Hello Tél!
Direkt nem mondom, hogy kedves Tél mert nem vagy nekem kedves. Bevallom, nem kedvellek.
Nem biztos, hogy tehetsz róla de sajnos így van.
Az sem biztos, hogy ez érdekel téged, de gondoltam csak elmondom most már.
Te... te olyan hosszú vagy. És sötét. És hideg. És macerás.
Tudtad te, hogy az egyik rokonod, a tavasz mennyivel könnyebb eset?! Vagy ott van a nyár. Náluk nincs macera óriási tömeg sálakkal, sapkákkal, harisnyanadrágokkal. Ők engednek a fénynek, nem húzzák le nekünk délután 5-kor a sötétítő-függönyt.
Mondjuk ezek olyan nyilvánvaló dolgok, amiket biztos, hogy te is tudsz.
Tudom, hogy így van.
És igazából irigy vagy rájuk. Mert őket mindenki jobban szereti nálad. Főleg ilyenkor február-március környékén. Ilyenkor már hangot is adunk a nemtetszésünknek. És te ezért bosszúból direkt érezteted velünk, hogy milyen erős vagy. Hogy te vagy az erősebb.
Ilyenkor gyakran úgy teszel, mintha már indulófélben volnál. Kicsit engedsz. Megvárod, hogy elhiggyük, vége. Megvárod, hogy elkezdjük elpakolászni a bundás csizmákat és a vastag kabátokat a szekrénybe. Megvárod, hogy hangosan kimondjuk "végre vége". Megvárod, hogy kirakjuk az ajtóra a tavaszi ajtódíszt.
Megvárod, majd a küszöbről visszafordulsz és (úgy képzelem) egy kaján vigyorral a képeden újra zimankót hozol nekünk. Továbbmegyek. Újra havat hozol nekünk!!! Márciusban! Ne csináld már! Totál kiakasztasz.
Ez nem fair!
Miért nem elég neked soha az előre kiszabott időd? Olyan mohó vagy! Szeretsz az őszből is le-lecsípni pár napot és, ahogy azt most is épp teszed, szereted a tavaszt is hátráltatni az érkezésben
Csak halkan mondom, hogy ha ilyeneket csinálsz, csak még jobban foglak khm... "nem-szeretni"! És még jobban fogok arra vágyni, hogy már távol légy tőlem. Hogy egy távoli emlék légy.
Mondjuk szerintem igazán nincs okod duzzogni!
Nem értem a hisztidet.
Úgyis megint jöhetsz, hisz tudod. Nem lenne egyszerűbb szépen elválni tőlünk?! Integetni, sarkon fordulni és elsétálni?! Mosolygó arcoktól elbúcsúzni?! Mostanában nem sok ilyenben van részed, ugye? Inkább látsz szentségelő, unott, szomorú arcokat.
Te! Rólad még egy depressziót is elneveztek. Jézus!
Pökhendi vagy és nagyképű. Úgy hiszed, hogy méltánytalanul kevéssé becsülünk meg téged.
Mert hát... mondhatnád, hogy hozol nekünk szép havas tájat, szánkózást a barátokkal, korcsolyázást a családdal, hóemberépítést és hógolyózást. Hozol nekünk hideget és kuckózós estéket. Meleg kakaót és forró teát. Hozol nekünk Mikulást, karácsonyt és szilvesztert. Hozol karácsonyi filmeket a téli szünetben. Hozol nekünk két ünnep közötti semmittevést, punnyadást.
Ez igaz!
De Tél pajtás, jóból is megárt a sok.
Mi most már másra vágyunk. Mi most már napfényre vágyunk. Arra, hogy a napsugarak megsimogassák az arcunkat. Arra, hogy a naptól hunyorogva nézzük a gyereket, ahogy a szabadban focizik vagy éppen lovagol.
Szeretnénk a kabátokat, csizmákat, harisnyanadrágokat mellényre, félcipőre, zakóra, dzsekire cserélni. Egy szép kendőt a nyakunk köré csavarintva lófrálni egy sétálóutca nyüzsgő tömegében. Urambocsá' elnyalni egy fagyit.
Szeretnénk kertészkedni (jó én nem, de biztos van olyan, aki igen), merészen begyújtani az első grillpartin. Jó lenne bicajozni, kirándulni, állatkertbe menni, piknikezni.
Érted, hogy miről beszélek?!
Nézz körbe! Itt már új szelek fújnak. Friss, tavaszi szelek. Így kellene, hogy legyen, ha belátnád.
Én azt mondom, jobb a békesség. Lásd be!
Menj, csomagolj, indulj! Ne is nézz vissza!
Menj, pihenj, aludd ki magad. Jót fog tenni. Idén kitettél magadért, rendesen odatetted magad. Bebizonyítottad nekünk, hogy amit előszeretettel szoktunk mondani, miszerint "a tél sem a régi már", nem igaz. Hát most megmutattad, hogy van azért még benned erő. Tudsz te, ha akarsz, elismerem
Figyelj! Alkut ajánlok!
