muti a recepted... megsütöm.

kisült a kalácsom

csokis keksz

2018. december 09. - mdeszi

Karácsony előtt sokszor a gyerekeket is elkapja a karácsonyi készülődés láza.

Nálunk például már hagyomány, hogy a családtagoknak és legkedvesebb barátoknak saját-készítésű képeslapot küldünk, régimódi, postai úton.

Én már korábban bújom az internetet és ötleteket keresek ehhez az akcióhoz. (pinterest) Párat kiválasztok, amik tetszenek, majd közösen megbeszéljük, hogy melyik legyen idén a befutó. Ha megegyezünk, elmegyek és megvásárolom a hozzávaló színes kartonokat, csillagokat, matricákat, borítékokat stb.

Sokszor előfordul, ahogy idén is, hogy már november végén nekilátunk a képeslapok gyártásának mert nem bírjuk kivárni a december közepét. A gyerekek imádják ezt a folyamatot. Nagyon élvezik, szeretnek kézműveskedni. Megmutatom nekik az egyes munkafolyamatokat, aztán átengedem a terepet. Idén már a kicsi is elég nagy volt, úgyhogy alig kellett segítenem. Vágás és ragasztás közepette milliószor megbeszéljük, hogy akkor kiknek is küldünk lapot és mindig elmesélünk egymásnak egy-két történetet ezekről a hozzánk közel álló személyekről. Minden évben nagyon várják, hogy végre feladjuk a postán a borítékokat és utána naponta megkérdezik, hogy megérkeztek-e már vajon a címzetthez? És tudjátok, mi a legjobb az egészben? Hogy én is ugyanúgy élvezem ezt a folyamatot és én is nagyon várom, hogy valaki visszajelezzen, hogy köszi, megjött a karácsonyi lapotok. Örülök, ha tudják, hogy gondolunk rájuk és szeretjük őket! És örülök, hogy a gyerekeim egész kicsi koruktól kezdve megtapasztalják, milyen jó érzés másnak adni valamit. Magadból. Mert azzal te is sokat kapsz!

De persze a konyhai folyamatokban is szívesen segédkeznek. Most egy olyan csokis kekszet mutatok, amit velük együtt könnyen el lehet készíteni és a végén 1 pohár tejjel uzsonnára megenni. De be lehet akár az aprósüteményes tálcára is csempészni, a többi aprósüti közé.

Remélem ez a recept is elnyeri a tetszéseteket!

Hozzávalók: 20181121_143214-01-01.jpeg

70 g vaj

140 g barnacukor

1 tojás

1 vaníliarúd

20 g kakaó

csipet só

130 g liszt

1 teáskanál sütőpor

200 g tejcsokis csokireszelék vagy csokicsepp

fél tábla tejcsoki a csorgatáshoz

Elkészítés:

Keverd habosra a vajat a cukorral, majd add hozzá a tojást és a vaníliarúd kikapart magjait. Egy kis tálkában keverd össze a száraz hozzávalókat, azaz a kakaót, a sót, a lisztet, a sütőport és a csokireszeléket. Ezt most öntsd össze a tojásos keverékkel és keverd össze.

Formázz a tésztából kb 12 kis golyót és helyezd egy sütőpapíros tálcára. (de olyanra, ami befér a hűtőbe mert most be kell tenni a tálcát a hűtőbe kb 1 órára. vagy akár a mélyhűtőbe egy fél órára)

Ha kivetted a golyókat, kapcsold be a sütőt 160 fokra. A sütőpapírt helyezd át egy tepsire és igazgasd el a golyókat úgy, hogy ne legyenek túl közel egymáshoz.

12-15 perc sütés következik.

20181120_185915-01.jpeg

Ha kivetted, adj nekik egy kis időt, majd csorgasd meg a tetejüket egy kis olvasztott csokival.

Jó étvágyat hozzá!

Mézes béles

Nincs karácsony többlapos sütik nélkül. (Meg Kevin nélkül se, de ez csak az én véleményem!)

Legyen az zserbó, Lajos szelet vagy éppen a mézes, igazából mindegy. Zserbót már korábban készítettem itt a blogon (keressétek vissza, ha érdekes) úgyhogy most rátérhetünk a következő klasszikusra. A mézes bélesre. Azáltal, hogy a töltelék gyakorlatilag egy tejbegríz, tényleg nem jelent nagy nehézséget az elkészítése. Amire figyelni kell, hogy előre meg kell sütni, mert nem fogyasztható azonnal. De megfordítom és inkább úgy mondom, hogy ezzel a sütivel előre tudsz dolgozni és nyersz egy kis időt a végső hajrában.

Igazán nem kell hozzá semmilyen különleges hozzávaló és mégis, azáltal, hogy 4 lapból áll, emelkedik egy szintet a süti-ranglétrán. Én azt szeretem benne, hogy nincs csoki a tetején, ami elnehezítené. Könnyed kalóriabomba. A hangsúly a könnyed-en van!

Hozzávalók 20181202_110729-01.jpeg

A tésztához:

1 tojás

120 g cukor

csipet só

35 g kacsazsír

2 evőkanál méz

45 g tej

3 g szódabikarbóna

420 g liszt

A töltelékhez:

400 g kihűlt tejbegríz (kb fél l tejből és grízből)

(bevallom bűnöztem és a grízbe még egy tasak vaniliás cukrot is beleszórtam, úgy kiegészítésként)

250 g vaj

100 g porcukor

sárgabaracklekvár

Elkészítés:

A tojást, a cukrot és a sót keverd habosra. Add hozzá a tejet, a zsírt, a mézet és a szódabikarbónát és helyezd vízgőz fölé. Folyamatosan kevergetve főzd sűrűre. A tűzről levéve add hozzá a lisztet és gyúrd össze, amíg összeáll a tésztád. A tésztát oszd 4 egyenlő részre, tekerd fóliába és pihentesd fél óráig. 

Ha a pihenőidő lejárt, melegítsd elő a sütőt 175 fokra.

Lisztezett deszkán nyújtsd ki az egyes tésztadarabokat nagyjából téglalapalakúra. Egyenként süsd ki őket, kb 8 perc alatt. (Nekem 8 perc alatt is viszonylag megbarnultak, lehet a 7-7,5 perc is elég. Figyelgesd!)

Amíg a lapok sülnek, elkészítheted a grízes tölteléket.

Főzz tejbegrízt, kb fél liter tejből. Forrald fel a tejet, add hozzá a megfelelő mennyiségű grízt (szemre) és ha kész van, vedd le a tűzről. Úgyis kicsit le kell hűteni, addig habosra keverheted a vajat a porcukorral és egy csipet sóval. Ha kész, belekeverheted a tejbegrízt.

A töltés nagyon egyszerű. Első lap - erre jön a grízes töltelék fele - második lap - lekvár - harmadik lap - grízes töltelék másik fele - negyedik lap

Közvetlenül tálalás előtt meg lehet szórni a tetejét egy kis porcukorral, de nem muszáj.

Ahogy fent is említettem fontos, hogy ezt a sütit nem lehet egyből fogyasztani. 1 napig kell a hűtőben pihennie, hogy a lapok megpuhuljanak. Te tudjátok mit?! 2-3 naposan az igazi! :)

A legnagyobb nehézséget számomra a lapok kinyújtása jelentette. Mert egyrészt nem is olyan könnyű a megfelelő méretet elérni, másrészt pedig a téglalap alak nekem nem igazán szokott sikerülni. Mindegy, a végeket, amik igencsak összevisszára sikerültek levágtam és tökéletesen megfelelt a "nem kínáljuk fel a vendégeknek" szekcióban, azaz nekünk háziaknak, a konyhában.

Remélem elkészítitek vagy valaki elkészíti nektek! ;)

 A receptet Bernáth József séf oldalán találtam.

 

néró

Jaj, nagyon izgulok!

Ez a december más lesz, mint a többi. Beindítom a rakétákat és ha nem is minden nap, de viszonylag sokat fogok posztolni. Majd csak győzzétek követni. :)

Ez egy nagyon durva munkafolyamat volt. Mármint, amit eddig megcsináltam belőle. Mert még nincs minden kész.

Múlt hétvégén annyit sütöttem, hogy a végére már a fenébe kívántam az egészet. 2 torta, 2 többlapos sütemény és 2 sós süti kb 3 nap alatt. Jól is kell, hogy sikerüljön, szépen le is kell fotózni, szép is legyen, finom is.... Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ugyan teljesen más, mint pl. egy hitelelőterjesztést megírni, de ugyanúgy magasfokú koncentrációt kíván. Tényleg!

Sokat terveztem, írogattam, keresgéltem mindenfelé. Próbáltam egy sokszínű kínálatot összeállítani, amiből mindenki tud magának valami szépet választani.

Légyszi szeressétek a posztokat és a sütiket, mert szívem lelkem benne van. És a család is, akik mindenben segítettek. Fogták a kartont ha kellett, a fotózáshoz. Kóstoltak, véleményeztek, bíztattak, hagytak sütni. 

És akkor ma elindítom a kört egy klasszik aprósütivel. Máskor lehet, hogy a cukiból hoznál magatoknak ilyet, de mondok én neked valamit. Nem kell nekünk a cukrászdába menni egy ilyen finomságért, simán meg tudjuk mi is otthon sütni. Nézd meg, alig kell hozzá valami. Gyorsan megvan és garantált a siker! Süsd meg, süssétek meg!

