Sacher torta és egy esküvő

2018. február 25. - mdeszi

nem, nem sütöttem Sacher tortát egy esküvőre sem.

viszont tegnap, amikor én a Sacher-t sütöttem valaki az esküvőjére készült éppen.

egész nap ez járt a fejemben. mármint, hogy esküvő. meg emlékeket idéztem fel a mi esküvőnkről, aztán a főiskolás éveinkről. merthogy Borit, akinek tegnap volt a (egyelőre csak) polgári esküvője a fősuliról ismerem.

Jézus, nagyon rég volt az is. 2002-2006-ig tartó időszakot töltöttük együtt a BGF-en, az Alkotmány utcában. az első évben, ha jól emlékszem még nem voltunk nagyon közeli viszonyban, aztán talán utána kezdődött el a dolog. (javíts ki, Bori, ha ezt olvasod!)

csodás volt!

ott volt még mellettünk Tomi és Gabika is és én így összességében csak annyira emlékszem, hogy milyen sokat nevettünk együtt. ültünk az előadáson, a másodikon (3-as előadó?!), vagy épp ott lent az 5-ös (?) előadóban és szívtuk be az okosságot. (vagy nem...) együtt jártunk gyakorlatra az alma mater-be vagy épp a Margit szigetre, telefonos forródrótban jelentkeztünk a vizsgákra neptunon, hogy mindenki egy napra jusson be. jegyzetek vándoroltak ide-oda, gólyabál, pletykák, tervek, Kossuth téri napfürdőzés lyukasórában. tanári elszólások, amiken még nagyon sokáig nevettünk együtt, és amik beleivódtak a beszédünkbe. ki megy a Kossuth téri metró felé, és ki a Nyugati felé?! közös projektek, közös főzések egymás otthonában, tanulás számvitel vizsgára és arra a nagy szigorlatra, hogy is hívták?! már nem tudom sajnos. szülinapok a trófeában vagy éppen Tomiéknál Újpesten. ismertük (ismerjük) egymás családját, gyerekkori szobáját.

az imádott 11 ker. Bori oda született nekem pedig a gyerekeim születtek oda. Bartók Béla út, Kruspér utca, allee, négyes-hatos, Móricz Zsigmond körtér...

lényeg a lényeg, hogy Borival azóta is tartjuk a kapcsolatot. időközben volt, hogy ő élt külföldön, most én élek kicsit messzebb.

érdekes, hogy a mi kettőnk sorsa mennyire különbözőképpen alakult. amikor azonban összefutottunk, mindig volt közös témánk. és biztos, hogy kitértünk egy bizonyosra.

nevezetesen arra, hogy karrier vagy család?! család vagy karrier?!

mi ketten egymás ellentétei vagyunk az eddig befutott pálya alapján. pedig a kiindulópont és a célok talán nem is térnek el olyan nagyban. nála úgy alakultak a dolgok, hogy a karrier jött először. mint a rakéta úgy menetelt felfelé a ranglétrán és teszi ezt a mai napig is. rengeteget utazik, több nyelven beszél és csupa "felnőtt dolgot" csinál, ami után én mindig csak "csorgattam a nyálam". én pedig, mint tudjátok, hamar férjhez mentem és 2010 óta inkább foglalkozom "nem felnőttes" dolgokkal mint "felnőttessel".

ezért volt mindig érdekes a beszélgetés, amit lefolytattunk mert mindenki egy kicsit ácsingózott az után, amije nem volt. (én legalábbis így érzékeltem)

én a karrier után, ő meg a család-gyerekek után. mindig kitértünk arra, hogy mikor ideális szülni, mikor ideális családot alapítani, milyen egy ideális karrier, milyen kihívásokkal találkozik szembe egy nő, amikor ezeket a kérdéseket meg kell válaszolnia. ezt ragoztunk nagyon-nagyon hosszan, éveken át. végül mindig arra a következtetésre jutottunk, hogy egyrészt nagyon nehéz dolgunk van, nekünk nőknek. másrészt pedig iszonyú nehéz eltalálni azt az egyensúlyt és olyan döntéseket hozni, amik ahhoz vezetnek, hogy egy nő életében minden ideális legyen. ideális időpontban történjen és ideális mennyiségben legyen jelen. engem ez mindig egy kicsit megnyugtatott és egy rövid időszakra lecsitultak a kedélyek bennem.

ehhez a felismeréshez persze el kellett érnem egy bizonyos életkort és belátni, hogy nem minden fekete vagy fehér. (persze mai napig szívesen sajnáltatom magam ilyen téren! ;) van, ami nem változik!)

nos, hát ezzel a poszttal szeretnék nagyon sok boldogságot kívánni nektek Bori és Zoli! ugyan, talán most már a házas élet nem tartogat annyi újdonságot számotokra, de azért mégiscsak... férj vagytok és feleség. egy család.

remélem, hogy a tegnapi készülődés és szertartás minden pillanatát sikerült jól megélni. sikerült átélni és nem elsiklani felette. amikor valaki sok boldogságot kívánt nektek, nem csak zsigerből köszöntétek meg. hanem belegondoltatok, hogy az illető mit is kívánt nektek igazából. ez a két szó SOK BOLDOGSÁG.