Ha most felállsz és kisétálsz, ígérem megpróbálom a veled kapcsolatos ellenérzésemet revidiálni.
Na, mit mondasz?!
.
.
.
.
Ahogy most kinézek az ablakomon, napsütést látok. Érzésem szerint belementél! ♥
Hú, el sem tudom mondani mennyi répatorta receptet olvastam végig a napokban. A végére 3 maradt, amit kimentettem magamnak. Viszont azt már korábban eldöntöttem, hogy nem torta formában sütöm meg, hanem muffin lesz majd belőle. Egy muffinnak az ember sokkal könnyebben nekiáll, mint egy tortának. Látva a korábbi visszajelzéseket, általában ti is a süteményeket, péksütiket, kekszeket sütitek meg inkább, mint egy-egy kiposztolt tortámat. Sebaj!
Na most, ezt a receptet még soha nem készítettem. Egy répatorta (muffin) nem a világ közepe, azaz nem nagy cucc. Ugyan az van a tudatunkban, hogy a tésztája meglehetősen masszív, tömör. Ez erre a muffinra egyáltalán nem igaz. Lágy, puha, a narancstól finom szaftos sütit kapunk.
A krémnél pedig azt tetszett nekem, hogy nem egy vagon mascarponét kellett egy vagon vajjal összekeverni, ami számomra nagyon... hogy is mondjam. nyers. Ugyan itt sem főzött krémről van szó, de egy fokkal nekem jobban tetszik.
Tessék, nézzétek meg:
Hozzávalók: (2 tálca, azaz 24 db muffinhoz) 
25 dkg vaj
25 dkg barnacukor
5 tojás
1 narancs
17 dkg liszt
1 csomag sütőpor
1 késhegynyi szódabikarbóna
csipet só
1 teáskanál őrölt fahéj
1/2 teáskanál őrölt szerecsendió
1/2 teáskanál őrölt gyömbér
20 dkg dió (mogyoró, pekándió, pisztácia ízlés szerint. akár mixelve)
25 dkg répa
5-6 db aszalt sárgabarack
1 marék mazsola (elhagyható)
Krém hozzávalók:
25 dkg natúr krémsajt
10 dkg porcukor
1 citrom héja
1/2 citrom leve
Elkészítés:
Kapcsold be a sütőt 180 fokra.
Először mérd ki a vajat és a barna cukrot egy tálba majd robotgéppel keverd őket habosra. Jöhetnek bele a tojássárgáják, szigorúan egyesével, mindegyiket alaposan elkeverve.
Facsard bele a narancs levét és reszeld bele a héját is. Keverj rajta egyet.
Most egy másik tálba mérd ki a lisztet. Boríts bele egy zacskó sütőport, csippents bele egy kis sót. Mehet bele a szódabikarbóna és a fűszerek is.
Következik a dió. Én rendes diót és pekándiót használtam fele-fele arányban. Azt is úgy, hogy a pekándiót durvára őröltem a másikat pedig finomra. Az állag-különbözőségek mindig nagyon sokat dobnak egy ételen, ezt már biztos ti is tapasztaltátok. Ahogyan fentebb is írtam, bármit lehet használni, amit a család szeret. Ez biztosít egy olyan mozgásteret nektek, hogy a sütit a ti ízlésetekre tudjátok formálni.
Tehát a diós keveréket a lisztes tálba szórjuk.
Most pedig az jön, hogy a lisztes diós keveréket, lassacskán hozzáadagolod a vajas cukros masszához. Közben kevered.
A lényeg le ne maradjon: mehet bele a reszelt sárgarépa és a picire összevágott aszalt gyümölcs. (ez is akár elhagyható, de picit megbolondítja, úgyhogy szerintem jó bele!)
Ha most ránézel a tésztádra, azt mondhatnád, hogy túl sűrű. Tömény.
Épp ezért teszünk bele még valamit.
Igen, ha körbenézel a pultodon, ott árválkodik még a tojásfehérje. Azt kell most egy pici sóval kemény habbá verned és több részletben hozzákeverned a répás masszához.
Mehet a papírkapszlikba vagy akár egy nagy formába is, ha neked az jobban bejön. (azt előtte vajazd és lisztezd ki)
Muffinformában kb 40 percig sül a tészta a recept szerint. (én már 35 perc körül úgy éreztem jó, úgyhogy a vége felé azért nézz rá)
Tortaformában kicsit több idő kell neki: 1 óra.
Mikor megsültek, hagyd őket picit hűlni, mielőtt rákennéd a krémet.
A krém aztán tényleg szóra sem érdemes. Mármint az elkészítése. Csak ki kell keverni a hozzávalókat.
Lehet akár rákenni vagy a muffinok mellé tenni egy kis tálkában.
Próbáljátok ki, pikk-pakk megvan, elég jól variálható és nagyon finom!
♥Szeretettel ajánlom♥
a recept most a streetkitchen-ről származik