Hozzávalók: img-a436da35d346d0847c95f3891d8bbc73-v.jpg

150 g vaj

150 g porcukor

5 tojássárgája

250 g liszt

1 mokkáskanál sütőpor

csipet só

1 citrom reszelt héja

sárgabaracklekvár

olvasztott étcsoki

Elkészítés:

Kapcsold be a sütőt 180 fokra.

Először is, szokásunkhoz híven habosra keverjük a vajat a porcukorral. Majd egyenként hozzáadjuk a tojássárgájákat és jól elkeverjük őket. Most jöhet bele az összes többi hozzávaló.

Töltsd nyomózsákba a masszát és nyomj kisebb, diónyi halmokat egy sütőpapíros tepsire. (ki fognak lapulni, úgyhogy ne túl közel egymáshoz)

Mehet is a tepsi a sütőbe kb. 14 percre. (A sütési időt mindig ellenőrizd, lehet, hogy nálad kicsit több/kevesebb lesz.)

Mikor kihűltek a kis kekszek, 2-2 darabot ragassz össze a lekvárral. 

Ha ezzel is megvagy, olvassz föl kb egy fél tábla étcsokit és csíkozd meg vele a sütik tetejét. Úgy is lehet, hogy zsírpapírból csinálsz egy kis kvázi-nyomózsákot de úgy is, hogy egyszerűen egy kanállal belenyúlsz a csokiba és minél vékonyabban csíkokat húzol rájuk.

img-f08d44f2102190370a835fa3f9ad6a5d-v.jpg

Nagyon finom, puha, omlós, rájár-a-családos!

Ebből a mennyiségből kb 2 tálca keksz lett, de ugye csalóka, mert a ragasztás miatt megfeleződik. 

 ∞ Jó étvágyat! ∞

 

 

hólabda (majd ha piros hó esik)

Nem jut szembe semmi. Vagyis sok minden eszembe jut, amit ide le lehetne írni. 

De az emberek nem olvasnak el túl sok mindent. Nem igaz?!

Miért van az, hogy csak továbbgörgetünk és ha valami egy Coelho idézetnél hosszabb, akkor már nem vesszük a fáradságot, hogy végigolvassuk?! Ti szoktatok újságot, hírportált, tartalommal rendelkező posztokat olvasni? Szoktatok híradót nézni? Érdekel titeket a közélet ('neadjisten' a politika), a kultúra, a tudomány? Követitek ezeknek a területeknek a képviselőit a neten? Manapság tényleg nem mondhatjuk, hogy nincs rá módunk. Majdnem mindenki részt vesz a közösségi média "cirkuszában" és ott könnyen figyelemmel tudjuk őket kísérni.

Vannak olyan prominens személyek, akiknek a szavát "elhiszitek", akikkel egyezik a világnézetetek, akiknek elismeritek a munkásságát? Nekem sok ilyen van és őket követve rengetek info jut el hozzám manapság. Az ő szűrőjükön keresztül. És ez azért jó, mert ugyan az a száraz politikai esemény egy híradóban felolvasva teljesen más élményt nyújt, mint amikor a kedvenc írónőm nem kevés iróniával átszőve ír róla egy hosszabb posztot a fb-on.

Az lehet, hogy, amit én írok le erre a felületre az unalmas és nem éri el a ti ingerküszöbötöket. Elfogadom, ha így van. Viszont ez itt egy virtuális napló, amit bocsánat, de nem csak miattatok írok. Hanem magam miatt. Főleg magamnak. Jó lesz ezt pár év múlva visszanézni, visszaolvasni.

És az is lehet, hogy az én igényem a különféle információk iránt megnövekedett az utóbbi időben. Egyrészt mert beléptem abba a korba, amikor már szeretem tudni, hogy mi folyik körülöttem. Másrészt pedig valószínű azért, mert jelenleg nem élek Magyarországon. (és megfigyeltem magamon, hogy a magyarországi történésekre minden mennyiségben vevő vagyok) Engem érdekel a politika is. Baj, ha így van? Van ismerősöm, aki kiírta a fb-ra, hogy ha valakinél még meglát politikai bejegyzést akkor őt törli. Nem értettem és sokat töprengtem ezen. 

Mert lehet, hogy a közélet (vagy hívjuk bárminek is) nagyon megosztó manapság de számomra meg az a visszatetsző, amikor valakit egyáltalán nem érdekel semmi. És a saját mikrokörnyezetén kívül nem foglalkozik semmi mással.

Mert nem lehet, hogy csak üres képek, fotók, bugyuta megosztások, receptes oldalak, nyereményjátékok legyenek egy idővonalon. És direkt írtam a recepteket. Tudom, hogy ez is egy olyan oldal. De ez a pár sor, amit a recept elé odarakok... igazából az a lényeg. A recept csak a ráadás.

Úgyhogy a mai üzenetem, amit kikiabálok az éterbe az az lenne, hogy használjuk okosan a közösségi médiát és a világhálót, ami a kezünkben van. Lájkoljunk be pl. híroldalakat, hogy a cikkek egyesével előjöjjenek az idővonalon és csak rá kelljen kattintani, arra, amelyik épp érdekel. Kövessünk pl. lakberendezési oldalakat az instagramon, így inspirálódva az otthonunk berendezéséhez. Kapcsoljunk a YouTube-ra, pl. hogy interjúkat nézhessünk okos és érdekes emberekkel. ésatöbbiésatöbbi

És olvassunk könyveket is, mert azt is imádom! (ajánljatok gyorsan egyet-kettőt)

peace&love

Nos, egy barátnőmmel közösen döntöttünk a következő projektről. 

- Legyen a hólabda!

- Jó, legyen. Azt már régen ettem! És nagyon szeretem.

- Jó - mondtam én. A többit alul olvashatjátok! :)

 

Hozzávalók:20181104_124854.jpg

8 tojássárgája

8 tojásfehérje

40 dkg porcukor

8 evőkanál meleg víz

25 dkg liszt

2 evőkanál kakaó

1 cs. sütőpor

A krém hozzávalói:

4 dl tej

5 dkg liszt

20 dkg vaj

20 dkg porcukor

1 cs. van.cukor

1 dl rum

A máz hozzávalói:

1 tábla jó minőségű étcsoki

5 dkg vaj

10 dkg kókuszreszelék

Elkészítés:

Kapcsold be a sütőt 180 fokra.

Először is verd habosra a tojássárgájákat a cukor felével. Majd lassacskán, kanalanként adagold hozzá a vizet úgy, hogy mindig megvárod, hogy a massza felvegye a vizet. A lisztet szitáld bele egy kisebb tálba a kakaóval és a sütőporral majd forgasd bele a tojásos keverékbe. A fehérjéket kemény habbá kell verni a maradék cukorral. Ezt a csodás, kemény, fényes masszát is a másikhoz kell keverni. Óvatosan. Egy kevés habbal fellazíthatod a lisztes keveréket, így sikerül majd a nagyobb részét nem összetörve belekeverni. Teríts sütőpapírt egy rendes nagy tepsibe és öntsd bele a masszát. Írtóra meg fog emelkedni, egy nagyon lágy, nagyon levegős tésztát fogsz kapni. Néha nézz rá a sütőben, tűpróbával ellenőrizd, hogy átsült-e.

A krémhez először mérd ki a lisztet majd a 4 dl tejet öntsd hozzá úgy, hogy közben egy habverővel csomómentesre kevered. Most tedd fel főni és kevergetve főzd addig, amíg be nem sűrűsödik. Ha ez megtörtént, tedd félre, hogy kihűljön. Most keverd ki a porcukrot a vajjal, vaníliás cukorral és a rummal. Ezt a vajas krémet robotgéppel keverd a tejes lisztes mártáshoz, ha utóbbi már kihűlt.

(Én itt valószínű nem főztem elég sűrűre a krémet mert túl folyós lett.)

Felhasználásig tedd a krémet a hűtőbe, ott vissza tud kicsit "keményedni" és jobban meg lehet vele kenni a piskótát.

És akkor most jön a "legjobb" rész. Be kell tölteni a piskótát.

img_20181103_132905_940.jpg

Vagyis először is kell szaggatni pogácsaszaggatóval. Ha elég magas akkor kettévágni és közé kenni a krémet, ha pedig nem, akkor meg kettőt összeragasztani a krémmel. 

Aztán jöhet a csoki a tetejére. Olvaszd meg a csokit és a vajat vízgőz fölött. Ebbe kell belemártani minden egyes süti tetejét. 

És akkor még mindig hátra van egy vidám lépés. :)) ahhoz viszont, hogy ezt meg tudd oldani, a csokinak teljesen meg kell száradni a labda tetején.

A sütik oldalát meg kell kenni vagy esetemben bele kell forgatni a krémbe majd utána a kókuszreszelékbe.

És itt végre kész van ez a csoda-sütemény, ami tényleg nagyon finom de summa summarum azt gondolom róla, hogy csinálja meg legközelebb, akinek 3 anyja van.

Nekem egyszer ebből elég volt, de aki szereti a kihívásokat annak szívből ajánlom! ;) 

« Jó étvágyat! »

klasszikus apple pie

Van itt Németországban egy 'Das Große Backen' nevű műsor vasárnap délutánonként. Dióhéjban annyit róla, hogy amatőr(nek látszó) jelentkezők versenyeznek az év hobbicukrásza címért hétről hétre. Különböző feladatokat kell teljesíteniük. Van, hogy megadott recept szerint mindenkinek ugyan azt a süteményt kell adott idő alatt elkészítenie, de van, hogy csak a téma van megadva (pl ilyen-olyan torta) és olyankor mindenki a saját receptje alapján süt valami egyedit. Én imádom az ilyen műsorokat és a gyerekeket is megfertőztem, mert ki nem hagynák már ők sem. Vannak kedvenceink, nekik szurkolunk, de alapvetően azért nézem, mert tanulok tőlük.  

