Így az ünnepek előtt szerintem egy új (jó) recept úgy kell az embernek, mint egy falat kenyér.

Hogy lehessen kicsit változtatni.

Hogy lehessen kicsit villogni. ;)

Hogy lehessen új ízeket felfedezni.

A mai recepttel ha nem is villogni de a "milyen sósat süssek?" című fejezetet gyorsan lezárni lehet.

És nem kell a cukiból pogácsát hozni, mert az olyan uncsi!

Nagyon-nagyon egyszerű! Kezdőknek is!

Próbáljátok ki, megéri. Én, mióta megvan a recept, sósnak mindig ezt használom. Dobozban sokáig eláll, de ezt csak hírből tudom, mert sokáig nálunk még soha nem kellett "elállnia".

Hozzávalók:

500 g liszt

500 g vaj

500 g túró (én zsírosat szoktam használni)

1 evőkanál só

tojás a kenéshez

sajt, szezámmag vagy xyz a szóráshoz (xyz helyére tetszés szerint ér "bármit" behelyettesíteni)

Annyira kell csak figyelned, hogy a tésztát a sütés előtti nap kell összekeverni. 1 éjszakát pihen a hűtőben.

Az összekeverés csak annyiból áll, hogy a vajat és a lisztet összedolgozod, hozzáteszed a túrót és a sót is. Ruganyos tésztát fogsz kapni, olyat, mint a gyurma.

Fóliába csomagolva mehet is a hűtőbe.

Ebből a mennyiségből kb 4 tepsi sütemény jön ki. Ezért mikor másnap előveszem a tésztát és egy lisztezett deszkára borítom én 4 egyforma darabra szoktam vágni.

Kapcsold be a sütőt 180 fokra.

Egyenként nyújtsd ki ezt a 4 cipót kb 2 mm vastagra és kend meg kissé felvert tojással.

Derelyevágóval (jaj, de szeretnék. addig is marad a kés!) vágd falatnyi darabokra a tésztát és tedd a darabkákat sütőpapíros tepsibe. Tehát 1 cipó felvagdosva kb rá kellene, hogy férjen egy tepsire. (nekem nem mindig sikerül ;) )

Ötlet: Ha nem szeretnél a falatnyi darabkák vagdosásával pepecselni szerintem simán lehet hosszúkás rudakat is vágni. Úgy gyorsabban megvagy vele. Én még nem próbáltam, de legközelebb tesztelem.

Így mikor már a darabkák a tepsin vannak, szórd meg őket szezámmaggal, sajttal. Ki, hogy szereti.

Berakod a sütőbe és kb 20 percig sütöd.

Amíg sül, elkészíted a következő tepsit. És így tovább.

Kész. Mondtam, hogy szuper-egyszerű.

És egyet mondok: csak úgy eteti magát. Nem lehet abbahagyni! :)