehát egy idő után rábólintottam mert úgy gondoltam úgyse sikerül. Nem fogunk olyat találni - gondoltam. És, hogy végre elérkezzünk a slusszpoénhoz, bő fél év keresés után megtaláltuk azt a házat, ami tetszett. És a tavalyi év legvégén megvettük. Ezzel természetesen rengeteg-rengeteg feladat járt együtt. Először az összes papírmunka, amiben nyilvánvaló okokból semmilyen tapasztalatunk nem volt. Aztán volt egy kis felújítás. A február-március pedig már a pakolásról, dobozolásról, költözésről és a takarításról szólt. Takarítottam a házban, majd a régi lakásunkban. Egyszer-kétszer-százszor.

2 hete költöztünk be. Úgy érzem egész jól berendezkedtünk, persze még itt-ott elég szedett-vedett de ez már édes teher. És ami a legfontosabb a lelkem megnyugodott. Jó hazajönni, jó itthon lenni. A szomszédok nagyon jó fejek. (tudni kell, hogy az albérletünknél egy ritka rossz szomszédot fogtunk ki, aki a vége felé már igencsak megkeserítette a mindennapokat) Rengeteg feladat vár még ránk itt de azt hiszem MEGÉRKEZTÜNK.

Mi a véleményetek erről a nagy katyvaszról, amit most ide leírtam?!

Én mindenesetre remélem, hogy az elkövetkezendő időszak nyugisabb lesz és rendszeresen jut majd időm a blogra és a sütésre (végre).

Mára egy szuper tavaszias répatortával készültem. Bár tortát nem annyira szeretek posztolni mert elég béna vagyok benne, de ez nagyon megtetszett és ki akartam próbálni.

Hozzávalók (18 cm-es tortaformához): 20190331_133316-01.jpeg

150 g vaj

3 tojás

150 g cukor

120 g barnacukor

180 g liszt

3 csapott teáskanál sütőpor

2 teáskanál fahéj

250 g reszelt répa

100 g dió

150 ml almapüré (Lidl-ben lehet kapni)

A krém hozzávalói:

250 g krémsajt

250 g mascarpone

60 g porcukor

1 narancs reszelt héja

170 ml habtejszín

Elkészítés:

Először is elkészítjük a piskótát. (Kapcsold be rögtön a sütőt 175 fokra)

Nagyon egyszerű. A tojásokat kihabosítjuk a kétféle cukorral. Ezután jöhet bele az olvasztott vaj. Egy másik tálba kimérjük a száraz hozzávalókat. Azaz a lisztet, a sütőport, a diót és a fahéjat. Ha elkevertük, mehet is bele a tojásos masszába. Lazítsuk fel  a tésztát az almaszósszal és mérjük bele a darált diót. (lehet akár durvára darált is)

A tésztát kétszerre fogjuk megsütni, mégpedig 2 kivajazott és kilisztezett kerek tortaformában kb 50 perc alatt. (Tűpróbával ellenőrizzük mindig, hogy átsült-e!) Ha megvan, teljesen ki kell a piskótákat hűteni.

A krém végtelenül egyszerű: csak ki kell keverni a krémsajtot a mascarponéval és a poorcukorral, majd jöhet hozzá a teszín is. Habverővel kenhető állagú krémmé verjük. A krém 1/4-ét egy kis tálkába tesszük, a nagyobbik részhez pedig hozzáadjuk a narancshéjat. (Az 1/4 rész krém a torta tetejére és oldalára jön majd. Ha neked oda is megfelel a narancsos krém, akkor ne cicózz, nincs szükség szétválasztgatásra!)

A torta összeállítása előtt győzödj meg róla, hogy nem púposodott fel egyik tortalapod sem. Ha igen, vágd le egyenesre, majdd pedig mindkét lapot vágd ketté. Így most 4 lapot látsz magad előtt.

Érdemes talán a kerek tortaformában megtölteni, tehát a tortaformát mosd el és állítsd újra össze. Rétegezd bele a piskótát és a krémet. Mielőtt a tetejét és az oldalát megkentem én egy kis időre betettem a hűtőbe. Utána kivettem, leszedtem róla a forma-karikát és bekentem az oldalát és a tetejét is a krémmel.

Díszítsd igény szerint, én nem vittem túlzásba. Mára ennyire futotta az erőmből.

20190331_134917-02.jpeg

Remélem tetszett a poszt, a süti és minden, amit ma itt láttatok a blogon!

Szép vasárnapot Mindenkinek! :)

A receptet az ízből tíz nevű blogon láttam.

 

karácsony, fahéj, csillagok

Sokszor megkérdezik tőlem, hogy nem furcsa-e, hogy mi nem december végén ünnepeljük a karácsonyt, ahogyan a minket körülvevő emberek többsége. Azt szoktam mondani, hogy nem.

Egyrészt mert én így nőttem fel. Amióta az eszemet tudom, mindig máskor voltak az ünnepeink. Természetes volt.