A csavar a történetben pedig az, hogy a férjem titokban, kb fél évvel ezelőtt jelentkezett a nevemben a műsorba. Egy nap felhívott egy nő, hogy ezzel kapcsolatban keres. Azt hittem leesik az állam. Mondta, hogy férj elküldte nekik a blogomat és ők ezt megnézték (ugyan nem értettek egy szót sem) de a képek tetszettek nekik, meg úgy alapvetően a koncepció.

Szó szót követett, majd megállapodtunk abban, hogy ehhez én még kevés vagyok. Nincsenek saját receptjeim és fele annyira sem vagyok profi, mint a tv-ben szereplő (állítólagos) amatőrök. Férj csalódott volt, hogy így döntöttem mert szerinte meg kellett volna próbálnom. Sajnos én ehhez nem voltam elég bátor.

A gyerekek azóta, ha sütök valami finomat, mindig megjegyzik, hogy ott lenne a helyem.

Nos, a mai receptet az egyik elmúlt heti műsorban láttam, ahol is pie, azaz pite volt a feladat. Volt, aki sósat készített, volt, aki édeset. A klasszikus almástól a spárgás-garnélásig mindenfélét láttunk.

Aztán mivel a napokban rengetek almát szedtünk a kertben, gondoltam bevetem az egyik receptet.

Remélem tetszeni fog!

A tészta hozzávalói:20181013_133334.jpg

750 g liszt

90 g cukor

1 teáskanál só

2-3 teáskanál citromlé

4-6 evőkanál hideg víz

 

A töltelék hozzávalói:

10-12 alma

100 g barnacukor

150 g cukor

75 g vaj

3- evőkanál zsemlemorzsa

1/2 teáskanál vaníliakivonat

1 citrom 

2 teáskanál fahéj

csipet szerecsendió

1 narancs

1,5 teáskanál méz

100 g mandulaforgács

Elkészítés:

A tésztához keverd össze a lisztet, a cukrot, a sót, a citromlevet, a vajat és a vizet. Kézzel gyúrd össze ezeket a hozzávalókat és fóliába csomagolva tedd a hűtőbe. Ideális esetben akár órákra. Mondjuk 1-2 órára.

Ha a hűtő-idő lejárni látszik, kapcsold be a sütőt 200 fokra.

Ha a tészta rendesen lehűlt, vágd két részre. Az eredeti recept 2 egyenlő részt említ. Egyet a pite alapjának, a másikat pedig a dekorációnak. Én ezt annyiban felülbíráltam, hogy a dekorációnak egy kicsit kevesebbet hagytam. Ez, mármint a deko tészta mehet újra a hűtőbe, csak később fogjuk felhasználni.

Az alapnak szánt tésztádat nyújtsd ki és a már kivajazott, kilisztezett piteformádba helyezd bele. Nyomkodd oda a forma oldalához, az alját pedig szúrkáld meg villával. Most elősütjük, úgyhogy 10 percre told be a sütőbe.

Amíg a tészta sül, készítsük elő a töltelék hozzávalóit. Az almákat mosd meg és hámozd meg. Magházukat vágd ki és vágd őket kis darabokra. Én kisebb kockákra vágtam. (A pitém teteje majdnem teljesen befedte a tölteléket, úgyhogy az alma nem nagyon látszott ki felül. Ha olyan dekorációt találsz ki magadnak, ahol a töltelék jól látszik, akkor fektess nagyobb hangsúlyt az almák elhelyezésére. A szeletek például nagyon júl mutatnak pici elcsúszással egymásra pakolva.)

Az almadarabokat tehát tedd egy tálba és add hozzá a következő dolgokat: citromlé és citromhéj, narancshéj és narancslé, méz. Keverd össze őket. Végül jöhet még hozzá a cukor, a barnacukor, a vaj, a zsemlemorzsa, a vaníliakivonat, a szerecsendió és a fahéj. A mandulát pirítsd meg egy száraz serpenyőben és azt is öntsd hozzá az almához. Nagyon fontos a pirított mandula a pitében. Ne spórold ki mert kell bele! Bármilyen főzős, sütős műsort nézel a tv-ben (és ezekből manapság nincs hiány) mindenhol azt hangsúlyozzák a profik, hogy a textúrákat kombinálni kell. Ha van egy lágy ételed, mindenképp tegyél bele valami haraphatót mert fel fogja dobni az élményt. És ezzel én is egyetértek, úgyhogy a lágy almához nagyon jól passzol a mandula. (nem túl finomra aprítva!)

Közben az elősütés már letelt, úgyhogy vedd ki a formát a sütőből. (A teljes pitét 180 fokon fogjuk sütni, úgyhogy vedd lejjebb a hőfokot)

Az almás tölteléket csak el kell oszlatni az elősütött tésztán és a tetejére megkreálni a dekorációt a félretett tésztából.

Rengeteg változat lelhető fel a neten is de persze magatoktól is kitalálhattok valami szépet.

Én rácsoztam (most is!) és nem bántam meg.

2018-10-13.jpgHa kész vagy a munka legnagyobb részével, már csak annyi maradt, hogy megkend a pite tetejét a felvert tojás+víz keverékkel

Kb 50 percig sül 180 fokon.

Ha kivetted, tuti, hogy büszke leszel magadra. Én is az voltam. ♥


20181013_133416.jpg

Jó étvágyat!♥

u.i. lehet hozzá vanília-fagyit vagy valamilyen vaníliás krémet is kínálni de magában is finom.

 

 

 



 

 

 

 




fordított szilvás sütemény

Nem cifrázom.

Pénteken kaptam egy ismerőstől egy zacskó szilvát. Felütöttem a kedvenc recepteskönyveimet és kerestem hozzá egy receptet. Valami egyszerűt akartam, olyan hétvégi, laza, "semmi extra" süteményt. 

Erre esett a választásom. Jól tettem, hogy megsütöttem. Ti is tegyetek így. Finom.

A tészta hozzávalói: 20180916_081659.jpg

25 dkg liszt

1 csomag sütőpor

1 csipet só

2 dl tejföl

2 tojás

0,5 dl olaj

5 dkg cukor

2 csomag vaníliás cukor

 

5 dkg vaj

10 dkg cukor

2 ek méz

1 rúd vanília

késhegynyi fahéj

(info: nekem ez a vaj-cukor-mez mennyiség nem volt elég, nem jutott belőle a teljes piteformába. ezért inkább a dupla mennyiséggel dolgoztam. hozzáteszem a piteformám elég nagy.)

szilva

Elkészítés:

Kapcsold be a sütőt 180 fokra.

Magozd ki a szilvát.

Először az alapot készítjük el, amibe majd felsorakoztatod a szilvákat. Egy edényben olvaszd össze a vajat a cukorral és a mézzel, majd jöhet bele a vaníliarúd kikapart belseje és a fahéj. Ha felolvadt és egymással összekeveredett, öntsd bele a piteformába és forgatva, mint a palacsintamasszát terítsd be vele az egész piteformát.

Szépen mintázva helyezd bele a szilvákat, a belső felükkel lefelé.

Most jön csak a tészta. Keverd össze hozzá a lisztet a cukorral, a vaníliás cukorral, a sóval és a sütőporral. Most jöhet bele a tejföl, a tojás és az olaj. Egynemű tésztává kell keverni, amit az eredeti recept szerint rá kell önteni a szilvákra. Nekem ez ennél a pontnál elképzelhetetlen volt, ugyanis a tészta túl sűrű lett. Ezért improvizáltam és belekevertem még 2 kanál tejfölt. Hát így sem lett önthető, de olyan lágyan kenhető már igen. Úgyhogy megkockáztattam, hogy jó lesz így is.

Tehát rákanalaztam a masszát a szilvákra és elsimítottam a tetején. Mindenhova jusson, arra figyelj.

Már mehet is sülni, 40 percre. Ha pirul a teteje, ami nálam is megtörtént, akkor teríts rá alufóliát.

Szépen megemelkedik a tészta a sütés alatt, nagyon szép látványt nyújt.

Mivel fordított süti a neve, gondolhatod, hogy majd sütés után meg kell fordítani. De ezt ne rögtön tedd.

Miután megsült és kivetted a sütőből, még adj neki egy kis időt. Különben az alsó cukros réteg egyszerűen kifolyik a fordítás alatt.

Úgyhogy kb fél óra elteltével tegyél rá egy tálcát vagy bármit, ami méretben megfelelő és borítsd rá a sütit.

Emeld le róla a formát. Kész vagy!

2018-09-15.jpg

Annyira egyszerű és megmondom őszintén én sem gondoltam volna, de nagyon finom.

Természetesen bármilyen gyümölccsel jó lehet. Alma, körte, barack... ami épp kéznél van.

A receptet Borbás Marcsi egyik könyvéből lestem.

oreo torta

bemegyek reggel a szobájába. a haja teljesen behálózza a fejét. először azt sem tudom merre van az arca. megtapogatom. lehámozom a hajat és megsimogatom az arcát. megpuszilom.

- dobro jutro, jó reggelt! 

odamegyek az ablakhoz és felhúzom a redőnyt.

mocorog. 

még egyszer megsimogatom. kinyitja a szemét és a plüss-unikornisért nyúl. magához szorítja.

