Sziasztok!

Először is bocsánat!

Azok után, hogy a legutóbb iszonyú pozitívan épp legújabb terveimről számoltam be nektek, most egy picit padlóra kerültem. Elúsztam, de rendesen. :(

Ezt akkor konstatáltam, amikor receptkeresés közben más blogokat is megnéztem. És ott azt láttam, hogy egy valamirevaló blog nem havonta posztol egyet, hanem heti (!) több alkalommal. Leesett az állam. Persze tisztában voltam én ezzel már korábban is, de valahogy átsiklottam felette.

És most leesett a tantusz. Ezt én nem tudom teljesíteni.

Feladni a dolgot nem fogom, csak félek, hogy ez számotokra ebben a csiga tempóban nem túlságosan élvezhető. Arról már nem is beszélve, hogy a fejlődés már-már kizárt.

Lássuk a tényeket:

1. Hét közben egyszerűen nincs időm sütni. Kizárt, hogy a munka-gyerekek-sportfoglalkozás-főzés-egyéb házimunka sokszögben még a sütésnek is helyet szorítsak.

(Ezt persze mindjárt meg is cáfolom azzal, hogy a múlt héten például háromszor (!) kellett sütnöm. Egyszer, hogy a Damjan bevigye az osztályba és ott egy kicsit megünnepeljék a szülinapját. Másodszor, mert a suliban szabadtéri program volt egyik nap, ahova mindenkinek kellett valamilyen sütit, gyümölcsöt, rágcsálnivalót vinni. Harmadszor, a szombati szülinapi zsúrra. ) 

2. Hétvégén meg sokszor van úgy, hogy programunk van, nem is vagyunk otthon.

3. Ahogy egy korábbi posztban megfogadtam, újra elkezdtem németül tanulni. Beiratkoztam egy online német tanfolyamra, ahol igencsak gyors iramot diktálnak. Minden napra van vele tennivalóm, feladatom, amit valljuk be nem egyszerűen csak teljesíteni kell, de meg is kellene emészteni. Ezt csinálom esténként, már-már félálomban.

4. Múlt heti specialitás: Tamarának rendeltünk pár hete egy új ágyat, ami a múlt héten érkezett meg. Azt is össze kellett tetriszeznünk, mert a gyerek nyilván egyből abban szeretett volna aludni, ha már itt van az ágya.

Elúsztam, de rendesen!

Ez most bánt engem, de sajnos gyökeres változást nem ígérhetek. 

Ha továbbra is velem tartanátok, megpróbálom azonban magam kicsit jobban összeszedni. Nem, semmiképpen nem fog menni napi, de még heti szinten sem. Talán egy havi kettő posztot tudok teljesíteni és azt tartani is.

Ugye maradtok velem? Hm?!

A múlt heti 3 sütésből egyet már ismertek (csokis keksz fehér bundában), egy a klasszikus kókuszkocka volt, a harmadik pedig egy csokitorta, ami végre blog újdonság. 

Itt van hát, nézzétek meg:

Hozzávalók: 

6 tojás

250 g cukor

100 g liszt

50 g kakaó

150 g olvasztott vaj

A krém hozzávalói:

6 tojásfehérje

340 g cukor

265 g vaj

225 g olvasztott étcsoki

Kapcsold be a sütőt 180 fokra.

Vajazz és lisztezz ki 3 db kisebb tortaformát. (nekem nyilván nincs 3 db ugyanolyan formám, szerintem neked se. ezért 3 részre osztom majd a tésztát és egymás után sütöm majd meg egymás után.)

A tészta nagyon egyszerű és gyorsan kész van: a tojásokat a cukorral nagyon-nagyon habosra kell keverni. (hosszan dolgoztasd a habverővel, hogy a térfogata kb háromszorosára nőjön.)

Amikor ezzel megvagy, szitáld bele a korábban kimért lisztet és kakaót és egy fakanállal keverd jól el őket a tojásos masszában. Most jöhet bele az olvasztott vaj, amit szintén el kell keverni.

Ennyi volt, készen is vagyunk. Lehet a formába töltögetni. (ahogy korábban írtam tehát én kb 1/3 -ával töltögettem és sütöttem.)

20-25 perc alatt sül meg.

Eredetileg úgy szól a recept, hogy ha kivetted a tésztát a sütőből, hagyni kell a formában kb 5 percig hűlni és csak utána szabadna róla levenni. Mivel a formára egyből szükségem volt, a következő adag kisütéséhez, én egyből lekaptam a tortaformát és egy újabb lisztezés után már ment is bele a következő adag.

A 3 tésztakorongot teljesen ki kell hűteni mielőtt betöltöd a krémet.

