Amit most mutatok se nem egyszerű, se nem gyors. Nagyon sok munkafolyamatból áll, sok összetevője van. De ha tényleg megsütöd, nem fogják az emberek elhinni, hogy te csináltad! :)

Iszonyú dekoratív, én most télen fagyasztott gyümölccsel csináltam de nyáron simán lehet friss gyümölcsből. És persze a gyümölcs is variálható benne.

Lehet, hogy nem karácsonyra való, mert akkor nincs idő ilyen sok pepecselésre, de nekem annyira megtetszett a recept, hogy mindenképp meg akartam mutatni nektek.

Ami még speciális benne, hogy van 2 különleges összetevője. Azért használtam őket mégis, mert egy teljesen hagyományos élelmiszerboltban meg tudtam őket vásárolni. Az egyik az agar-agar, a másik pedig a sanapart. Az agar-agar olyasmi, mint a zselatin, a sanapart pedig a habfixáló alternatívája. Rákerestem a neten, Magyarországon szerintem bio-boltokban lehet őket kapni illetve nagy hiperek bio részlegén is biztos. 

Hozzávalók egy 20 cm átmérőjű, kerek tortaformához:

Piskóta hozzávalói: 

2 tojás

100 g cukor

0,5 teáskanál vaníliakivonat

40 ml forró kávé (vagy tej)

40 g étcsoki

20 g vaj

80 g liszt

20 g kakaó

Krém hozzávalói:

500 g túró

500 g habtejszín

2 teáskanál sanapart

100 g porcukor

1 teáskanál vaníliakivonat

Gyümölcszselé hozzávalói:

200 g gyümölcs (fagyasztott vagy friss)

100 ml víz

8 g agaragar

Gyümölcskrém:

100 g gyümölcs (fagyasztott vagy friss)

50 ml víz

12 g agaragar

Csokikrém hozzávalói:

70 g étcsoki

50 ml víz

12 g agaragar

Világos krém hozzávalói:

50 g víz

12 g agaragar

Díszítés:

50 g gyümölcs (friss vagy fagyasztott)

75 g krémsajt

50 g habtejszín

20 g porcukor

3 teáskanél sanapart

Elkészítés:

1. Először is megsütjük a piskótatésztát. Kapcsold be a sütőt 170 fokra.

Keverd a tojásokat a cukorral, a sóval és a vaníliakivonattal kb 5-6 percig, amíg jó habos nem lesz. A csokit és a vajat tedd egy külön kis tálkába és öntsd rá a forró kávét vagy tejet. Ha a kávé nem tudná felolvasztani a másik két összetevőt, tedd rá a tűzre és melegítsd egy kis ideig.

Ha elolvadt, keverd bele a csokis keveréket a tojásos masszába. Most szitáld bele a lisztet és a kakaót és keverd az egészet jól el. Töltsd bele a keveréket a tortaformába és süsd kb 25 percig. Ha megvan, vedd ki, vedd le róla a formát és hagyd teljesen kihűlni. A tortaformát mosogasd el, szükség lesz majd még rá a torta betöltésénél.

2. Krém Verd fel a habtejszínt a sanapart-tal habbá. Egy másik tálban keverd össze a túrót a porcukorral majd jöhet bele a tejszínhab. Vegyél ki belőle 400 g-ot a világos réteghez, a maradékot pedig felezd el. (1. és 2 krém)

3. Csokikrém Keverd el a vizet az agaragar-ral és főzd fel őket. (2 percig rotyogjon). A csokit olvaszd fel és keverd el az agaragar-ban. Ebbe most keverj bele az 1. sz. krémből egy-két kanálnyit majd ha már jól keverhető, a teljes 1-es krémet. A piskótát tedd vissza a tortaformába és kend rá a csokikrémet. Mehet a hűtőbe kb 30 percre.

4. Gyümölcskrém Pürésítsd le a gyümölcsöt a vízzel és főzd fel az agaragar-ral. Ha megvan, picit hagyd hűlni majd keverj bele a 2-es masszából 1-2 kanálnyit, és a végén persze a teljes 2-es masszát. Ez a gyümölcsös krém jön majd a csokikrém tetejére, másodikként. Újabb 30 perc hűtő következik.

5. Világos krém Keverd el a vízben az agaragar-t és főzd fel. A korábban, a hűtőbe tett krémmel kell ezt most összekeverni majd a tortára, azaz a gyümölcsös rétegre rákenni. 15 perc hűtő.

