bemegyek reggel a szobájába. a haja teljesen behálózza a fejét. először azt sem tudom merre van az arca. megtapogatom. lehámozom a hajat és megsimogatom az arcát. megpuszilom.

- dobro jutro, jó reggelt! 

odamegyek az ablakhoz és felhúzom a redőnyt.

mocorog. 

még egyszer megsimogatom. kinyitja a szemét és a plüss-unikornisért nyúl. magához szorítja.

- gyere, kelj föl... megyünk az oviba.

fölkel, szigorúan a plüss-unikornis társaságában elballag a wc-re, pisilni.

amíg visszajön, van időm kiválasztani a ruháját. imádom. mármint a gyereket is, de öltöztetni is.

kell bugyi, zokni, egy leggings, hozzá illő póló.

visszajön. résen kell lennem, nehogy felugorjon az ágyra és újra vízszintbe helyezze magát.

segítek neki öltözni, bár már inkább hangzik el, hogy "egyedül", úgyhogy csak figyelem, ahogy öltözik.

néha segítek. (rosszabb napokon magamban puffogok, hogy mennyivel gyorsabban menne, ha én öltöztetném. jobb napokon kevésbé. de tudom, hogy muszáj ráhagynom.)

ha kész van, jöhet a haj.

megfésülöm, ami bevallom nagyon nehéz néha. hiába balzsamozom már a haját, írtóra össze tud gubancolódni.

kifésülöm (közben sziszeg és jajgat) és megkérdezem, milyen frizkót szeretne. általában azt mondja: -malo ostaviš. (egy kicsit hagyjál) ez annyit tesz, hogy ne az egész haját fogjam copfba csak a feje felső részén. a többit hagyjam lógva.

néha rá tudom beszélni egy-egy parketta-fonásra. ritkán belemegy.

ha készen van, rögtön leül az íróasztalához és nekilát a "munkának". vág, ragaszt, gyorsan még rajzol egyet-kettőt. megkérdezem, akar-e enni valamit, általában nemmel válaszol.

a konyhában matatok, csinálom a nagynak a szendvicset, bekapok pár falatot. 

mikor már épp szólni akarok neki, hogy ideje lenne fogat mosni és megmosakodni megjelenik a konyhaajtóban és enni kér. a hajam az égnek áll, mert miért az utolsó pillanatban meg hányszor mondjam, hogy ez így nem mehet, stb., stb.... 

adok neki és sürgetem. közben persze a nagyra is rá kell pillantani mert ő is megéri a pénzét. maradjunk annyiban, hogy nem megy még olajozottan a reggeli rutin.

ha pedig egyidőben vannak a konyhában/étkezőasztalnál vagy mondjuk a fürdőben, tuti, hogy egymást szekálják. egyik a másikat idegesíti valamivel. és fordítva. árulkodás. újra égnek áll az összes hajam.

nos, ha mindenki kész van, indulhatunk. plüss unikornisra figyelek, mert különben vissza kell érte mennem még a ház elől, az hétszentség. az utcán fogja a kezem és csacsog.

miután a nagyot elkísértük az iskolába, mi beülünk az autóba és megyünk az oviba. önállóan köti be magát sőt a Damjan gyerekülésébe beköti az unikornist is.

út közben olyanokat kérdez, hogy a rádió honnan tudja, hogy mi milyen számokat szeretünk és miért azokat játsza? meg, hogy mama neked is ez a kedvenc számod? mert nekem igen. megkérdezi, hogy ma nem tudnék-e ebéd után érte menni. mondom nem. erre, hogy de csak ma. átgondolom, ma pont fél 1-ig vagyok, oké rábolintok. mondom jó, de holnap tovább maradsz. 

az ovinál kiszállunk, az unikornis megint majdnem a kocsiban marad de résen vagyok. 

az oviban egy gyors cipőcsere, mehetünk be. ad egy puszit. - mama, nem fogok neked integetni az ablakból. mondom, jól van.

elindulok a lépcső felé. még egyszer visszanézek. már vesz is magának egy fehér papírt a szekrényből és leül rajzolni az asztalhoz. amíg Lina barátnője megérkezik, így üti el az időt.

hihetetlen, de most kezdtük az utolsó szezont az oviban. jövőre iskolába megy. ő nálunk a családban a legkisebb és valószínűsítem, hogy mindig is "a kicsi" marad. épp ezért olyan fura őt látni, ahogy az egyik legnagyobb az oviban. anyáskodik a kicsik felett, már nem alszik délután és maxi club-os lett. (ez itt az iskolaelőkészítő csoport)

befejezem a munkát, loholok az oviba, hogy ebéd után elhozzam. evés után akarok odaérni, hogy még ne kezdődjön el a csendes pihenő. mondom, loholok. mert reggel megbeszéltük. ezt ő már nyilván teljesen elfelejtette mert amint meglát közli, hogy: -mama, inkább mégsem akartam, hogy ebéd után gyere. hm.