Másrészt mert nem érzem úgy (főleg most, hogy már felnőttem), hogy valami hiányzik. Hogy rossz lenne, amiért a többiek korábban ajándékoznak. Én, annak ellenére, hogy nekünk még nincs karácsony, nagyon szeretem ezt az időszakot. Az év végét. Ma, amikor ezt a posztot írom, nagyon aktuális ez az érzés. Péntek van, ma volt az utolsó nap az iskolában, oviban. Jön egy pár munkaszüneti nap, ami nálunk a totális megnyugvás, lelassulás időszaka szokott lenni. Ilyenkor tudom, hogy nem dolgozunk, nem kell rohannunk sehova, nincs semmilyen különösebb program. Csak magunk vagyunk. Kialusszuk magunkat. Kihúzzuk a kanapét a nappaliban. Bekuckózunk és karácsonyi filmeket nézünk a gyerekekkel. Forró csokit, forralt bort főzök. Enni valami nagyon egyszerűt szoktunk. Nincs rohanás, nincs őrület. (Hogy a vérbeli háziasszonyok se szóljanak meg, a takarítással itt már végeztem!) Ajándékként élem meg ezeket a napokat, mert a körülöttünk levő csönd (a ti karácsonyotok) minket is megnyugtat.

Így kvázi a karácsonyi időszak nálam megduplázódik, mert amíg ti január 1-jén már túl vagytok a karácsonyon és a szilveszteren is, mi még csak akkor fordulunk be a célegyenesbe.

Az ajándékokat én is, mint ti mindannyian, még december 24-e előtt szoktam megvenni, de ha esetleg valami még hiányzik, nem tragédia. Mert még bőven van időm beszerezni egy-két apróságot január 6.-ig.

Idén 4. éve pedig ilyenkor készülünk fel a szokásos karácsonyi hazaútra. Nem a munka mellett/közben/után kell mindent összepakolnom, hanem nyugiban, ez alatt a pár nap alatt. Lassacskán összerakom a cuccokat, az ajándékokat. Hogy legyen nekünk is egy kis magán karácsonyi hangulatunk, mielőtt elutazunk, feldíszítjük a karácsonyfát a lakásban. Ugyan nem ajándékozunk, de szeretjük, ha van.

A gyerekek már számolják vissza a napokat. Ilyenkor kicsit én is. Alapvetően nem úgy élünk, itt a bűnös nyugaton, hogy minden percben arra ácsingózunk, mikor utazhatunk haza.

Sajnos vagy szerencsére így alakult az élet, ki kellet, hogy szakadjunk a mai magyar valóságból. Az elején persze ezt kalandvágyból és ún. "úri huncutságból" tettük meg. Nem mondom, hogy nem bántuk meg időközben 1000-szer. 1000-szer gondoltam úgy, hogy vissza akarok menni. Aztán 1000-szer, hogy de jó, hogy megléptük. Rengetek nehézséggel kellett megbirkóznunk, volt, hogy teljesen egyedül. Nehéz volt. Mai napig van, hogy az.

Egyszer olvastam valahol, hogy a gyerekek és a felnőttek teljesen másképp élnek meg egy ilyesfajta változást. A gyerekeknek az elején nehezebb, mert még nem ismerik a nyelvet, nincsenek barátaik. Aztán szépen lassan beleszoknak a mindennapokba, barátokat szereznek és az új életük lesz a normális számukra. A szülők pedig az elején boldogulnak jobban, mert sok a teendő, az intézni való. Nincs is nagyon idő a kesergésre. Aztán mikor már kezdenek rendeződni a dolgok és kicsit lelassul az élet, akkor ráeszmél az ember, hogy 'te jó Isten'... 

Így volt ez nálam is (nálunk). Iszonyatos munka ez magadban, magunkban. Egyszer az egyikőtöknek nehéz, akkor a másik tartja benne a lelket. Aztán kicsivel később fordítva. Kismilliószor átbeszélitek a lehetőségeket, az okokat, újra és újra átveszitek a közös célt. És annak ellenére, hogy férj és én sok mindenben különbözően gondolkozunk, egyben mindig egyetértettünk. A céljaink egyek, az utunk egyfelé mutat.

A gyerekeink úgy érezzük túl vannak a nehezén. Beilleszkedtek, barátokat szereztek, megtanultak egy új nyelvet. Ha valamelyikőtök találkozott velük mostanában, biztos, hogy nem az jutna eszébe róluk, hogy sérült személyiségek. És úgy érzem mi is jól vagyunk már. Megpróbáltunk magunknak itt létrehozni egy, a korábbihoz hasonló életet. Van persze, amit lehetetlen egy mozdulattal lemásolni. De sok mindent kaptunk ez alatt a 3 év alatt. És nem, nem csinálnám vissza. Ezt bizton ki merem mondani! Mert büszke vagyok magunkra, hogy egy álmunkat valósítottuk meg. Mertünk az álmunk után menni.