- gyere, kelj föl... megyünk az oviba.

fölkel, szigorúan a plüss-unikornis társaságában elballag a wc-re, pisilni.

amíg visszajön, van időm kiválasztani a ruháját. imádom. mármint a gyereket is, de öltöztetni is.

kell bugyi, zokni, egy leggings, hozzá illő póló.

visszajön. résen kell lennem, nehogy felugorjon az ágyra és újra vízszintbe helyezze magát.

segítek neki öltözni, bár már inkább hangzik el, hogy "egyedül", úgyhogy csak figyelem, ahogy öltözik.

néha segítek. (rosszabb napokon magamban puffogok, hogy mennyivel gyorsabban menne, ha én öltöztetném. jobb napokon kevésbé. de tudom, hogy muszáj ráhagynom.)

ha kész van, jöhet a haj.

megfésülöm, ami bevallom nagyon nehéz néha. hiába balzsamozom már a haját, írtóra össze tud gubancolódni.

kifésülöm (közben sziszeg és jajgat) és megkérdezem, milyen frizkót szeretne. általában azt mondja: -malo ostaviš. (egy kicsit hagyjál) ez annyit tesz, hogy ne az egész haját fogjam copfba csak a feje felső részén. a többit hagyjam lógva.

néha rá tudom beszélni egy-egy parketta-fonásra. ritkán belemegy.

ha készen van, rögtön leül az íróasztalához és nekilát a "munkának". vág, ragaszt, gyorsan még rajzol egyet-kettőt. megkérdezem, akar-e enni valamit, általában nemmel válaszol.

a konyhában matatok, csinálom a nagynak a szendvicset, bekapok pár falatot. 

mikor már épp szólni akarok neki, hogy ideje lenne fogat mosni és megmosakodni megjelenik a konyhaajtóban és enni kér. a hajam az égnek áll, mert miért az utolsó pillanatban meg hányszor mondjam, hogy ez így nem mehet, stb., stb.... 

adok neki és sürgetem. közben persze a nagyra is rá kell pillantani mert ő is megéri a pénzét. maradjunk annyiban, hogy nem megy még olajozottan a reggeli rutin.

ha pedig egyidőben vannak a konyhában/étkezőasztalnál vagy mondjuk a fürdőben, tuti, hogy egymást szekálják. egyik a másikat idegesíti valamivel. és fordítva. árulkodás. újra égnek áll az összes hajam.

nos, ha mindenki kész van, indulhatunk. plüss unikornisra figyelek, mert különben vissza kell érte mennem még a ház elől, az hétszentség. az utcán fogja a kezem és csacsog.

miután a nagyot elkísértük az iskolába, mi beülünk az autóba és megyünk az oviba. önállóan köti be magát sőt a Damjan gyerekülésébe beköti az unikornist is.

út közben olyanokat kérdez, hogy a rádió honnan tudja, hogy mi milyen számokat szeretünk és miért azokat játsza? meg, hogy mama neked is ez a kedvenc számod? mert nekem igen. megkérdezi, hogy ma nem tudnék-e ebéd után érte menni. mondom nem. erre, hogy de csak ma. átgondolom, ma pont fél 1-ig vagyok, oké rábolintok. mondom jó, de holnap tovább maradsz. 

az ovinál kiszállunk, az unikornis megint majdnem a kocsiban marad de résen vagyok. 

az oviban egy gyors cipőcsere, mehetünk be. ad egy puszit. - mama, nem fogok neked integetni az ablakból. mondom, jól van.

elindulok a lépcső felé. még egyszer visszanézek. már vesz is magának egy fehér papírt a szekrényből és leül rajzolni az asztalhoz. amíg Lina barátnője megérkezik, így üti el az időt.

hihetetlen, de most kezdtük az utolsó szezont az oviban. jövőre iskolába megy. ő nálunk a családban a legkisebb és valószínűsítem, hogy mindig is "a kicsi" marad. épp ezért olyan fura őt látni, ahogy az egyik legnagyobb az oviban. anyáskodik a kicsik felett, már nem alszik délután és maxi club-os lett. (ez itt az iskolaelőkészítő csoport)

befejezem a munkát, loholok az oviba, hogy ebéd után elhozzam. evés után akarok odaérni, hogy még ne kezdődjön el a csendes pihenő. mondom, loholok. mert reggel megbeszéltük. ezt ő már nyilván teljesen elfelejtette mert amint meglát közli, hogy: -mama, inkább mégsem akartam, hogy ebéd után gyere. hm.

most már mindegy. összeszedjük a cuccot és megyünk. a cucc ugye áll az unikornisból (vagy egy másik plüssből, amit a Linával néha elcserélnek) és még kb 87 rajzból plusz 53 újságból, playmobil katalógusból stb. kivágott pici fecniből. mind fontos, kelleni fog még! megpróbálom az összeset kézben tartani de néha közlöm, hogy nem visszük az egészet haza.

hazafelé megkérdezi, hogy a Damjan már otthon van-e. ha igen, vajon mit csinál.

otthon általában szintén az íróasztalhoz ül le elsőként és rajzol, ragaszt, vág tovább. ahol reggel abbahagyta. vagy kéri, hogy vegyek le neki egy dobozt a szekrényről, amiben a barbie babák vannak. vagy a konyhájában főzőcskézik. illetve a legújabb a playmobil őrület. 

a hétfő a lovaglásé. tavaly augusztusban kezdett lovagolni. nagyon szereti az állatokat, azon belül a lovakat, pónikat. korábban ha pl. cirkuszban jártunk vagy valamilyen vidéki rendezvényen, ahol volt lehetőség pónilovaglásra, az biztos volt, hogy ő sorba fog állni, hogy felülhessen. Damjannál ez kizárt volt. rosszul volt az ilyesféle akcióktól.

ezért gondoltuk, próbáljuk meg a lovaglást. úgyhogy hétfő délutánonként, 1 órát tölt a lovardában, korabéli kislányokkal. nem vagyunk jelen az órán, csak lopva lessük meg néha-néha.

nekem nagyon tetszik benne, hogy az ember nem csak egyszerűen odamegy, majd az óra végeztével eljön. ugyanis először elő kell készíteni a lovakat az órára, a végén pedig mindegyiket lepucolni és a kellékeket elpakolni. (amiknek a nevét bevallom magam se mindig tudom)

pár hete pedig bejött a képbe egy új dolog. imád táncolni, bár hozzáteszem nagyon nehezen oldódik fel. ahogyan egy korábbi posztban is írtam, a nyaraláson pl. napokig kellett könyörögni neki, hogy beálljon a mini disco-ba. előtte tátott szájjal nézte, aztán pár nap után végre beállt. 

szóval, van itt a városunkban gyerekbalett. lehet, hogy a tütü megtette hatását de azt mondta, lenne hozzá kedve.

úgyhogy szeptembertől hivatalosan balettórákra is jár. keddenként.

most, hogy belegondolok, lehet, hogy ez a 2 dolog tökéletesen üti egymást, mert hogyan is kell tartania a lábait. az egyiknél O alakban, a másikban szorosan egymás mellett, egyenesen. :)

meglátjuk mi az, amit majd nem un meg és tovább szeretné csinálni.

mi egyelőre örülünk, hogy konkrét elképzelése volt arról, ahova járni szeretne és a lelkesedése szerencsére nem lankad.

egy igazi kismacska ő. ez is az egyik beceneve. mert imád hozzáddörgölőzni. ha együtt nézzük a tv-t, nem elég neki, hogy pl. mellettem ül. esetleg hozzámsimul. megfogja a kezem vagy hasonló. rámül és úgy érzed minden sejtjével szeretné érezni a közelséged. bár természetesen Damjant is sokat ölelgetjük, puszilgatjuk de az ő babasága, kis törékeny teste és lelke teret ad nekünk minden további gyengédségünk kinyilatkoztatására.

a haja... a csodálatos aranyszínű, szőke lobonca. imádom. régen sokkal göndörebb volt, most a tarkóján, a legalsó "sorban" vannak még göndör fürtök.

kétkeréken biciklizik, imádja a vizet, idén nyáron ráérzett az ízére és lila száj ide vagy oda alig lehetett kirángatni a medencéből, tengerből. a citromfagyi a kedvence. egyelőre még fellépőről mos fogat és mosakszik.

néha bedurvul és filccel rárajzol az asztallapra. vagy kivág egy könyvből egy képet. vagy festés közben, összemaszatolja a függönyt. vagy ceruzával átlyukasztja a pólóját. 

ami róla először eszembe jut, hogy makacs. nagyon makacs. csecsemőnek is az volt. Damjan csecsemőkorában, ha sírt meg lehetett nyugtatni. megfogtam a kezét, szorongatta az egyik ujjamat és megnyugodott. Tamarát nem lehetett lekenyerezni semmivel. volt egy olyan érzésem, hogy azt gondolja: -sírni akarok és kész. csinálhatsz akármit, én sírni fogok.

mai napig meg tudja makacsolni magát és nem enged. 

a boltban konkrét elképzelése van arról, hogy milyen ruhaneműt, cipőt szeretne.

1, persze megőrjít ezzel minket néha. férjjel tépjük is a hajunkat e miatt.