6.Gyümölcszselé Pürésítsd le a gyümölcsöt a vízzel és keverd össze az agaragar-ral. Főzd fel. Kicsit hagyd lehűlni majd öntsd rá a tortád tetejére. Most egy nagyobb hangvételű pihenő következik. 3 óra.

7. Díszítés Főzd fel a gyümölcsöt addig, amíg az alatta lévő folyadék majdnem teljesen elfő. Nyomkodd át egy szitán, hogy egy sima gyümölcsös masszát kapj, majd keverd össze a krémsajttal, a habtejszínnel, a porcukorral és a sanapart-tal. Keverd habosra. Egy habzsák segítségével díszítsd meg a tortádat tetszés szerint. Ha szeretnéd, használj a dekorációhoz még egészgyümölcsöt is.

Végre itt a vége! Kész vagyunk.

Jó átvágyat hozzá! 

 A receptet a kedvenc német bloggeremtől, Sally-től lestem.

Úgy emlékszem régebben a mák párja általában a meggy volt. Az édes és a fanyar.

Manapság viszont egyre gyakrabban lehet mákot a citrom társaságában találni és meg kell mondjam, szerintem jól állnak egymásnak, finomak együtt. A mákot én nagyon nagyon szeretem, viszont mindig az jár a fejemben, hogy egy vendégségre vajon illik-e mákos süteményt sütni? Hogy aztán mindenki feszélyezve érezze magát attól, hogy mákos-e a foga vagy nem?! Az a jó, ha mindenki eszik belőle, mert akkor mindenkinek mákos lesz a foga, vagy ha családi körben készíted, mert akkor nem lehet belőle olyan nagy baj. ;)

Hozzávalók egy kis (kb 18-20 cm átmérőjű kerek tortaformához):

75 g darált mák

90 g liszt

70 g kristálycukor

75 g vaj

2 tojássárgája

1 dl tej

1/2 teáskanál szódabikarbóna

A citromhab hozzávalói:

90 g vaj kockára vágva

100 g cukor

150 ml citromlé (kb 3-4 nagy ill 5-6 kisebb citrom leve)

3 citrom héja

4 tojás

csipet só

3 lapzselatin

2 dl habtejszín

A habcsók hozzávalói:

60 g tojásfehérje

60 g kristálycukor

50 g porcukor

1 evőkanál keményítő

csipet só

opcionális: 2 evőkanál darálatlan mák

Elkészítés:

Kapcsold be a sütőt 180 fokra.

Az elkészítés nem túl bonyolult egy tortához képest, de ne ijedj meg, elég sok lépésből áll.

Először is elkészítjük a mákos piskótát. A puha vajat el kell keverni a cukorral majd utána hozzáadni a tojássárgáját. Az egészet jó habosra keverjük.

Egy másik tálban keverjük össze a száraz összetevőket, azaz a mákot, a lisztet, a szódabikarbónát és a sót és adagoljuk a vajas masszához a tejjel felváltva.

A tortaformát béleljük ki sütőpapírral és öntsük bele a piskótamasszánkat.

A tészta 25-35 perc alatt sül meg, ahogy korábban is szoktam mondani, tűpróbával ellenőrizd. Ha kész van, tedd félre, hogy teljesen kihűljön.

Most jöhet a finom citromhab. Ehhez a lapzselatint áztassuk hideg vízbe.

Közben egy lábosban felfőzzük a tojások, a citromlé, a cukor és a só keverékét. Közepes lángon főzzük. Addig tartjuk a tűzön, amíg besűrüsödik. Ha ez megtörtént, lehúzzuk és hozzáadjuk a feldarabolt vajat. Keverjük, keverjük, hogy elkeveredjen benne. Még melegen belekeverjük a kinyomkodott lapzselatinokat. (Az eredeti recept azt írja, hogy ezen a ponton szűrjük át a krémet, de én bevallom őszintén ezt nem tettem meg.)

Ebből a krémből vegyél ki egy kisebb tálkába 3-4 evőkanálnyit, később szükséged lesz majd rá. A maradékot hagyjuk egy rövid ideig pihenni, hűlni.

Ha már nem forró a krém, verjük habosra a habtejszínt és keverjük bele a citromos krémbe. (Isteni)

A nehezén már túlvagyunk...