A krém is meglehetősen egyszerű, bár olyan munkafolyamatot is tartalmaz, amit én még soha nem csináltam.

Szóval, úgy indul a történet, hogy  vízgőz fölé teszünk egy tálat, amiben benne vannak a tojásfehérjék és a cukor. (ez volt nekem új)

Ezt úgy, a gőz fölött kezdjük el verni robotgéppel. Addig csináljuk, amíg a cukor el nem olvad. (és, amíg a hab el nem éri a 65 fokos hőmérsékletet. Nekem, mondanom sem kell nincs ilyen konyhában használatos hőmérőm, így a józan paraszti eszemre alapoztam és amikor úgy éreztem elég, akkor elég volt. :)) )

Ilyenkor le kell venni a tálat a gőzről és még további 5 percig (kb) verni a habot a robotgéppel. Egészen addig, amíg kemény habbá nem lesz, ami megtartja a formáját. Ezzel persze újra vissza is hűtjük.

Az előbbi gőzön felolvaszthatjuk a csokinkat is és ha ez megtörtént már mehet is bele a tojásfehérjés habba. Géppel dolgoztathatjuk tovább, amíg elvegyül.

A vajat készítsük oda magunk mellé és fokozatosan dobáljunk bele a tálba kisebb darabokat és szintén a robotgéppel keverjük bele a masszánkba.

Itt igazából készen vagyunk, de a krémnek jót tesz egy kis hűtő. Különben túl lágy. Úgyhogy tedd be szerintem a hűtőbe, hogy egy kicsit megdermedhessen.

Ha készen állsz a torta betöltésére, kanalazd bele a krémet egy habzsákba és sorban töltsd meg a tésztalapokat. Ha nincs habzsákod, természetesen egy sima kanállal és egy széles kenő-szerszámmal is kivitelezhető a dolog.

Mindenhova kerül krém, oldalra és fentre is.

A díszítés módját te döntöd el. Lehet akár a krémből is kisebb "virágokat" nyomni a tetejére. Meg lehet szórni csokireszelékkel, csokiforgáccsal, akármivel. Minden megoldás lehetséges.

Én, mint az fentebb látszik, mindenféle szir-szart összevásároltam és próbáltam egy trendi tortát varázsolni a szülinaposomnak.

Hogy róla is essen egy két szó a posztban:

Magam sem tudom, hogy jutottunk el idáig. Már 8 éve, hogy megérkezett hozzánk. A mi legkeményebb "hajcsárunk".

Az első gondolatom, ami eszembe jut róla, hogy rengeteget beszél. Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyit. Nemrég mondta rá egy barátunk, hogy Damjan olyan, mint egy gramofon.(találó! :) ) Rengeteg és még annál is több kérdés, megállapítás, mondanivaló. Feldolgozhatatlan mennyiségben.

Tamarát nem hagyja szóhoz jutni, úgy kell a kicsinek mindig szót adni mert különben esélye sincs. Ha pedig T. befejezte a mondanivalóját, akkor Damjan már résen is van, megkérdezi, hogy akkor ő mondhatja-e tovább... És mondja tovább.

A második gondolat talán az, hogy mennyire jól kivehető egyvelege ő az én és az apukája tulajdonságainak.

Beszédes, barátkozós, "mindig középpontba vágyó", biztonságot/rendszert kedvelő - az apjára.

Nagyon érzékeny, lelkiismeretes, mindenkinek megfelelni akaró  - rám.

A harmadik gondolat pedig, hogy mennyire szereti a hasát. Aki ismer minket, az tudja, hogy nem kevés fejfájást okozott ő nekem anno, 1-2 évesen emiatt. Mai napig nagyon szeret enni, élvezettel eszik. A sok sportnak köszönhetően nem látszik rajta, de a gasztroőrület benne van a vérében, az tuti. :)

Sokszor gondolom azt, hogy ő egy túl jó teremtmény ennek a világnak. (ezt biztos ti is gondoljátok a gyerekeitekről) Túl jó mert naiv, mert mindenkit a keblére ölel, úgy hiszi mások véleménye nagyon fontos, magát sokszor előnytelenül hátra sorolja.

Kivételesnek gondolom. (mint mindenki a sajátját)

Én meg magamat nem érzem elég bölcsnek ahhoz, hogy megtanítsam neki a helyes utat.

Minket nagyon sokat csiszolt, mindig olyanra, amilyet az épp aktuális életkora megkövetelt. Most nekikezdünk a kilencedik évnek közösen. 

Amit szeretnénk adni neki az rengeteg élmény. Kinyitni számára a világot. Megerősíteni a hitét önmagában. Támogatni az álmai elérésében.

Remélem boldog most itt velünk ebben a családban! 

Mi nagyon boldogok vagyunk vele! ♥