2, egyébiránt én kicsit örülök ennek. mert ezzel a tökéletes ellentéte az anyjának, alias nekem. és remélem, hogy ez így is marad. remélem, hogy olyan határozott lesz a jövőben is, mint most. hogy kiáll majd a saját igazáért és nem tágít attól. nem akar majd senkinek megfelelni, mint ahogyan most sem teszi. van véleménye, nem igazodik máséhoz.

nem irigy. gyakran és szívesen dicsér másokat. (főleg engem)

ha valamit nem engedek meg neki, mostanában egy kérdéssel zárja le a témát:

- ha már anyuka leszek, akkor megcsinálhatom/megvehetem/megkaphatom... ? 

- igen

- akkor te már öreg leszel és nem tiltod meg!

-nem, akkor már azt csinálsz, amit akarsz!

esténként, lámpaoltáskor van egy puszi-kombináció, amit mindig megkapok az arcomra. és a végén mindig azt mondja: volim te (szeretlek). ♥

kiváncsi vagyok milyen iskolás lesz belőle. nincs benne akkora megfelelési kényszer, mint a Damjanban. lazábban fogja kezelni szerintem ott is a dolgokat.

olybá tűnik, hogy nem szeret szerepelni, inkább olyan "hátsó sorból szemlélődő" típus. de ez azért nem teljesen van így. a szülinapján pl azt éreztem, hogy legszívesebben felállna egy székre és kikiabálná a világnak, hogy ő ma a szülinapos és ő ma a lényeg. mindenki figyeljen rá. :)

a szülinapja előtt leültünk a kanapéra együtt a táblagéppel és felmentünk a pinterest-re. tortás képeket nézegettünk, válogattunk... hogy milyen legyen majd az övé. sajnos azokat a tortákat nem tudtam neki megvalósítani de nem haragudott meg érte. megállapodtunk egy kompromisszumos megoldásban és úgy éreztem tetszett neki. boldogan vitte be az oviba és mutatta, hogy ezt bizony mi csináltuk. 

közhely, de a végére még csak ennyit:

van egy egészséges, okos, szép, boldog, gondtalan lányunk az egészséges, okos, szép, boldog, gondtalan fiunk mellé. és így bizony nekünk mindenünk megvan! ♥

amit most megosztok az nem az ovis szülinapra készült torta, hanem a zsúrjára.

fogadjátok szeretettel, remélem tetszeni fog.

Oreo torta hozzávalói: 

20180909_130748.jpg

25 dkg liszt

30 dkg cukor

12 dkg kakaó

2 teáskanál szódabikarbóna

csipet só

2,5 dl víz

2 dl kefír

2 dl olaj

3 tojás

25 dkg krémsajt

0,5 l habtejszín

6 dkg porcukor

keksz (lehet nyugodtan csalni, nem kötelező oreo-t beletenni. pilóta keksz vagy bármi más is megteszi szerintem)

Elkészítés:

Máris kapcsold be a sütőt 160 fokra.

A tésztához először a száraz alapanyagokat keverd össze egy tálban.

Egy másik, kisebb tálban keverd össze a folyékony alapanyagokat plusz a tojást és a korábban előkészített szárazalapanyagokhoz keverd hozzá. Keverd el jól.

Egy normál méretű, kerek tortaformába (24 cm?!) öntsd bele először a massza felét és 30 perc alatt süsd készre. Természetesen a másik adaggal is ugyanígy járj el. (egyszerre is megsütheted, akkor viszont több idő kell neki. és sütés után vágnod kell)

Ha megsült a tészta, hagyd teljesen kihűlni.

Most jöhet a krém: a tejszínből verj kemény habot, a krémsajtot és a porcukrot pedig keverd habosra. (2 külön tálban természetesen :) )

Ha mindkettővel megvagy, a tejszínt 3 adagban, lazán forgasd hozzá a krémsajtos masszához.

Tetszőleges mennyiségű kekszet (nálam azt hiszem kb 12 db volt) tegyél bele egy fóliába és a nyújtódeszkával vagy bármi más, ennek megfelelő szerszámmal ütlegeld meg és így törd össze őket. (szerintem ne túl morzsásra, maradhatnak benne nagyobb darabok is itt-ott.)

Mehet bele a tejszínhabos keverékbe.

Ennél a pontnál igazából megvagy. Most már csak össze kell állítani a tortát.

20180909_152937.jpg

Jó, a tortaformában összeállítani és abban hűteni egy darabig. Formát ad neki, nem folyik szét mindenféle irányba.

Én 3-ba vágtam végül a "piskótát", így tehát a krémből 2 réteg került bele. A többit fel lehet használni a tetejére, oldalára, díszítéshez, stb.

Mi most másképp díszítettük, úgyhogy a maradék krémet egyszerűen tálkákba kiporciózva, bogyós gyümölcsökkel megettük.

Jó étvágyat hozzá. Remélem elkészítitek egyszer...

20180909_102307.jpg

 u.i. nem lett sajnos olyan szép, mint a pinterest-en. ezt még gyakorolnom kell. de haladok.

első lépésként mondjuk már annyit fejlesztettem magamon, hogy nem a "töltő" krémmel kentem körbe a tortát a fondant alatt, hanem egy vajból és porcukorból kihabosított krémmel. ezt ti is így tegyétek, mert különben a másik krémtől a fondant egyszerűen "leolvad" a tortáról.

20180909_152842.jpg

vélemény: végre egy olyan tortát sikerült csinálnom, ami a gyerekeknek is ízlett és nekünk, felnőtteknek is. Egyszer sütöttem már ezt nagyon régen, nem is tudom többször miért nem.

túrótorta gyümölccsel

Minap történt velem az alábbi történet.

Korábbról kezdem:

Kicsivel több, mint 1 éve dolgozom a mostani munkahelyemen. Nagyon örültem, mikor ide bekerültem, mert az előző helyemen nem éreztem jól magam. Ide baráti ajánlás által, egy, a főnökkel lefolytatott beszélgetést követően fel is vettek.

Mit mondjak róla? Ne gondoljátok, hogy innen fogom megváltani a világot vagy fogom felépíteni életem karrierjét. Tudjátok, hogy mi a leglényegesebb szempont most nekem. Hogy a dolgot a gyerekekkel jól össze tudjam egyeztetni. Ez nálunk jelenleg az első és talán egyetlen követelmény. Ennek remekül megfelel, úgyhogy boldog voltam vele. Egészen mostanáig. Vagyis úgy mondom, hogy az utóbbi időben úgy éreztem váltani szeretnék. Ahogy az lenni szokott nálam, nem bírom sokáig egy helyben és elkezdett bennem mocorogni valami. Elkezdtem azon fantáziálni, hogy jó lenne keresni valami mást. Ahol egy fokkal talán többet kell dolgozni de közben még tovább fejlesztem a németemet és én magam is úgy érzem, hogy valamit leteszek az asztalra.

(Ezt a dolgot, mármint, hogy nem tudok teljesértékű dolgozó nő lenni sokszor nagy kudarcnak élem meg. Sokan persze támogatnak és bíztatnak, hogy majd később lesz időm a munkában is kiteljesedni. Irigylem azokat, akik össze tudják egyeztetni a munkát és a gyerekeket. Nekem döcögősen megy csak.)

Persze ezt, azaz, hogy váltanék, kezdetekben nem mondtam el senkinek, csak rá-ránéztem a neten az álláshirdetésekre. Sokáig nem volt semmi.

Aztán egy nap, hirtelen megakadt a szemem az egyiken. Elég jónak tűnt.

Na akkor már nem volt olyan egyértelmű, hogy mit is akarok. Ezerszer és ezerszer átrágtam magamban. Pro-kontra. Á, mondom, elküldöm. Úgyse jeleznek vissza, vagy ha mégis, nemleges lesz a válasz. Tuti.

Rápillantok a cég weboldalára, gondoltam. És a kollégák között megtalálok egy nőt, aki a mostani munkahelyemen ügyfelünk. Tehát ismeri a főnökömet. Jaj. 

Most mi legyen? Beszéljek a nővel? Beszéljek a főnökömmel? Titokban küldjem vagy játszak nyílt kártyákkal? 

Végül az utóbbit választottam.

Beszéltem a főnökömmel. Elmondtam neki töviről hegyire a történetet. Megértette a problémát.

Azóta is sokszor szóba kerül a dolog köztünk.

Ami viszont ezzel kapcsolatban pár napja történt velem, olyan valótlannak tűnt, hogy muszáj leírnom.

Történt ugyanis, hogy az a bizonyos hölgy, aki annál a bizonyos cégnél dolgozik épp nálunk volt. Mármint a jelenlegi munkahelyemen. És a főnököm egy sokatmondó kacsintással jelezte, hogy kellene vele beszélni. És odament hozzá, majd behívta az irodájába. És együtt megkérdeztük a hölgyet, hogy az állás vajon aktuális-e még ill. elcsevegtünk még egy darabig a témáról. A hölgy, én és a főnököm. Vicces nem?

Szürreális szitu, amiben kívülről láttam magam. És mosolyogtam, hogy ez mennyire hihetetlen.

Úgyhogy mára egy ilyen light-os történettel készültem. És stílusosan egy könnyed desszertet választottam hozzá.

Egy túrótortát.

Finom, lágy, könnyű, nyári.



copy_of_20180813_174726.jpg

Hozzávalók:

3 tojás

pici só

230 g cukor

90 g liszt

30 g keményítő

6 zselatinlap

650 ml habtejszín

500 g túró

1 teáskanál vaníliapaszta

1 tasak habfixáló

1 teáskanál tortazselé

100 g mandula

gyümölcs, tetszés szerint

1. lépés

Kapcsold be a sütőt 190 fokra. Válaszd szét a tojásokat. (a fehérje mehet rögtön a nagy tálba, amiben habbá vered majd) A sárgáját egy kisebb tálban valamennyire verd fel egy villával. A fehérjéhez adj egy pici sót és géppel verd habbá. Amikor már majdnem kész vagy vele, önts bele 70 g cukrot és további 1-2 percig habosítsd még. A végén pedig a sárgáját keverd óvatosan hozzá egy kézi habverővel.