most már mindegy. összeszedjük a cuccot és megyünk. a cucc ugye áll az unikornisból (vagy egy másik plüssből, amit a Linával néha elcserélnek) és még kb 87 rajzból plusz 53 újságból, playmobil katalógusból stb. kivágott pici fecniből. mind fontos, kelleni fog még! megpróbálom az összeset kézben tartani de néha közlöm, hogy nem visszük az egészet haza.

hazafelé megkérdezi, hogy a Damjan már otthon van-e. ha igen, vajon mit csinál.

otthon általában szintén az íróasztalhoz ül le elsőként és rajzol, ragaszt, vág tovább. ahol reggel abbahagyta. vagy kéri, hogy vegyek le neki egy dobozt a szekrényről, amiben a barbie babák vannak. vagy a konyhájában főzőcskézik. illetve a legújabb a playmobil őrület. 

a hétfő a lovaglásé. tavaly augusztusban kezdett lovagolni. nagyon szereti az állatokat, azon belül a lovakat, pónikat. korábban ha pl. cirkuszban jártunk vagy valamilyen vidéki rendezvényen, ahol volt lehetőség pónilovaglásra, az biztos volt, hogy ő sorba fog állni, hogy felülhessen. Damjannál ez kizárt volt. rosszul volt az ilyesféle akcióktól.

ezért gondoltuk, próbáljuk meg a lovaglást. úgyhogy hétfő délutánonként, 1 órát tölt a lovardában, korabéli kislányokkal. nem vagyunk jelen az órán, csak lopva lessük meg néha-néha.

nekem nagyon tetszik benne, hogy az ember nem csak egyszerűen odamegy, majd az óra végeztével eljön. ugyanis először elő kell készíteni a lovakat az órára, a végén pedig mindegyiket lepucolni és a kellékeket elpakolni. (amiknek a nevét bevallom magam se mindig tudom)

pár hete pedig bejött a képbe egy új dolog. imád táncolni, bár hozzáteszem nagyon nehezen oldódik fel. ahogyan egy korábbi posztban is írtam, a nyaraláson pl. napokig kellett könyörögni neki, hogy beálljon a mini disco-ba. előtte tátott szájjal nézte, aztán pár nap után végre beállt. 

szóval, van itt a városunkban gyerekbalett. lehet, hogy a tütü megtette hatását de azt mondta, lenne hozzá kedve.

úgyhogy szeptembertől hivatalosan balettórákra is jár. keddenként.

most, hogy belegondolok, lehet, hogy ez a 2 dolog tökéletesen üti egymást, mert hogyan is kell tartania a lábait. az egyiknél O alakban, a másikban szorosan egymás mellett, egyenesen. :)

meglátjuk mi az, amit majd nem un meg és tovább szeretné csinálni.

mi egyelőre örülünk, hogy konkrét elképzelése volt arról, ahova járni szeretne és a lelkesedése szerencsére nem lankad.

egy igazi kismacska ő. ez is az egyik beceneve. mert imád hozzáddörgölőzni. ha együtt nézzük a tv-t, nem elég neki, hogy pl. mellettem ül. esetleg hozzámsimul. megfogja a kezem vagy hasonló. rámül és úgy érzed minden sejtjével szeretné érezni a közelséged. bár természetesen Damjant is sokat ölelgetjük, puszilgatjuk de az ő babasága, kis törékeny teste és lelke teret ad nekünk minden további gyengédségünk kinyilatkoztatására.

a haja... a csodálatos aranyszínű, szőke lobonca. imádom. régen sokkal göndörebb volt, most a tarkóján, a legalsó "sorban" vannak még göndör fürtök.

kétkeréken biciklizik, imádja a vizet, idén nyáron ráérzett az ízére és lila száj ide vagy oda alig lehetett kirángatni a medencéből, tengerből. a citromfagyi a kedvence. egyelőre még fellépőről mos fogat és mosakszik.

néha bedurvul és filccel rárajzol az asztallapra. vagy kivág egy könyvből egy képet. vagy festés közben, összemaszatolja a függönyt. vagy ceruzával átlyukasztja a pólóját. 

ami róla először eszembe jut, hogy makacs. nagyon makacs. csecsemőnek is az volt. Damjan csecsemőkorában, ha sírt meg lehetett nyugtatni. megfogtam a kezét, szorongatta az egyik ujjamat és megnyugodott. Tamarát nem lehetett lekenyerezni semmivel. volt egy olyan érzésem, hogy azt gondolja: -sírni akarok és kész. csinálhatsz akármit, én sírni fogok.

mai napig meg tudja makacsolni magát és nem enged. 

a boltban konkrét elképzelése van arról, hogy milyen ruhaneműt, cipőt szeretne.

1, persze megőrjít ezzel minket néha. férjjel tépjük is a hajunkat e miatt.

2, egyébiránt én kicsit örülök ennek. mert ezzel a tökéletes ellentéte az anyjának, alias nekem. és remélem, hogy ez így is marad. remélem, hogy olyan határozott lesz a jövőben is, mint most. hogy kiáll majd a saját igazáért és nem tágít attól. nem akar majd senkinek megfelelni, mint ahogyan most sem teszi. van véleménye, nem igazodik máséhoz.

nem irigy. gyakran és szívesen dicsér másokat. (főleg engem)

ha valamit nem engedek meg neki, mostanában egy kérdéssel zárja le a témát:

- ha már anyuka leszek, akkor megcsinálhatom/megvehetem/megkaphatom... ? 

