itt van a pite, itt van újra

2019. október 04. - mdeszi

most már azt hiszem minden jel arra utal, hogy megérkezett az ősz. ugyan eddig meglehetősen kegyes volt hozzánk és a naposabb oldalát mutatta meg. kifejezetten kellemes, napsütötte délutánokkal és hétvégékkel próbálja magát idén behízelegni a szívembe. mi tagadás, eddig nincs vele sok bajom. lehullott már pár levél de a sár és tócsák nélkül, amibe beleragadnának szép látványt nyújtanak. ha autóval utazom mindig figyelem, ahogy az előttem haladó autó felkavarja az avart és az út szélén repülnek a sárgás-bordós levelek a szélben. ez szép.

világ életemben az ősz, vagyis a szeptember 1-je volt az iskolakezdés dátuma de most picit más a helyzet. mert itt nálunk nincs kőbevésve a szeptember 1, sőt a szeptember sem. így az én gyerekeimnek már sokkal korábban, még augusztusban elkezdődik az iskola. a nyári szünet ugyanis nem olyan hosszú, csak 6 hét.

mivel idén már mindkét gyerekem iskolás, gondoltam írok egy pár szót arról, én hogyan látom az itteni iskolarendszert.

nincs iskolás tapasztalatom a magyar iskolarendszerben, egyedüliként arra tudok támaszkodni, amit magam tapasztaltam több, mint 20 éve (nem túl releváns már) illetve amit ismerősöktől hallok. plusz, ami manapság a csapból is folyik. az iskola-ügy márpedig folyik a csapokból, de rendesen.

amit pl sokszor hallok, hogy a gyerekek túlterheltek. már az elsősök is.

na most itt az első osztály olyan, mintha nem is iskola lenne. egy nagyon lágy átmenet az ovi és az iskola között. semmi stressz. gyereknek se. szülőnek se. itt egyelőre annyi a feladat, hogy a számokat és a betűket megtanulják. lehet, hogy azáltal, hogy a tanév hosszabb, mint Magyarországon több idő jut a tananyag abszolválására, de nincs rohanás. Tamaránál jelenleg még nagyon az elején vagyunk de emlékszem Damjan pl. elbírt volna egy fokkal több terhelést is elsőben. kb 4 órája van egy elsősnek minden nap. a most negyedikes fiamnak általában 5. házi feladat az én meglátásom szerint nagyon kevés van. első osztályban még azt gondoltam, hogy ez majd idővel több lesz de azt kell mondjam, hogy még negyedikben sem sok. ellenben kevés. hétvégére soha nem kapnak házit!

a könyvek többszörhasználatos rendszerben működnek. nem kell őket megvenni csak ha a gyerek kárt tesz bennük. ha év végén épségben visszaszolgáltatja őket az iskolának, egy másik tanulóéi lesznek a következő tanévben. a munkafüzeteket és a füzeteket megvesszük. az elsős lányomnak nincs is könyve csak munkafüzete és füzete. különböző színű lefűzős mappákba teszik a fénymásolt feladatokat, amiket a tanároktól kapnak. egy színt mindig egy tantárgyhoz párosítanak, így tehát pl. a piros mappa a matek, a zöld a német stb. ezzel az iskolatáska súlya is leredukálódik és a kis elsősök nem cipelnek komoly súlyokat a táskájukban.

ha esetleg van speciális igényű tanuló az osztályban akkor minden esetben jár hozzá egy plusz pedagógus, aki annak a gyereknek segít és napközben részt vesz az órákon. (Tamaránál van egy kisfiú, aki koraszülött volt és neki van egy ilyen segítője.) sokszor vannak az osztályokban gyakornokok. az olyan idősebb tanulóknak, akik szakérettségi előtt állnak vagy valamilyen szociális képzésben vesznek részt kötelezően gyakornokoskodniuk kell, iskolákban, óvodákban pár hónapig de akár 1 évig is. (és már itt látszik a német oktatás egyik fő pillére. mégpedig a gyakorlatias oktatás. nincs elmélet gyakorlat nélkül. ők így gondolják és ez nekem például nagyon bejön.)