Az az állapot, ami akkor állt fenn, amikor elköltöztünk, már nem áll fenn. Megváltozott. Sajnos nem előnyére. És e miatt szomorú vagyok. Sőt dühös. Mert, bocsánat de vannak dolgok, amiket én nem tudok tolerálni. Hiányzik nekem minden, igen hiányzik Pest, hiányzik a korábbi társasági életünk, hiányzik az, amiben felnőttem. És dühös vagyok, hogy ezt valakik elvették tőlünk, elszívták előlünk a levegőt, ellopták a gyerekeim jövőjét. Hogy gyakorlatilag nem hagytak nekünk más választást! Hogy úgy érzem engem/minket nem szeretett eléggé ez az ország, hogy megtartson. Kilökött magából?! Talán.

Amikor elköltöztünk nem tudtuk mi lesz ebből az egészből. Meddig tart majd? Lazán vettük a dolgot. Könnyebb volt azt mondani, hogy lesz, ami lesz, mint nagy szavakat használni, mint pl. soha többé, örökre, stb.

Azt hittem, hogy egy idő után könnyebb lesz a kérdésre válaszolni. Tudni fogom. Érezni fogom. Sajnos a megvilágosodás nem jött varázsütésre, az idő pedig csak telt és telt. Hogyan legyen? -kérdezgettük egymást. Toltuk rá egymásra a felelősséget, hogy a másik mondja meg, mi a helyes út. Pro és kontra érveket sorakoztattunk, egymást győzködtük így majd úgy. Sok, most már mondhatom baráttal beszélgettünk erről a témáról, akik szintén ebben a cipőben járnak. De olyanokkal is, akik kívülről szemlélik a helyzetünket és el sem tudják képzelni, hogy ilyen szituációba kerüljenek. Eszméletlen egyébként, hogy milyen emberi sorsok vannak körülöttünk és én mindig érdeklődéssel hallgatom az ő történeteiket.

Így hát igazából 2015 augusztusában elindultunk egy ismeretlen úton, ami nem tudtuk pontosan, hogy hova vezet. El kellett, hogy teljen kb 3 év, hogy talán megértsük, hová tartunk. El kellett, hogy érjük azt az állapotot, hogy függetlenítsük magunkat mindentől és mindenkitől, és tudjunk befelé figyelni. Dönteni. Jól dönteni. Mert sokszor gondoltam én személyesen fontosnak, hogy mások mit gondolnak, mások mit fognak mondani. A "mások" általában, az életünk szempontjából irreleváns emberek voltak, de valahogy mégis megérintett a kritikájuk. Azt nem mondom, hogy ez már teljesen megváltozott. Aki ismer engem, tudja milyen önmarcangoló típus vagyok.

Ami biztos, ez az életünk nem olyan, mint a régi volt. Soha nem lesz olyan. Mindig más lesz. De ez nem feltétlenül jelent rosszabbat. Mi mindenesetre a jövőben is mindent beleadunk majd. Éljük az életünket. Teljes gázzal!

Így év végére, nektek is ezt javaslom, ha megengeditek. Ezzel a személyesebb poszttal búcsúzom a 2018-as évtől és tőletek.

Ha feltankoltam nagyobb mennyiségű energiát az ünnepek alatt, jövőre folytatom. Most nagyon elfáradtam.

Egy német klasszikussal fejezem be ezt a karácsonyi sorozatot és ezzel kívánok Mindannyiótoknak boldog, békés karácsonyi ünnepeket! Abban a reményben, hogy még találkozunk, sikerekben gazdag új évet is!

Fahéjas csillag (Zimtsterne)

hozzávalók:img-9d998b1dabac061ab2573ee736779b29-v-01.jpeg

3 tojásfehérje

csipet só

250 g porcukor

1 teáskanál fahéj (a recept 1 evőkanálnyit mond,

én nem mertem annyit beletenni)

200 g darált dió

200 g darált mandula

plusz még:

200 g darált dió (egy része abban az esetben,

ha a tészta túl ragadós lenne, a másik fele pedig a szóráshoz)

A kenéshez:

1 tojásfehérje

csipet só

150 g porcukor

Elkészítés:

Kapcsold be a sütőt 170 fokra. 

A tojásfehérjét a sóval verjük kemény habbá. Fokozatosan szórjuk bele a porcukrot és a végén keverjük bele a fahéjat. Most a darált dió és mandula következik, őket is bele kell keverni a habba. Itt a tésztának már nem kellene olyan nagyon ragadósnak lennie, ha mégis az (nekem az volt), akkor a tartalék darált dióból keverjünk még bele egy keveset. Nyújthatóvá kell váljon a tészta, úgyhogy erre figyelj az esetleges dió adagolásnál.

Kinyújtjuk a tésztát, mégpedig nem lisztezett, hanem dióval megszórt deszkán. Kb 1 centi vastagra nyújtsuk ki.