2. lépés

Tegyél sütőpapírt egy formába. (eredeti recept szerint 20x20 cm. nekem pont ilyenem nem volt, úgyhogy kerek formában sütöttem.)

Keverd össze a lisztet és a keményítőt majd szitáld bele 3-4 lépésben a tojásos masszához. Közben mindig óvatosan keverd el benne a (kézi) habverővel. Most töltsd bele a formába és simítsd el a tetejét. Mehet a sütőbe, kb 11-13 perc kell neki.

 3. lépés

A zselatinlapokat tedd egy kis tálkába majd önts rá vizet. Nyomkodd jól bele. 

50 ml tejszínt melegíts kicsit fel, majd a kinyomkodott zselatinlapokat keverd el benne.

Most a túrót kell összekeverni 100 g cukorral és a vaníliapasztával egy nagyobbacska tálban.

4. lépés

A tejszínt (600 ml) gépi mixerrel verd habbá. De félúton még add hozzá a habfixálót ill 1 evőkanál cukrot. 

5. lépés

A túrós masszából vegyél el egy-két kanálnyit és add hozzá a zselatinos keverékhez. Majd pedig ezt az előbbi keveréket öntsd hozzá az eredeti túrós cucchoz és keverd el benne. (a keverék és a massza után sajnos nem jut eszembe semmi normális szó, bocsánat a "cucc"-ért) És ha ezzel megvagy jöhet bele a tejszínhab, apránként, lassan elkeverve, hogy a habosságából ne veszítsen.

6. lépés

Igazából ez a lépés akkor következik, amikor a tészta megsült. Tehát ki kell borítani egy tiszta konyharuhára és lehúzni róla a papírt. (a konyharuhára lehet egy kis cukrot szórni előtte) Hagyd teljesen kihűlni.

7. lépés

A kihűlt tésztát helyezd vissza a sütőformába és a túrós tölteléket kanalazd rá, simítsd el. Tedd hűtőbe legalább 6 órára, de ha egy éjszakát pihen, az se baj. Sőt.

8. lépés

Ízlés szerint pakold rá a gyümölcsöt a tortádra.

Itt meg is lehet állni, a tortazselé nem kötelező. 

Ha mégis úgy döntesz, így kell: Egy kisebb lábosban forralj fel 250 ml vizet, 3 evőkanál cukorral és 1 teáskanál tortazselével.

3-4 percig főzd, majd vedd le a tűzről. Kanalazd rá a torta tetejére és hagyd megdermedni.

És még egy plusz. Ha szeretnéd, száraz serpenyőben lehet egy kevés mandulát pirítani, majd a torta oldalát betapasztani vele.

Jó étvágyat!

A végére pedig a meglepi:

 

brownie

Mikor ezeket a sorokat írom, épp írtózatosan meleg van itt nálunk. Hetek óta tartó forróság. Valahogy még mindig nem hiszem el, hogy ez megtörténhet. Ráadásul úgy, hogy nálatok meg épp esős ez a nyár.

A napokban lesz 3 éve, hogy itt élünk és azóta még soha, azaz S-O-H-A nem volt rá példa, hogy nyitott ablaknál aludjunk. Általában odáig jut el a történet, hogy bukón van az ablak. Ezen a nyáron továbbmentünk és ki kellett nyitnom éjszaka, mint annak idején Pesten. "nemsemmi" :)

A Pestről hozott szobaventillátorunk 3 éve a pincében búsul. Még lehet, hogy azt is előszedjük. 

Ami még érdekes, hogy 3 hétig egyedül voltunk férjjel, mert a gyerekek Pomázon vakációztak a nagyszülőknél. 

Nem is tudom, hogy le bírom-e írni ezt a 3 hetet. Na nem kell rosszra gondolni (nem rúgtuk ki a ház oldalát), csak úgy egészében, hogy milyen érzés volt.

Mindenképpen furcsa. Nyugodt. Csendes. Laza. Önfeledt.

Nem főztem úgy kb. 3 hétig. Csak kb kétszer.

Az egyik ebből olyan, hogy még magamon is nevettem. Elmentem a boltba, hogy a lenti süti hozzávalóit megvegyem, és eszembe jutott, hogy q..vára nincs otthon semmi normális ennivaló. Ez már a harmadik hét elején volt, úgyhogy gondoltam: ma főzök. Átgondoltam a kinti 37 fokos meleget + azt, hogy mennyire is van kedvem ehhez, majd a következőket vásároltam: 1 csomag spagetti + 1 üveg kész paradicsomos szósz rá. Otthon megfőztem a tésztát, a szószt felmelegítettem és a kettőt összeborítottam. Ennyire futotta az erőmből. De végülis: megettük? Meg. Jót mosolyogtam magamon, mert kész szószt kb 10 éve nem vettem boltban. 

Na, hát szóval ilyen ütemben és frekvencián éltük meg ezt a 3 hetet. Voltunk moziban, strandon (1, azaz 1 darab hátizsákkal), wellnessezni, focidöntőt nézni barátoknál, sétálni, shopingolni, futni az erdőben, fagyizni, giroszozni. Majd minden este megnéztünk egy filmet a tv-ben. Volt, hogy csak dinnyét ettünk vacsorára vagy szőlőt sajttal vagy paradicsomot feta sajttal. 

Hallgattam nap közben max hangerőn zenét a YouTube-on, olvasgattam a kanapén ledőlve délután 3-kor. Máskor meg pár óra alatt annyi mindent elintéztünk, mint máskor 3 nap alatt.

Hiányzik nekünk ez a mi-idő év közben. Ritkán van rá alkalmunk.

Minden nap beszéltünk a gyerekekkel telefonon. Alig vártam, hogy hazaérjek a munkából és felhívhassam őket. Alig vártam, hogy kapjak egy pár képet róluk a telefonomra. Épp mit csinálnak.

Nagyon büszke vagyok rájuk! Nem egészen 6 ill 8 évesen én 1 hetet sem bírtam ki sírás nélkül a szüleimtől távol. Ők ezt a 3 hetet professzionálisan kiélvezték. Voltak táborban, nyíregyházi állatkertben, rokonokkal, keresztszülőkkel, barátokkal, mozi, strandolás, hamburgerezés...

És hozzánk csak ömlöttek az üzenetek, hogy milyen jó fejek a gyerekeink. :)

Most, amikor ezt írom már úton vannak hazafelé. Tűkön ülök. De gyorsan megírom ezt, mert amint beteszik a lábukat a lakásba, kő kövön nem marad.

Egy kedves ismerős házaspárhoz vittem ezt a brownie-t szülinapra. Nikola és Eva olyanok nekünk itt, mint a pótszüleink. Eva néninek volt szülinapja és kérte, hogy ne valami krémes, habos tortát süssek. 

Hipp-hopp megvan és nem is kell bele olyan írtó sok cucc. Olvassátok át, süssétek meg, finom.



20180723_170732.jpg

Hozzávalók:

200 g étcsoki

175 g vaj

30 g kakaó

3 tojás

225 g barnacukor

1 tasak vaníliáscukor

100 g liszt

csipet só

80 g darabolt mandula

a csokiöntethez kell még:

100 g étcsoki

2 evőkanál olaj

Így készül:

Rögtön kapcsold be a sütőt 180 fokra. 

Vízgőz fölött olvaszd fel a vajat, a csokit és a kakaót.

Egy tálban robotgéppel habosítsd fel a cukrot, a vaníliáscukrot és a tojásokat. (tojásokat egyesével hozzáadva)

Egy újabb, nem túl nagy tálban keverd össze a lisztet, a mandulát és egy csipet sót. 

Ha a csokis massza kellőképpen felolvadt, robotgéppel keverd össze lassan a tojásos cukorral. Végül pedig egy fakanállal keverd bele a mandulás lisztet.

Vajazz és lisztezz ki egy kb 20x20-as sütőformát és kotord bele a brownie-masszát.

20-25 percig kell sütni. És tudjátok, hogy a brownie-nál mire kell figyelni? Hogy a közepe még egy kicsit folyós, lágy maradjon. A tűpróba most nem kell, hogy teljesen száraz tűt eredményezzen. Kiszárítani nem ér!

A csokimáz opcionális: a korábbi vízgőz fölött olvaszd fel a csokit, keverj bele egy kis olajat és egy kanál segítségével csöpögtesd rá a kész sütire.

Vaníliafagyival isteni. De ha az nincs, akkor tejszínhabbal is finom.


20180723_164511.jpg

Jó étvágyat!