az általános iskola 4 éves. 4 év után jön az első "továbbtanulási" kérdés. alapvetően 3 iskolatípus van, amiből lehet választani attól függően, hogy a gyerek az általános iskolában milyen teljesítményt nyújtott. az, hogy végül melyikbe megy tovább, a szülő döntése. negyedik osztályban kapunk egy ajánlást az osztályfőnöktől de a döntés a szülők kezében van és abba a tanár már nem szólhat bele. (állítólag más tartományokban ez keményebb dió mert ott meg kell egyezni a szülőnek a tanárral és ebből adódnak konfliktusok)

nekem ez a korai "szelektálás", ha úgy tetszik szimpi. mert akinek tényleg nincs hozzá affinitása és ez már itt látszik, annak nem kell mondjuk nyolcadikig szenvedni olyasmikkel, amik marhára nem érdeklik. ha viszont később derül ki (mondjuk 10.-ben), hogy a gyerek nem tudja tartani a tempót, még mindig lehet iskolát váltani. nem ritkaság az ilyen.

a 3 iskolatípus tehát, amit az általános iskola után lehet választani a gimnázium, az ún. realschule és az ún. hauptschule. (az utóbbi kettőben szakosított oktatás folyik ill alacsonyabb szintű végzettséget ad, mint egy gimi.)

őszinte leszek, még én sem igazodom ki teljesen a rendszeren.

ami viszont biztos: érettségit csak a gimnázium ad!

és most gondolhatnánk, hogy akkor az a sok gyerek, aki nem gimibe megy, mit kezd majd magával?!

hát elmondom, hogy nagyon sok mindent kezdhet. kezdjük ott, hogy nem mindenki akar gimibe menni és nem mindenki akar továbbtanulni. továbbmegyek. nem minden szülő akarja, hogy a gyereke továbbtanuljon. jó, mi?! a megoldás pedig abban rejtőzik, hogy egy alacsonyabb iskolai végzettséggel és egy ausbildung-gal (olyasmihez tudnám hasonlítani, mint nálunk az OKJ-s képzések) vígan el lehet éldegélni. nem csak szobafestő-mázolók és lakatosok de ausbildung-gal lehetünk akár banki alkalmazottak, könyvelők, fogorvos-asszisztensek is például.

általános iskola 3.-ik osztályában jön az első idegen nyelv, az angol. a gimiben meg jön hozzá még 2. (nálunk ezek közül lehet választani: francia, latin vagy spanyol) ezt is dícséretesnek tartom. és persze tudom, hogy ez még nem garancia arra, hogy a gyerek beszélni is fogja majd ezeket a nyelveket de az idegen nyelv tényleg alap kell, hogy legyen!

nincsen ország szintű központosítás! minden tartomány úgy alakítja az iskolarendszerét, ahogyan szeretné. vonatkozik ez a tankönyvekre, az iskolai szünetekre, a tananyagra, mindenre. (és valóban el is térnek egymástól)

ahogyan már fentebb írtam a gyakorlatias oktatást tartják szem előtt. ez már nagyon korán látszik. nincsenek bemagolandó tények (nagyon kevés) és pont e miatt kicsit nehezebb is készülni pl, a dolgozatokra. mert nem a 25-40-dik oldalig kell betanulni a könyvet. a gyerekek készségeit, logikai érzékét, spontán problémamegoldó-képességét fejlesztik. a dolgozatban nem ugyan olyan feladarok vannak, mint, amiket órán vettek. csak hasonlóak de előfordul teljesen más is. (de ha a gyerek logikusan gondolkozik, meg tudja oldani)

nagyon fontos a helyesírás. (aki beszél németül, az tudja miről beszélek) nagyon fontos a szövegértés. hogy a gyerek megértsen egy olyan szöveget, amit életében először lát. és tudjon az ehhez kapcsolódó kérdésekre válaszolni. Damjanék harmadikban, de most negyedikben is erre helyezik a hangsúlyt. sokszor van tollbamondás és a dolgozatok nagy része is "egyszerű" szövegértés. de persze ez sem olyan egyszerű, gondolhatjátok.

az osztályozás 1-5-ig történik csak pont fordítva, mint nálunk. itt az egyes a legjobb jegy. ha nagyon szint alatt teljesített a gyerek még egy 6-ost is kaphat. első osztályban nincsenek jegyek, csak szöveges értékelés. utána viszont viszonylag szigorúan osztályoznak. 1-es majdnem csak és kizárólag a hibátlan dolgozatra jár. nagyon fontos az órai aktivitás is.