Csillagkiszúróval szúrjuk ki a sütiket és fektessük egy sütőpapíros tepsire.

A tökéletes kenőmázhoz fel kell verni a tojásfehérjét a sóval. Ahogy fent is hozzáadjuk a porcukrot. Verjük, amíg egy krémes, fényes masszát kapunk belőle. A csillagokat egyesével, egy ecset segítségével kenjük meg vele.

Süssük a csillagokat 10-12 percig. Sütés után még nagyon törékenyek, de semmi baj, ha kihűltek, jól összeállnak. Itt is figyelni kell a sütési időre, mert ha túlsütöd, akkor megkeményedik.

Jó étvágyat hozzá!

 

 

 

flódni

Ezzel a recepttel már nagyon-nagyon régen szemeztem, mert csupa olyan dolog van benne, amit szeretek. Mák, dió, alma, szilvalekvár. Rossz nem lehet -gondoltam.

Úgyhogy az első receptek közt volt, amiket felírtam erre a decemberi ámokfutásomra, azaz, hogy ilyen sok sütit teszek közzé. Be kell vallanom, sokszor megbántam és nemrég az is elhangzott, hogy "ilyet többet nem csinálok". Zűrös, mozgalmas időszak ez az idei december nálunk, úgyhogy nem volt könnyű dolgom. Plusz, volt 2 elhibázott kísérlet, amit nem tudtam felrakni. Az egyik a sajtos rúd, amit fotó nélkül elfogyott, a másik meg a hókifli, ami ugyan finom lett, de nem túl szép alakot öltött. Kecses, vékony kiflik helyett egy csöppet szétterült, duci, kiflire csupán hajazó alakok sültek ki. Halál ciki, de nem tudtam megosztani...

Ez a flódni az utolsó-előtti recept, amit idén megosztok. Remélem, hogy tetszett nektek, amiket sütöttem és egy kicsit talán sikerült fejlődnöm is. Ahogy korábban is írtam, itt a sütés már kevés. Ha nem jó pl. a kép, az egész nem ér feleannyit sem. Szerintetek? 

Ha most nem is készítitek el a sütiket, jó lesz ez a gyűjtemény még jövőre is... Lehet majd itt böngészni. Elértem ugyanis a mágikus 50 bejegyzésszámot.

Egy tehát még van a tarsolyomban, ahhoz egy "mese" is társul majd és utána egy hosszabb szünet következik. Sütési szabira, de legalábbis posztolási szabira megyek. 

De ne szaladjunk ennyire előre, nézzétek meg a flódnit. Érdemes. Már a tésztában is bor van. mmmmmmmm! Micsoda ötlet! :)

Hozzávalók:

A tésztához: 20181219_124444-01.jpeg

50 dkg liszt

20 dkg vaj

7,5 dkg porcukor

2 tojássárgája

csipet só

13 dkg fehérbor

A máktölteklékhez:

20 dkg darált mák

1,25 dl vörösbor

1,25 dkg cukor

1,5 dkg méz

2,5 dkg mazsola

citromhéj (1 citrom)

1 vaníliarúd

A diótöltelékhez:

20 dkg darált dió

1,25 dl fehérbor

12,5 dkg cukor

1,5 dkg méz

citromhéj (1 citrom)

1 narancs reszelt héja

1 vaníliarúd (én csaltam és összesen csak 1 vaníliarudat használtam a két töltelékhez)

Az almatöltelékhez:

80 dkg reszelt alma

2 evőkanál cukor

2 evőkanál méz

csipet fahéj

 

kb 50 dkg szilvalekvár

1 tojás a kenéshez

Elkészítés:

Fontos, hogy ezzel a sütivel is előre kell dolgozni mert 1 éjszakát állnia kell a tésztának a hűtőben. 

Először elmorzsoljuk a lisztet a hideg vajjal, majd beletesszük a porcukrot, a sót és a tojássárgáját. Összegyúrjuk és fokozatosan adagoljuk hozzá a bort. Ha összeállt a tészta, akkor 5 részre osztjuk és mindegyiket kinyújtjuk akkorára, amekkora a tepsink. Ha megvannak a lapok, sütőpapírral elválasztva tegyük őket be a hűtőbe és pihentessük 1 éjszakán át. 

A dió- és máktöltelékkel szintén lehet előre dolgozni.

Ezek nagyon egyszerűek. Csak össze kell keverni a mákot a citromhéjjal, az összevágott mazsolával és a vaníliarúd kikapart belsejével. Majd kell hozzá készíteni egy szirupot, ami abból áll, hogy a bort felforraljuk a mézzel és a cukorral. Ezt a szirupot ráöntjük a mákos keverékre és összekeverjük. (ha túl sűrű lenne, pár csepp borral segíthetsz rajta) 

A diótöltelék ugyan így készül, tehát szirupot főzünk a borból, mézből és a cukorból és hozzáöntjük a dió, citrom- és narancshéj keverékét.