 

nyaralás és Bienenstich

Lehet, hogy észrevettétek de az a bizonyos lábkibicsaklós bejegyzés a fb-ról valamilyen oknál fogva eltűnt. Nem én töröltem, nem csináltam vele semmit. Férj azt mondja, hogy a fb cenzúrázott a lábas fénykép miatt. ha-ha

Mindenesetre egy picit most, azok kedvéért, akik erről lemaradtak, a nyaralásos történetet a mínusz 2. naptól indítom.

már csak 2 nap és nyaralunk:

Reggel, mint az utóbbi pár napban mindig, ébredés után rögtön eszembe jut, hogy már csak 2 nap és megyünk nyaralni. Összerendezem a gyerekeket, mindenkit elkísérek a célállomásra majd bemegyek dolgozni. Nagy pörgés vár odabenn, a főnök rengeteg feladattal vár. Persze, még 2 napja van és utána 2 hétig nem lát. Intézkedek, jövök-megyek, majd megkér, hogy vigyek le pár dolgot a kocsijába. Lemegyek a lépcsőn a parkolóhoz és az utolsó lépcsőfoknál rosszul lépek. Kibicsaklik a bokám. Még reccsen is egyet hangosan. Fáj. Leülök a lépcsőre. Fogom a bokámat és halkan ismételgetem magam elé, hogy "nem, most nem lehet baj. nem lehet baj". ülök egy pár percig az utolsó lépcsőfokon és dörzsölgetem a bokám. Aztán felállok. Rá tudok állni? Rá. Elmegyek az autóig, beteszem a cuccokat a csomagtartóba. Nem történt nagy baj, hisz tudok járni. Szinte nem is sántítok. Még beletelik vagy fél órába, hogy a fájdalom visszatérjen. Akkor már nem vagyok olyan virgonc. Jegeljük, felpolcolom az íróasztalra. Közben, jobb híján küldök egy sms-t férjnek, hogy "félreléptem, basszus". Ő (szerencsére nem érti félre) rögtön tiszta ideg lesz. Mindjárt kismillió üzenetben utasít, hogy azonnal menjek el a kórházba és nézessem meg. Én még kitartok, hogy á dehogy, nem olyan vészes de kb 1 óra múlva ott ülök a kórházban. Egy gyors vizsgálat és egy röntgen után befáslizzák. Nincs eltörve. Legalább ennyi. Viszont egyre kevésbé tudok ráállni és egyre jobban fáj. Ez egy kicsit elbizonytalanít de keménykedem még egy kicsit és hazavezetek. Vagyis az iskolánál megállok és beevickélek, hogy Damjant hazavigyem. Jön is rögtön, a kötést látva, nem kell könyörögni, mint általában. Otthon leülök a kanapéra és felpolcolom. Most már nagyon fáj. Szorítja a kötés. Érzem, Tamaráért nem tudok elmenni az oviba. Írok egy barátnőnek, hogy el tudná-e hozni a gyereket. Persze, hozza. Damjant közben egy szülinapra kellene elfuvarozni. Erre, lássuk be, esélyem sincs. Mivel nem tudom pontosan kik mennek a szülinapra, írok a szülinapos gyerek anyukájának, hogy szerinte kivel tudna a gyerekem elmenni a buliba. Megmondja, írok neki, elviszi. Szuper. A fájdalom lassan elviselhetetlen. Beveszek egy fájdalomcsillapítót. Tamara hazaér, értetlenül áll a helyzet előtt. Javaslom neki, hogy nézzünk meg egy rajzfilmet együtt. Rábólint. Hozzám simulva nézi a mesét a tv-ben én meg magamban szentségelek.

Közben férj is hazaér.

A következő két napot otthon töltöm, felpolcolt lábbal. Szerencsére a nyaralásra már majdnem teljesen bepakoltam, így nem stresszelem magam halálra.

Péntek estére már járok. Lassan, de azért megy. És nem fáj. Közben kenegetem, meg jegelem meg gumizoknit húzok rá.

A cuccainkat férj pakolja be a kocsiba majdnem teljesen egyedül. Nem sok hasznomat veszi, de azért biztosítom a támogatásomról. 

Az odaút egészen simán lemegy. Férj hősiesen levezeti a távot, kölkök rekord mennyiséget alszanak hátul. 

Én minden korábbinál többet gyönyörködöm a tájban. Az autópályát középen elválasztó végeláthatatlan leandersorban. Amik gomba módra, csak úgy vannak. És közben arra gondolok, hogy fiatalon kizárt, hogy megérint a táj szépsége. Fiatalon nem fotózod a tájat. 

Itt jegyezném meg, hogy a francia autósok vezetési stílusa hagy azért némi kivetnivalót maga után. Eddig is tök unszimpik voltak, nem sikerült a szívembe férkőzniük. Ja, és a francia autópályán minden csak franciául van kiírva. Az gondolhatjátok mennyit segít! :)

Beérünk Spanyolországba. Az első benzinkúton rámköszön a kutas, hogy Hola! Mondom: Hola. Damjan kidobja a taccsot. (szerencsére nem a  kocsiba) Fellélegzek. Mondom neki: semmi baj. Süt a nap. Egymásranevetünk a családdal. Már nincs sok!

Odaérünk. Első ránézésre jónak tűnik a hely. Nagyon örülünk magunknak! (Tudni kell rólunk, hogy őrületes paragépek vagyunk szállásfoglalás tekintetében. Mindent ezerszer lecsekkolunk, google map-ben megnézzük, kommenteket olvasunk, minden. De amíg oda nem érünk, parázunk.)

Bemegyünk a recepcióra, elvégezzük a papírmunkát. Minden rendben van, megkapjuk a házikónk kulcsát, mehetünk. Körbenézek, jó mélyen beszippantom a tengeri levegőt és elraktározom a csodás képet, ami elém tárul. Kipakolunk. Irány a tengerpart. Lássuk az milyen.

Csak pár cuccot viszünk le magunkkal. Felmérjük a terepet. Ez az utolsó alkalom, hogy a kevés cuccot le tudom írni. Ha létezik minimálturista, akkor mi vagyunk a maximálturista. Vagy az a köbön. Mi nem tudunk kevés cuccal lemenni a partra. Bevallom, mi sok cuccal járunk. Nagyon sokkal.

Régen, amatőr korunkban mindezt strandtáskákba és különböző egyéb hordozóeszközbe tuszakoltuk és úgy cipeltük el a partig és onnan vissza. (aki szokott ilyesmit játszani, az tudja, hogy a visszaút pokoli tud lenni!) Egy időben a gyerekek babakocsija nyújtott ebben némi segítséget de most már mindenki a saját lábán jár-kel, úgyhogy ezt buktuk. És itt jön a képbe egy remek találmány, amivel itt Németországban találkoztunk először. Ez pedig a bollerwagen. (a tetőt nem kötelező használni, mi is pl leszereltük)ct-500br-bild158e398dc3736d.jpg

Itt ez alap, minden családnak van. Nem véletlenül. Marha praktikus. Piknikre, kirándulásra, állatkertbe állandó partnerünkké lett. (összecsukható) Gyakorlatilag egy mindent elnyelő kocsi, amibe bepakolhatod a dolgaidat és utána csak húzni kell. kb 100 kg-t bír el, úgyhogy arra is volt már példa, hogy a két gyereket beleültettük és egy hosszabb strandolós nap után, amikor még végig akartuk nézni a bazársort, nekik csak ülni kellett a kocsiban. Nem volt hiszti, nem volt nyafogás, hogy ugyan ők mennyire fáradtak és nem állnak a lábukon. Nem is kell. 

Na szóval ebbe a bollerwagen nevű szuper találmányba mindig belepakoljuk a strandfelszerelésünket és már mehetünk is. Mostanában mosolyogva figyelem azokat, akik egy hátizsákkal jönnek le a partra. Nem sajnálattal, annál inkább csodálattal. Hogyan csinálják? Volt, hogy Damjan szólt rám: nézd mama, csak egy táskájuk van. 

A strandfelszerelés nálunk nagyon sok elemből áll. Van egy strandtáska, amibe a váltófürdőruhák jönnek, plusz krém, könyv-újság, törölköző, a gyerekeknek fürdőköpeny, frizbi, ütős játék kis labdával. Van még egy nagy, igazából piknik"pokróc", amire ráfekszünk. Van a fényképezőgéptáska. Van a sátor. Van a napernyő. Egy kisebb hűtőtáska. Labdák, deszkák, homokozós játékok. Békatalpak, úszószemüvegek. Kihagytam valamit? Alap hangon talán ennyi és láthatjátok, ez nem kevés. 

És a napi rutin ennyiből áll. Ezeket a cuccokat levinni a tengerpartra vagy a medencéhez és ott eltölteni a napot. (a medencejárat annyival könnyebb, hogy nem kell a sátrat, pokrócot, napernyőt vinni)

Mivel a gyerekek már viszonylag nagyok, mindig beiktatunk egy-két városnézős napot is. Én, (ebből látszik, hogy marhára öregszem), nagyon várom ezeket a napokat. Ők nyilván a ló túloldala, megy a nyafogás ezerrel. Meleg van, szomjasak, éhesek, fáradtak. Itt fel szoktam vetni, hogy, amikor kismilliómodjára kell a medencébe ugrani, akkor bezzeg nem vagy fáradt, mi? erre jár kb. fél óra hisztimentes idő.

Szóval a (jelen esetben) 3 db városnézős napon kívül az időnket teljes egészében a strandon töltjük.