a gyerekeket egyáltalán nem pátyolgatják annyit, mint nálunk. sok mindent maguknak kell felírniuk (amikor már tudnak írni), maguknak kell dolgokról gondoskodni. tudatosan készítik fel őket a "középiskolára", amikorra teljesen önellátónak kell lenniük. (mindezt 10 évesen) és ez talán a német ridegtartás. nem azért mert hiányzik belőlük az empátia, egyszerűen azt gondolják, hogy a gyereknek nem lehet mindig a háta mögött állni és mindenre figyelmeztetni. ha a saját kárán is, de tanulja meg.

rengeteg kirándulással spékelik meg a tanévet. olyanokkal, ahol a gyerekek a gyakorlatban megtapasztalhatják azt, amiről épp tanulnak. pl. Damjanék tanultak a gabonafélékről (vetés-aratás, stb) és ennek kapcsán egy malomban jártak, ahol meg tudták nézni, hogyan készül a liszt. majd a malom mellett egy pékségben saját kezükkel sütöttek kenyeret a lisztből. óriási élmény volt nekik!

mi volt még furcsa?

nincs például olyan hagyományos évnyitó (és évzáró sem). fehér blúz, fekete szoknya/nadrág. ilyesmire egyáltalán nem adnak. évnyitó nálunk csak az elsősöknek van, a többiek egyszerűen csak bemennek az első nap. ettől sokkal fontosabb kiegészító az első napon a schultüte nevezetű nagy karton-trombita, amibe mindenféle apróságot kell beletenni a kisiskolás számára. (édesség, radír, hegyező, matrica, stb.)

minden iskolai szünet előtt (őszi, téli, tavaszi, nyári), az utolsó munkanapon (pénteken), minden esetben csak 3 órájuk van a gyerekeknek.

a bizonyítvány nem egy kis könyvecske hanem egy (vagy két) vastagabb papírlap, amire rá van nyomtatva az eredmény.

betegség esetén nem kell orvosi igazolást vinni. a szülő betelefonál, ha beteg a gyerek és jelzi, hogy pár napig valószínűleg nem fog jönni. ha már jónak látom, újra küldhetem a gyereket. ezzel a hiányzás igazoltnak számít. mondanom sem kell, hogy az orvosnál tett látogatásiank száma drasztikusan leredukálódott!

az iskola nem nyújt napközis szolgáltatást. ezt egy külön erre szakosodott egyesület végzi, amiért a szülőnek fizetni kell. (sok anyuka nem dolgozik vagy csak részben, így nem ritka, hogy ezt a szolgáltatást nem igénylik. ők egyből iskola után elviszik a gyereket haza.)

iskolabuszos rendszer működik. és arra bíztatják a szülőket, hogy ezt használják is ki. a tanév-kezdés közeledtével és még utána is sokszor lehet hallani a rádióban, tv-ben, hogy ha lehet mellőzzék a szülők az ún. szülő-taxi szolgáltatást. inkább küldjék gyerekeiket busszal iskolába. és tudjátok miért? mert így is kevesebb forgalmat generálunk ezáltal csökkennek a dugók és a parkolási problémák is!

olvasástanulásnál nem kell a mutatóujjal követni a sort, amit épp olvasol.

írástanulásnál nem kötik egyből össze a betűket. tehát nem úgy tanulnak szavakat leírni, hogy egyből összekötik a betűket, hanem először csak egymás mellé írják őket. majd a következő lépés lesz csak egy tollvonással leírni egy szót.

és hogy ne legyen annyira száraz, tényszerű a bejegyzés leírom pár sorban az iskolával, tanulással kapcsolatos véleményemet.

az iskola nagyon fontos. a tanulás nagyon fontos.

Michelle Obama szokta volt mondani, hogy ő és a férje is nagyon kicsiben kezdték. de sok munkával és egy jó oktatással minden lehetséges. még elnök is lehet az emberből. (mosoly)

nekem nagyon fontos, hogy a gyerekeimnek egy európai, magas-szinvonalú oktatást tudjak biztosítani, ahol objektív kritériumok alapján ítélik őket meg. tehát csak a teljesítményük alapján. nem az alapján, hogy honnan jöttek, kik ők, kik a szüleik, milyen vastag a szüleik pénztárcája, stb. és az is fontos, hogy én is objektívan lássam őket. hogy ne magasztaljam őket a magasba a nélkül, hogy jól teljesítenének. ez utóbbi is fontos, valljuk be mert ezen is el lehet csúszni. azzal, hogy elköltöztünk egy esetleges irreális burkot szüntettem meg körülöttük.