Az almás tölteléket frissen készítjük. Na ez sem egy komoly történet. A reszelt almához 2 evőkanál cukrot adunk, aztán ha kiengedte a levét, kinyomkodjuk. Jön még hozzá 2 evőkanál méz és egy kevés fahéj.

Ez a süti azért nagyon jó szerintem mert nem kell a lapokat egyesével megsütni, hanem csak betöltjük őket a töltelékkel és mehet a sütőbe.

Összeállítás előtt kapcsold be a sütőt 150 fokra.

Az összeállítás pedig így nézki: Sütőpapíros tepsibe fektetjük az első lapot. Megszurkáljuk villával. Erre rákenjük a máktölteléket. Erre jön a második lap. Szurkálás. Ide jön az alma. Harmadik lap, megszurkálva. Diótöltelék. Negyedik lap, megszurkálva. Az utolsó réteg a szilvalekvár lesz. Erre már csak a befejező, ötödik lapot kell ráteríteni. Ezt se felejtsük el megszurkálni. Lekenjük a felvert tojással és 2-2,5 órát sütjük. (nem tévedés)

A felszeleteléssel várni kell, amíg kihűl de egy több napos ünnep sem fog ki rajta, mert napok múlva is finom.

Az ötletet Borbás Marcsi adta.

 

 

feketeerdős-csokis torta

Amit most mutatok se nem egyszerű, se nem gyors. Nagyon sok munkafolyamatból áll, sok összetevője van. De ha tényleg megsütöd, nem fogják az emberek elhinni, hogy te csináltad! :)

Iszonyú dekoratív, én most télen fagyasztott gyümölccsel csináltam de nyáron simán lehet friss gyümölcsből. És persze a gyümölcs is variálható benne.

Lehet, hogy nem karácsonyra való, mert akkor nincs idő ilyen sok pepecselésre, de nekem annyira megtetszett a recept, hogy mindenképp meg akartam mutatni nektek.

Ami még speciális benne, hogy van 2 különleges összetevője. Azért használtam őket mégis, mert egy teljesen hagyományos élelmiszerboltban meg tudtam őket vásárolni. Az egyik az agar-agar, a másik pedig a sanapart. Az agar-agar olyasmi, mint a zselatin, a sanapart pedig a habfixáló alternatívája. Rákerestem a neten, Magyarországon szerintem bio-boltokban lehet őket kapni illetve nagy hiperek bio részlegén is biztos. 

Hozzávalók egy 20 cm átmérőjű, kerek tortaformához:

Piskóta hozzávalói: 20181202_130914-01.jpeg

2 tojás

100 g cukor

0,5 teáskanál vaníliakivonat

40 ml forró kávé (vagy tej)

40 g étcsoki

20 g vaj

80 g liszt

20 g kakaó

Krém hozzávalói:

500 g túró

500 g habtejszín

2 teáskanál sanapart

100 g porcukor

1 teáskanál vaníliakivonat

Gyümölcszselé hozzávalói:

200 g gyümölcs (fagyasztott vagy friss)

100 ml víz

8 g agaragar

Gyümölcskrém:20181214_212901-01.jpeg

100 g gyümölcs (fagyasztott vagy friss)

50 ml víz

12 g agaragar

Csokikrém hozzávalói:

70 g étcsoki

50 ml víz

12 g agaragar

Világos krém hozzávalói:

50 g víz

12 g agaragar

Díszítés:

50 g gyümölcs (friss vagy fagyasztott)

75 g krémsajt

50 g habtejszín

20 g porcukor

3 teáskanél sanapart

Elkészítés:

1. Először is megsütjük a piskótatésztát. Kapcsold be a sütőt 170 fokra.

Keverd a tojásokat a cukorral, a sóval és a vaníliakivonattal kb 5-6 percig, amíg jó habos nem lesz. A csokit és a vajat tedd egy külön kis tálkába és öntsd rá a forró kávét vagy tejet. Ha a kávé nem tudná felolvasztani a másik két összetevőt, tedd rá a tűzre és melegítsd egy kis ideig.

Ha elolvadt, keverd bele a csokis keveréket a tojásos masszába. Most szitáld bele a lisztet és a kakaót és keverd az egészet jól el. Töltsd bele a keveréket a tortaformába és süsd kb 25 percig. Ha megvan, vedd ki, vedd le róla a formát és hagyd teljesen kihűlni. A tortaformát mosogasd el, szükség lesz majd még rá a torta betöltésénél.

2. Krém Verd fel a habtejszínt a sanapart-tal habbá. Egy másik tálban keverd össze a túrót a porcukorral majd jöhet bele a tejszínhab. Vegyél ki belőle 400 g-ot a világos réteghez, a maradékot pedig felezd el. (1. és 2 krém)

3. Csokikrém Keverd el a vizet az agaragar-ral és főzd fel őket. (2 percig rotyogjon). A csokit olvaszd fel és keverd el az agaragar-ban. Ebbe most keverj bele az 1. sz. krémből egy-két kanálnyit majd ha már jól keverhető, a teljes 1-es krémet. A piskótát tedd vissza a tortaformába és kend rá a csokikrémet. Mehet a hűtőbe kb 30 percre.