És én a strandon figyelek. Szerintem mindenki más is egy kicsit. Mert igazából nincs más dolgod, mint körbe-körbe tekintgetni. Mindig nézem az anyukákat. Kinek milyen alakja van a szülés után. Nem ítélkezési céllal. Csak informálódom, hogy úgy mondjam. A nagy átlag nem egy Rubint Réka, ahogy én sem. Ez kicsit megnyugtat. Persze mindig van egy-egy kivétel, aki belibben a 45 kilójával és kockás hasával. De tőlük most eltekintek. ;) Figyelem a párokat. Van pl egy francia idős házaspár, akik csak 2 db kempingszékkel strandolnak. A két széket valószínűleg korán reggel lehozzák a partra majd úgy kb 10 óra körül lelibbennek ők maguk is. Addig gondolom nyugiban reggeliznek, stb. Nem hoznak semmit csak 1 könyvet. Nem beszélgetnek szinte egyáltalán. Üldögélnek, egyikük olvas. A másik nézelődik (épp, mint én). Aztán megmártóznak a tengerben és visszaülnek a székekbe. Majd a másikuk olvas. Mármint ugyan azt a könyvet, amit az előbb a házastárs. De úgy vettem észre, hogy mindenkinek saját könyvjelzője van. Ez milyen profi már!

A spanyol nők 80%-a monokinizik. A fiataltól az öregig mindenki. Ezt látva eszembe jut valami. Sokszor hallottam már azt a gondolatot, hogy ha valakinek problémája van veled, az csak az ő problémája és nem a tiéd. Nem nagyon értettem ezt soha. Viszont itt, a monokiniző nők láttán megértettem a lényeget. (abszurd, nem?!) Az, hogy én vagy bárki más mit gondol az ő mellükről, totálisan hidegen hagyja őket. Az csak a másik fél problémája marad és nem ragad át rájuk. Zseniális! (én, vagy legalábbis mi sokan állandóan körbetekintettünk volna, hogy ki figyel minket és hasonló. A spanyol nők csak levették a bikinifelsőt és kész. Téma lezárva.) 

Én a strandon olvasok. Akartam magamnak még az utazás előtt egy német könyvet venni de szokás szerint az utolsó pillanatra hagytam a dolgot és az utolsó pillanatban már pont nem tudtam "elugrani" a könyvesboltba. Úgyhogy kivettem egyet a könyves szekrényemből. Ugyan olvastam már de így is élveztem D.Tóth Krisztától a húszezer éjszakát. Vittem még magammal pár magazint és még további könyveket is de idén csak 1 könyvre jutott időm.

Én a strandon gondolkozom. A nagy semmittevésben pörgetem az agyam mindenféle dolgon. A blogon, a gyerekek dolgain, mindenfélén. Széles a spektrum. Általában elmélázok azon, hogy milyen szerencsések azok, akik a tenger mellé születtek és annyi napfényben van részük egy évben, amiről én csak álmodom. Azon is gondolkodtam, hogy ha egy spanyolajkú (mondják ezt így?) megtanul még angolul és németül, akkor már nem túl sok baj érheti a világban. Egyben remélem is, hogy a gyerekek pont ezt a 3 nyelvet fogják majd tanulni. 

Szerencsénk van az idővel. Nem, nem arra értem, hogy végig meleg van. Az van. Inkább arra értem, hogy nincs 40 fok, csak 30. Éjszaka kellően lehűl a levegő, klíma nélkül alszunk végig. Szúnyogok sincsenek.

Esténként a házikónkban vacsorázunk. Idén kötelezően az épp aktuális vb meccset is nézzük.

És este 9-kor jön Tamara szempontjából a nap fénypontja. A mini-disco. Imádja. Ottlétünk 70%-ban csak ül és tátott szájjal nézi, ahogy az animátor lányok és a többi gyerek táncol. Az utolsó pár napban végre sikerül meggyőzni, hogy táncoljon ő is. Ehhez már cigánykereket is vetek de megéri! Végre ő is ott ugrál a többiekkel és kiabálja minden szám előtt, hogy uno, dos, tres, DJ musica! (erre beindul a zene) ;) 

Idén érzem azt először, hogy a gyerekek abba a korba léptek, amikor már elvannak egymással viszonylag hosszú ideig. Labdáznak a medencében, homokvárat építenek a parton, "homokfőznek", stb. 

A nyaralás végén már utálom esténként kiöblíteni a fürdőruhákat a csap alatt. (tudom, ez hiszti) A törölközők már annyira megteltek sóval, hogy nehezek is és rendesen meg se tudnak száradni reggelig. 

Lehetne a végtelenségig folytatni a leírást. Valamikor azonban kell egy határt szabnom a posztoláshoz. Ez most itt, ezen a ponton következett be. Egy két kiragadott részlettel leírva, így nyaralunk mi. Remélem nem untátok, néhol tán magatokra is ismertetek. Kérdezném, hogy ti hogyan nyaraltok, de tudom, kommentelni nem annyira szerettek. :)

A mai süti pedig még az a bizonyos, amit az utazásunk előtt szerettem volna sütni de ismert okok miatt ez elmaradt. Most pótoltam és íme meg is osztom gyorsan.

20180715_120819.jpg

Ez egy német sütemény, én legalábbis eddig nem találkoztam vele. Bienenstich.

Hozzávalók:

500 g liszt

1 csomag szárított élesztő

330 g cukor

2 teáskanál só

820 ml tej

4 tojás

300 g vaj

10 evőkanál méz

440 ml habtejszín

310 g mandula

1 vaníliarúd

6 tojássárgája

30 g keményítő

kevés vaj a sütőforma kenéséhez

1/8 LÉPÉS

Ezekre lesz szükséged: 500g liszt - 1 csomag élesztő - 130g cukor - 1 teáskanál só - 350 ml tej - 4 tojás - 110g vaj

Egy nagy tálban keverd el a lisztet, az élesztőt, a cukrot és a sót. Lassacskán adagold hozzá a tojásokat, a kockázott vajat és a tejet. Közben keverd a dagasztógéppel. Amikor már jól összeállt, takard le egy konyharuhával és tedd félre kb 1 órára, amíg a duplájára kel. A sütőformádat most ki is vajazhatod. 

2/8 LÉPÉS

Ezekre lesz szükséged: 470ml tej - 1 vaníliarúd - 6 tojássárgája - 100g cukor - 30g keményítő - csipet só

Amíg a tészta kel, elkészítheted a tölteléket. Hevítsd a tejet és a vaníliarudat egy közepes lábosban forrásig. Ha megvan, vedd le a tűzről és tedd félre kb fél órára. Addig pedig egy másik tálban egy habverővel keverd össze a tojássárgákat, a cukrot, a keményítőt és a sót. Én bevallom nem vártam ki a 30 percet a vaníliarudas tejjel, hanem itt már mentem is tovább. Fel kell vágni a vaníliát, kikaparni a belsejét és belekeverni a tejbe. Újra megmelegíteni egy kicsit majd a tojássárgájás keverékbe önteni. Egy keverés és visszaöntheted az egészet a lábosba, amit pedig újra ráraksz a tűzhelyre és kevergetve melegíted amíg besűrűsödik és kicsit elkezd bugyborékolni. Még egy picit kavargasd a tűzön majd vedd le és lapátold át a "pudingot" egy tiszta edénybe. Takard le fóliával és tedd félre, hogy teljesen lehűljön. (a fóliát ne a tálra tedd, hanem közvetlen a pudingra, hogy ne bőrösödjön meg)

3/8 LÉPÉS

Amikor a tésztád megkelt, picit keverd át egy fakanállal, majd öntsd bele a sütőformádba. Újra takard le egy konyharuhával, hadd pihenjen kb 30 percig. A pihenőidő vége felé kapcsold be a sütődet 175 fokra és ha eljött az idő, told be a sütit 25 percre.

4/8 LÉPÉS

Ezekre lesz szükséged: 190g vaj - 100g cukor - 10 evőkanál méz - 80ml tejszín - 1/2 teáskanál só - 310g mandula

Egy kisebb lábosban kezd el melegíteni a vajat, a cukrot, a mézet, a tejszínt és a sót. Kevergesd közben, így is segítesz a vajnak, hogy elolvadjon. Fel kell a masszát forralni és utána is még kevergetni a tűzön, amíg kicsit megbarnul, karamellizálódik csöppet besűrűsödik. Eltart egy ideig, 5 és 10 perc között. Ha megvan, vedd le a tűzről és keverd bele a jókora mandulamennyiséget, ami szükséges.

5/8 LÉPÉS

Ha a sütid megsült, vedd ki a sütőből és kend rá a mandulás masszát a tetejére. Egyenletesen, mindenhova jusson. 15 percre tedd vissza az immáron mandulás tetejű sütit a sütőbe. Kicsit a mandularéteg megbarnul majd és a széleken elkezd majd bugyborékolni. Ha megsült, vedd ki és tedd félre. Ha már hozzá tudsz érni, lazítsd meg a széleket egy késsel és ügyeskedd ki a sütit egy tálcára vagy tálra. Hagyd teljesen kihűlni.

6/8 LÉPÉS

Erre lesz szükséged: 360ml tejszín

A töltelékhez még annyi kell, hogy a habtejszínt felverd és a korábban elkészített pudingba belekeverd.

7/8 LÉPÉS

A kihűlt tésztát vágd ketté és a tölteléket kend rá az alsó rétegre.

8/8 LÉPÉS

A Mandulás részt tedd rá a krémre és készen is vagyunk! Felszeletelni, enni! :)

20180715_120559.jpg

Remélem tetszett a poszt és kipróbáljátok a sütit. 

További szép nyarat mindenkinek! 

Egy csodálatos dallamot ajánlok figyelmetekbe. Nemrég leltem rá véletlenül a neten és azóta a rabja vagyok.  Mindenképpen hallgassatok bele, megéri! Nálam libabőr volt. És nem csak az első alkalommal, amikor hallottam. Még jóval utána is... németesek és franciások előnyben, de a többieknek is kötelező! ;)