én azt kívánom, hogy ezt a két szót töltsétek meg tartalommal a közös utatok során.

a tegnapi Sacher torta valahogy ebben a szellemben készült és meg kell mondjam nagyon jól sikerült.

a képek viszont... á, azok csúnyák. de nem baj, így látom, hogy bőven van még hova fejlődni. ti is tanuljatok minden nap valami újat és süssetek majdnem minden nap valami finomat.

ezt a receptet egyébként a gasztroangyalban láttam nemrég. elmentettem és nem is vártam vele sokáig, hogy elkészítsem.

az eredeti verzió szerint egy egész napot áll a torta a hűtőben mielőtt ehető, úgyhogy erre érdemes figyelni!

hozzávalók:

180 g vaj

180 g étcsoki

8 db tojás

125 g cukor

180 g liszt

egy teáskanál sütőpor

baracklekvár (kb 300 g)

300 g étcsoki a mázhoz

kapcsold be a sütőt 160 fokra, hogy felmelegedjen.

először is tedd fel a csokit gőz fölé melegedni.

amíg elkezd olvadozni van időd a vajat egy tálba tenni és elkezdeni kihabosítani. ez önmagában nem tart sokáig, úgyhogy már vissza is térhetsz a csokihoz és folyósra keverheted a gőz fölött.

ha kész van, öntsd bele a csokit a vajba és keverd tovább a robotgéppel. most jönnek a tojások. a csokis vajba csak a sárgáják jönnek majd, egyesével. mindegyiket jól el kell keverni, szép habosra.

a tojásfehérjéket nyilván nem dobtuk ki, úgyhogy most fel is használjuk őket. a cukorral verd fel jó fényesre, keményre. körkörös mozdulatokkal keverd bele a sárgájás, vajas masszába.

már csak annyi van hátra, hogy a lisztet és a sütőport beleszitáld és elkeverd.

szép levegős, laza masszát fogsz kapni.

szükséged lesz a 24cm-es tortakarikára (vagy egy kb akkorára). én előbb kivajaztam és kiliszteztem és csak utána öntöttem bele a masszát. simítsd el a tetejét, mégpedig úgy hogy a szélekre egy kicsit felhúzod a tésztát, így középen kvázi alacsonyabban lesz. sütés közben a közepe megemelkedik és így előzzük meg a (nem olyan nagy, de) bajt.

most már mehet a sütőbe és itt figyelj, LÉGKEVERÉSEN, 45 percre.

én utána ellenőriztem tűpróbával, ennyi idő után tökéletesen át volt sülve.

mikor kivetted, fordítsd fejjel lefelé és tedd rá vagy egy rácsra vagy egy sütőpapírra (hogy ne ragadjon oda semmihez) és így hagyd kihűlni.

amikor kihűlt, akkor kell csak róla leszedni a karikát és 3 felé vágni. ha 24 cm-es karikában sütöd, elég magas lesz a tészta ehhez. itt magasfokú koncentráció szükséges, nálam legalábbis. recés késsel szoktam bevágni a tésztát majd ha a közepénél bizonytalan vagyok akkor cérnával szoktam átvágni, úgy biztos sikerül. próbáltátok már ti is cérnával?!

most tehát, mikor 3 tésztakarika fekszik előtted jöhet a lekvár. ezt először is fel kell melegíteni. jó forróra. (így jobban be tudja szívni a tészta a lekvárt és nem lesz száraz)

ezzel a lekvárral kend meg a lapokat majd a végén az egész tortát kívülről is.

így kell pihennie a tortának egy pár órát de leginkább egy egész napot a hűtőben.

ha ezt kivárod, másnapra a lekvár jól rádermed a külsejére és szépen, gond nélkül be lehet vonni a csokival.

így hát, másnap, amikor kiveszed a hűtőből már csak annyi dolgod van, hogy a gőz fölött folyóssá olvadt csokit rácsurgasd a tetejére. hagyd lecsöpögni a szélekre is és ott egy spatulával igazgasd el, hogy mindenhol jól befedje. a tetejéről is le lehet húzni a felesleget.

igazából kész vagy, menjen a hűtőbe, hogy a csoki is megdermedjen és utána már szeletelhető.