4. Gyümölcskrém Pürésítsd le a gyümölcsöt a vízzel és főzd fel az agaragar-ral. Ha megvan, picit hagyd hűlni majd keverj bele a 2-es masszából 1-2 kanálnyit, és a végén persze a teljes 2-es masszát. Ez a gyümölcsös krém jön majd a csokikrém tetejére, másodikként. Újabb 30 perc hűtő következik.

5. Világos krém Keverd el a vízben az agaragar-t és főzd fel. A korábban, a hűtőbe tett krémmel kell ezt most összekeverni majd a tortára, azaz a gyümölcsös rétegre rákenni. 15 perc hűtő.

6.Gyümölcszselé Pürésítsd le a gyümölcsöt a vízzel és keverd össze az agaragar-ral. Főzd fel. Kicsit hagyd lehűlni majd öntsd rá a tortád tetejére. Most egy nagyobb hangvételű pihenő következik. 3 óra.

7. Díszítés Főzd fel a gyümölcsöt addig, amíg az alatta lévő folyadék majdnem teljesen elfő. Nyomkodd át egy szitán, hogy egy sima gyümölcsös masszát kapj, majd keverd össze a krémsajttal, a habtejszínnel, a porcukorral és a sanapart-tal. Keverd habosra. Egy habzsák segítségével díszítsd meg a tortádat tetszés szerint. Ha szeretnéd, használj a dekorációhoz még egészgyümölcsöt is.

Végre itt a vége! Kész vagyunk.

Jó átvágyat hozzá! 

 A receptet a kedvenc német bloggeremtől, Sally-től lestem.

 

mákos-citromhabos torta

Úgy emlékszem régebben a mák párja általában a meggy volt. Az édes és a fanyar.

Manapság viszont egyre gyakrabban lehet mákot a citrom társaságában találni és meg kell mondjam, szerintem jól állnak egymásnak, finomak együtt. A mákot én nagyon nagyon szeretem, viszont mindig az jár a fejemben, hogy egy vendégségre vajon illik-e mákos süteményt sütni? Hogy aztán mindenki feszélyezve érezze magát attól, hogy mákos-e a foga vagy nem?! Az a jó, ha mindenki eszik belőle, mert akkor mindenkinek mákos lesz a foga, vagy ha családi körben készíted, mert akkor nem lehet belőle olyan nagy baj. ;)

Hozzávalók egy kis (kb 18-20 cm átmérőjű kerek tortaformához):

75 g darált mák20181130_152158-01.jpeg

90 g liszt

70 g kristálycukor

75 g vaj

2 tojássárgája

1 dl tej

1/2 teáskanál szódabikarbóna

A citromhab hozzávalói:

90 g vaj kockára vágva

100 g cukor

150 ml citromlé (kb 3-4 nagy ill 5-6 kisebb citrom leve)

3 citrom héja

4 tojás

csipet só

3 lapzselatin

2 dl habtejszín

A habcsók hozzávalói:

60 g tojásfehérje

60 g kristálycukor

50 g porcukor

1 evőkanál keményítő

csipet só

opcionális: 2 evőkanál darálatlan mák

Elkészítés:

Kapcsold be a sütőt 180 fokra.

Az elkészítés nem túl bonyolult egy tortához képest, de ne ijedj meg, elég sok lépésből áll.

Először is elkészítjük a mákos piskótát. A puha vajat el kell keverni a cukorral majd utána hozzáadni a tojássárgáját. Az egészet jó habosra keverjük.

Egy másik tálban keverjük össze a száraz összetevőket, azaz a mákot, a lisztet, a szódabikarbónát és a sót és adagoljuk a vajas masszához a tejjel felváltva.

A tortaformát béleljük ki sütőpapírral és öntsük bele a piskótamasszánkat.

A tészta 25-35 perc alatt sül meg, ahogy korábban is szoktam mondani, tűpróbával ellenőrizd. Ha kész van, tedd félre, hogy teljesen kihűljön.

Most jöhet a finom citromhab. Ehhez a lapzselatint áztassuk hideg vízbe.

Közben egy lábosban felfőzzük a tojások, a citromlé, a cukor és a só keverékét. Közepes lángon főzzük. Addig tartjuk a tűzön, amíg besűrüsödik. Ha ez megtörtént, lehúzzuk és hozzáadjuk a feldarabolt vajat. Keverjük, keverjük, hogy elkeveredjen benne. Még melegen belekeverjük a kinyomkodott lapzselatinokat. (Az eredeti recept azt írja, hogy ezen a ponton szűrjük át a krémet, de én bevallom őszintén ezt nem tettem meg.)