- igen

- akkor te már öreg leszel és nem tiltod meg!

-nem, akkor már azt csinálsz, amit akarsz!

esténként, lámpaoltáskor van egy puszi-kombináció, amit mindig megkapok az arcomra. és a végén mindig azt mondja: volim te (szeretlek). ♥

kiváncsi vagyok milyen iskolás lesz belőle. nincs benne akkora megfelelési kényszer, mint a Damjanban. lazábban fogja kezelni szerintem ott is a dolgokat.

olybá tűnik, hogy nem szeret szerepelni, inkább olyan "hátsó sorból szemlélődő" típus. de ez azért nem teljesen van így. a szülinapján pl azt éreztem, hogy legszívesebben felállna egy székre és kikiabálná a világnak, hogy ő ma a szülinapos és ő ma a lényeg. mindenki figyeljen rá. :)

a szülinapja előtt leültünk a kanapéra együtt a táblagéppel és felmentünk a pinterest-re. tortás képeket nézegettünk, válogattunk... hogy milyen legyen majd az övé. sajnos azokat a tortákat nem tudtam neki megvalósítani de nem haragudott meg érte. megállapodtunk egy kompromisszumos megoldásban és úgy éreztem tetszett neki. boldogan vitte be az oviba és mutatta, hogy ezt bizony mi csináltuk. 

közhely, de a végére még csak ennyit:

van egy egészséges, okos, szép, boldog, gondtalan lányunk az egészséges, okos, szép, boldog, gondtalan fiunk mellé. és így bizony nekünk mindenünk megvan! ♥

amit most megosztok az nem az ovis szülinapra készült torta, hanem a zsúrjára.

fogadjátok szeretettel, remélem tetszeni fog.

Oreo torta hozzávalói: 

25 dkg liszt

30 dkg cukor

12 dkg kakaó

2 teáskanál szódabikarbóna

csipet só

2,5 dl víz

2 dl kefír

2 dl olaj

3 tojás

25 dkg krémsajt

0,5 l habtejszín

6 dkg porcukor

keksz (lehet nyugodtan csalni, nem kötelező oreo-t beletenni. pilóta keksz vagy bármi más is megteszi szerintem)

Elkészítés:

Máris kapcsold be a sütőt 160 fokra.

A tésztához először a száraz alapanyagokat keverd össze egy tálban.

Egy másik, kisebb tálban keverd össze a folyékony alapanyagokat plusz a tojást és a korábban előkészített szárazalapanyagokhoz keverd hozzá. Keverd el jól.

Egy normál méretű, kerek tortaformába (24 cm?!) öntsd bele először a massza felét és 30 perc alatt süsd készre. Természetesen a másik adaggal is ugyanígy járj el. (egyszerre is megsütheted, akkor viszont több idő kell neki. és sütés után vágnod kell)

Ha megsült a tészta, hagyd teljesen kihűlni.

Most jöhet a krém: a tejszínből verj kemény habot, a krémsajtot és a porcukrot pedig keverd habosra. (2 külön tálban természetesen :) )

Ha mindkettővel megvagy, a tejszínt 3 adagban, lazán forgasd hozzá a krémsajtos masszához.

Tetszőleges mennyiségű kekszet (nálam azt hiszem kb 12 db volt) tegyél bele egy fóliába és a nyújtódeszkával vagy bármi más, ennek megfelelő szerszámmal ütlegeld meg és így törd össze őket. (szerintem ne túl morzsásra, maradhatnak benne nagyobb darabok is itt-ott.)

Mehet bele a tejszínhabos keverékbe.

Ennél a pontnál igazából megvagy. Most már csak össze kell állítani a tortát.

Jó, a tortaformában összeállítani és abban hűteni egy darabig. Formát ad neki, nem folyik szét mindenféle irányba.

Én 3-ba vágtam végül a "piskótát", így tehát a krémből 2 réteg került bele. A többit fel lehet használni a tetejére, oldalára, díszítéshez, stb.

Mi most másképp díszítettük, úgyhogy a maradék krémet egyszerűen tálkákba kiporciózva, bogyós gyümölcsökkel megettük.

Jó étvágyat hozzá. Remélem elkészítitek egyszer...

 u.i. nem lett sajnos olyan szép, mint a pinterest-en. ezt még gyakorolnom kell. de haladok.

első lépésként mondjuk már annyit fejlesztettem magamon, hogy nem a "töltő" krémmel kentem körbe a tortát a fondant alatt, hanem egy vajból és porcukorból kihabosított krémmel. ezt ti is így tegyétek, mert különben a másik krémtől a fondant egyszerűen "leolvad" a tortáról.

vélemény: végre egy olyan tortát sikerült csinálnom, ami a gyerekeknek is ízlett és nekünk, felnőtteknek is. Egyszer sütöttem már ezt nagyon régen, nem is tudom többször miért nem.