én sokáig egy ilyen burokban éltem és nagy sokk volt, amikor kikerültem belőle. vagyis, amikor bekerültem a főiskolára. mert ott láttam csak igazán, hogy az én állítólagos "jó teljesítményem" semmi a többiekéhez képest. ekkor 2002-t írtunk. ez azóta még inkább felerősödött és a gyerekeknek olyan szinten kell teljesíteni egyes gimnáziumokban, egyetemeken, hogy szerintem nincs már idő a burkokra. (természetesen nem a szeretet- és törődésburokról beszélek, amit az én gyerekeim is 100%-ban élvezhetnek)

figyelem a gyerekeimet, próbálom jól megítélni a képességeiket és úgy gondolom, hogy tudatos terelgetéssel és támogatással nem fog elveszni a tehetségük. a munkát nem spórolják meg de ha jól csináljuk a dolgunkat, olyan szerencsés felnőttek lesznek belőlük, akik olyasmit tanultak, ami érdekelte őket illetve azzal foglalkozhatnak, amit szeretnek és amiben jók. és ez a végcél!

most pedig mutatok egy írtó klassz receptet. nagyon nagyon nagyon finom. csak annyit mondok előljáróban, hogy a vendégeink és a gyerekeim is egytől-egyig repetáztak belőle.

sós karamelles almás pite

hozzávalók (nagyobb kerek piteformához):

a tészta:

290g liszt

3 evőkanál cukor

1/4 teáskanál só

226g vaj

5 evőkanál hideg víz

a tészta kenéséhez:

80g vaj

1 evőkanál őrölt fahéj

az almás töltelék:

1,3kg hámozott, darabolt alma

40g vaj

100 ml sós karamell öntet (20 dkg kristálycukor, 90 g vaj, 200 ml tejszín, nagy csipet só)

1 csapott evőkanál keményítő

1/2 teáskanál őrölt fahéj

plusz még: 1 tőjássárgája a kenéshez

1. először a tésztát készítjük el, ami pofonegyszerű. vagyis a lisztet elkeverjük a sóval és a cukorral majd hozzákockázzuk a vajat. elmorzsoljuk és ha már morzsalékos az állaga hozzáadjuk lassacskán a vizet is. nekem 4 evőkanál vízzel már összeállt a tésztám, úgyhogy ne zúdítsátok bele az összes vizet egyből. ha összeállt a tészta, folpackba csomagolva tegyük be a hűtőbe 1 órára.

2. ez idő alatt el tudjuk készíteni az almás tölteléket. tisztítsuk meg majd daraboljuk fel az almákat majd a vajjal együtt pároljuk félpuhára. vegyük le a tűzről és keverjük bele a keményítőt és a karamellt*. tegyük félre, hagyjuk kihűlni.

*karamellizáljuk a cukrot egy lábosban majd ha már jó barna tegyük bele a vajat és keverjük el benne. a tejszínt melegítsük fel, tegyük bele a sót és mehet a karamellbe. főzzük, amíg teljesen ,folyós nem lesz.

3. a tészta megkenéséhez keverjük ki a vajat a fahéjjal. (kardamom is megy bele a recept szerint, nekem nem volt otthon)

4. a hűtőből kivett tésztát kettévágjuk és kb 40x30-as téglalapokká nyújtjuk. a vajas fahéjas keveréket eloszlatjuk a tésztákon majd a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük. most a 2 rudat 10 percre a fagyasztóba tesszük.

ha letelt a 10 perc, felvágjuk a rudakat kis szeletekre. (kb 0,5 cm széles)

egy folpackra elkezdjük lefektetni a szeleteket egymás mellé kör alakban.

ha az egyik rúd csigái elfogytak, ráteszünk egy másik folpackot és nyújtófával kinyújtjuk (a csigák érjenek össze). ez lesz a piténk alja. a felső folpackot lehúzzuk róla, áttesszük a piteformába és a másik folpack is jöhet le.