Ebből a krémből vegyél ki egy kisebb tálkába 3-4 evőkanálnyit, később szükséged lesz majd rá. A maradékot hagyjuk egy rövid ideig pihenni, hűlni.

Ha már nem forró a krém, verjük habosra a habtejszínt és keverjük bele a citromos krémbe. (Isteni)

A nehezén már túlvagyunk...

A piskótát vedd magad elé és ha nagyon felpúposodott a közepe, akkor vágd le egyenesre. Tedd vissza a formába, amiben sütötted  és öntsd rá a citromhabot. Így, ebben a formában kell most  a hűtőben pihennie, hogy a krém meg tudjon szilárdulni a tetején.

Nos, ha úgy ítéled meg, hogy a citromhab elég feszes már, akkor vedd ki a tortát a hűtőből és kend rá a citromos krémet, amit korábban egy kis tálkában félretettél. Most megint mehet a hűtőbe.

Itt igazából akár meg is állhatsz, most már csak a díszítés jön. Vagyis a habcsók. 

2018-11-30.jpg

Ebből a mennyiségből sokkal több keletkezik, mint, amennyit a tortára rá tudsz pakolni de a gyerekek megvesznek  a habcsókért, úgyhogy nem vész kárba, az tuti.

Tehát, a habcsókok: a tojásfehérjét először legálisan(!) csak félkemény habbá kell verni egy csipet sóval. Utána kell csak beleszórni a kristálycukrot és most már jó keményre felverni. Ha megvagyunk vele, hozzászitáljuk a porcukrot és a keményítőt és ha szeretnéd, akkor a mákot is. (én nem tettem bele mákot)

Elkeverjük és habzsák segítségével, mint a profik, kis halmokat nyomkodunk belőle egy-két sütőpapíros tepsire. 

100 fokos sütőben 1-2 órán keresztül sütjük, szárítjuk őket. Ha végre készen vannak, mehetnek a torta tetejére, ahogyan tetszik.

 A receptet az 'ízből tíz' nevű blogon találtam.

Jó étvágyat hozzá! ♥

csokis keksz

Karácsony előtt sokszor a gyerekeket is elkapja a karácsonyi készülődés láza.

Nálunk például már hagyomány, hogy a családtagoknak és legkedvesebb barátoknak saját-készítésű képeslapot küldünk, régimódi, postai úton.

Én már korábban bújom az internetet és ötleteket keresek ehhez az akcióhoz. (pinterest) Párat kiválasztok, amik tetszenek, majd közösen megbeszéljük, hogy melyik legyen idén a befutó. Ha megegyezünk, elmegyek és megvásárolom a hozzávaló színes kartonokat, csillagokat, matricákat, borítékokat stb.

Sokszor előfordul, ahogy idén is, hogy már november végén nekilátunk a képeslapok gyártásának mert nem bírjuk kivárni a december közepét. A gyerekek imádják ezt a folyamatot. Nagyon élvezik, szeretnek kézműveskedni. Megmutatom nekik az egyes munkafolyamatokat, aztán átengedem a terepet. Idén már a kicsi is elég nagy volt, úgyhogy alig kellett segítenem. Vágás és ragasztás közepette milliószor megbeszéljük, hogy akkor kiknek is küldünk lapot és mindig elmesélünk egymásnak egy-két történetet ezekről a hozzánk közel álló személyekről. Minden évben nagyon várják, hogy végre feladjuk a postán a borítékokat és utána naponta megkérdezik, hogy megérkeztek-e már vajon a címzetthez? És tudjátok, mi a legjobb az egészben? Hogy én is ugyanúgy élvezem ezt a folyamatot és én is nagyon várom, hogy valaki visszajelezzen, hogy köszi, megjött a karácsonyi lapotok. Örülök, ha tudják, hogy gondolunk rájuk és szeretjük őket! És örülök, hogy a gyerekeim egész kicsi koruktól kezdve megtapasztalják, milyen jó érzés másnak adni valamit. Magadból. Mert azzal te is sokat kapsz!

De persze a konyhai folyamatokban is szívesen segédkeznek. Most egy olyan csokis kekszet mutatok, amit velük együtt könnyen el lehet készíteni és a végén 1 pohár tejjel uzsonnára megenni. De be lehet akár az aprósüteményes tálcára is csempészni, a többi aprósüti közé.

Remélem ez a recept is elnyeri a tetszéseteket!

Hozzávalók: 20181121_143214-01-01.jpeg

70 g vaj

140 g barnacukor

1 tojás

1 vaníliarúd

20 g kakaó

csipet só

130 g liszt

1 teáskanál sütőpor

200 g tejcsokis csokireszelék vagy csokicsepp

fél tábla tejcsoki a csorgatáshoz

Elkészítés:

Keverd habosra a vajat a cukorral, majd add hozzá a tojást és a vaníliarúd kikapart magjait. Egy kis tálkában keverd össze a száraz hozzávalókat, azaz a kakaót, a sót, a lisztet, a sütőport és a csokireszeléket. Ezt most öntsd össze a tojásos keverékkel és keverd össze.

Formázz a tésztából kb 12 kis golyót és helyezd egy sütőpapíros tálcára. (de olyanra, ami befér a hűtőbe mert most be kell tenni a tálcát a hűtőbe kb 1 órára. vagy akár a mélyhűtőbe egy fél órára)

Ha kivetted a golyókat, kapcsold be a sütőt 160 fokra. A sütőpapírt helyezd át egy tepsire és igazgasd el a golyókat úgy, hogy ne legyenek túl közel egymáshoz.

12-15 perc sütés következik.

20181120_185915-01.jpeg

Ha kivetted, adj nekik egy kis időt, majd csorgasd meg a tetejüket egy kis olvasztott csokival.

Jó étvágyat hozzá!

Mézes béles

Nincs karácsony többlapos sütik nélkül. (Meg Kevin nélkül se, de ez csak az én véleményem!)

Legyen az zserbó, Lajos szelet vagy éppen a mézes, igazából mindegy. Zserbót már korábban készítettem itt a blogon (keressétek vissza, ha érdekes) úgyhogy most rátérhetünk a következő klasszikusra. A mézes bélesre. Azáltal, hogy a töltelék gyakorlatilag egy tejbegríz, tényleg nem jelent nagy nehézséget az elkészítése. Amire figyelni kell, hogy előre meg kell sütni, mert nem fogyasztható azonnal. De megfordítom és inkább úgy mondom, hogy ezzel a sütivel előre tudsz dolgozni és nyersz egy kis időt a végső hajrában.

Igazán nem kell hozzá semmilyen különleges hozzávaló és mégis, azáltal, hogy 4 lapból áll, emelkedik egy szintet a süti-ranglétrán. Én azt szeretem benne, hogy nincs csoki a tetején, ami elnehezítené. Könnyed kalóriabomba. A hangsúly a könnyed-en van!

Hozzávalók 20181202_110729-01.jpeg

A tésztához:

1 tojás

120 g cukor

csipet só

35 g kacsazsír

2 evőkanál méz

45 g tej

3 g szódabikarbóna

420 g liszt

A töltelékhez:

400 g kihűlt tejbegríz (kb fél l tejből és grízből)

(bevallom bűnöztem és a grízbe még egy tasak vaniliás cukrot is beleszórtam, úgy kiegészítésként)

250 g vaj

100 g porcukor

sárgabaracklekvár

Elkészítés:

A tojást, a cukrot és a sót keverd habosra. Add hozzá a tejet, a zsírt, a mézet és a szódabikarbónát és helyezd vízgőz fölé. Folyamatosan kevergetve főzd sűrűre. A tűzről levéve add hozzá a lisztet és gyúrd össze, amíg összeáll a tésztád. A tésztát oszd 4 egyenlő részre, tekerd fóliába és pihentesd fél óráig. 

Ha a pihenőidő lejárt, melegítsd elő a sütőt 175 fokra.

Lisztezett deszkán nyújtsd ki az egyes tésztadarabokat nagyjából téglalapalakúra. Egyenként süsd ki őket, kb 8 perc alatt. (Nekem 8 perc alatt is viszonylag megbarnultak, lehet a 7-7,5 perc is elég. Figyelgesd!)

Amíg a lapok sülnek, elkészítheted a grízes tölteléket.

Főzz tejbegrízt, kb fél liter tejből. Forrald fel a tejet, add hozzá a megfelelő mennyiségű grízt (szemre) és ha kész van, vedd le a tűzről. Úgyis kicsit le kell hűteni, addig habosra keverheted a vajat a porcukorral és egy csipet sóval. Ha kész, belekeverheted a tejbegrízt.

A töltés nagyon egyszerű. Első lap - erre jön a grízes töltelék fele - második lap - lekvár - harmadik lap - grízes töltelék másik fele - negyedik lap

Közvetlenül tálalás előtt meg lehet szórni a tetejét egy kis porcukorral, de nem muszáj.

Ahogy fent is említettem fontos, hogy ezt a sütit nem lehet egyből fogyasztani. 1 napig kell a hűtőben pihennie, hogy a lapok megpuhuljanak. Te tudjátok mit?! 2-3 naposan az igazi! :)

A legnagyobb nehézséget számomra a lapok kinyújtása jelentette. Mert egyrészt nem is olyan könnyű a megfelelő méretet elérni, másrészt pedig a téglalap alak nekem nem igazán szokott sikerülni. Mindegy, a végeket, amik igencsak összevisszára sikerültek levágtam és tökéletesen megfelelt a "nem kínáljuk fel a vendégeknek" szekcióban, azaz nekünk háziaknak, a konyhában.

Remélem elkészítitek vagy valaki elkészíti nektek! ;)

 A receptet Bernáth József séf oldalán találtam.