A piskótát vedd magad elé és ha nagyon felpúposodott a közepe, akkor vágd le egyenesre. Tedd vissza a formába, amiben sütötted  és öntsd rá a citromhabot. Így, ebben a formában kell most  a hűtőben pihennie, hogy a krém meg tudjon szilárdulni a tetején.

Nos, ha úgy ítéled meg, hogy a citromhab elég feszes már, akkor vedd ki a tortát a hűtőből és kend rá a citromos krémet, amit korábban egy kis tálkában félretettél. Most megint mehet a hűtőbe.

Itt igazából akár meg is állhatsz, most már csak a díszítés jön. Vagyis a habcsók. 

Ebből a mennyiségből sokkal több keletkezik, mint, amennyit a tortára rá tudsz pakolni de a gyerekek megvesznek  a habcsókért, úgyhogy nem vész kárba, az tuti.

Tehát, a habcsókok: a tojásfehérjét először legálisan(!) csak félkemény habbá kell verni egy csipet sóval. Utána kell csak beleszórni a kristálycukrot és most már jó keményre felverni. Ha megvagyunk vele, hozzászitáljuk a porcukrot és a keményítőt és ha szeretnéd, akkor a mákot is. (én nem tettem bele mákot)

Elkeverjük és habzsák segítségével, mint a profik, kis halmokat nyomkodunk belőle egy-két sütőpapíros tepsire. 

100 fokos sütőben 1-2 órán keresztül sütjük, szárítjuk őket. Ha végre készen vannak, mehetnek a torta tetejére, ahogyan tetszik.

 A receptet az 'ízből tíz' nevű blogon találtam.

Jó étvágyat hozzá! ♥

Karácsony előtt sokszor a gyerekeket is elkapja a karácsonyi készülődés láza.

Nálunk például már hagyomány, hogy a családtagoknak és legkedvesebb barátoknak saját-készítésű képeslapot küldünk, régimódi, postai úton.

Én már korábban bújom az internetet és ötleteket keresek ehhez az akcióhoz. (pinterest) Párat kiválasztok, amik tetszenek, majd közösen megbeszéljük, hogy melyik legyen idén a befutó. Ha megegyezünk, elmegyek és megvásárolom a hozzávaló színes kartonokat, csillagokat, matricákat, borítékokat stb.

Sokszor előfordul, ahogy idén is, hogy már november végén nekilátunk a képeslapok gyártásának mert nem bírjuk kivárni a december közepét. A gyerekek imádják ezt a folyamatot. Nagyon élvezik, szeretnek kézműveskedni. Megmutatom nekik az egyes munkafolyamatokat, aztán átengedem a terepet. Idén már a kicsi is elég nagy volt, úgyhogy alig kellett segítenem. Vágás és ragasztás közepette milliószor megbeszéljük, hogy akkor kiknek is küldünk lapot és mindig elmesélünk egymásnak egy-két történetet ezekről a hozzánk közel álló személyekről. Minden évben nagyon várják, hogy végre feladjuk a postán a borítékokat és utána naponta megkérdezik, hogy megérkeztek-e már vajon a címzetthez? És tudjátok, mi a legjobb az egészben? Hogy én is ugyanúgy élvezem ezt a folyamatot és én is nagyon várom, hogy valaki visszajelezzen, hogy köszi, megjött a karácsonyi lapotok. Örülök, ha tudják, hogy gondolunk rájuk és szeretjük őket! És örülök, hogy a gyerekeim egész kicsi koruktól kezdve megtapasztalják, milyen jó érzés másnak adni valamit. Magadból. Mert azzal te is sokat kapsz!

De persze a konyhai folyamatokban is szívesen segédkeznek. Most egy olyan csokis kekszet mutatok, amit velük együtt könnyen el lehet készíteni és a végén 1 pohár tejjel uzsonnára megenni. De be lehet akár az aprósüteményes tálcára is csempészni, a többi aprósüti közé.

Remélem ez a recept is elnyeri a tetszéseteket!

Hozzávalók: 

70 g vaj

140 g barnacukor

1 tojás

1 vaníliarúd

20 g kakaó

csipet só

130 g liszt

1 teáskanál sütőpor

200 g tejcsokis csokireszelék vagy csokicsepp

fél tábla tejcsoki a csorgatáshoz

Elkészítés:

Keverd habosra a vajat a cukorral, majd add hozzá a tojást és a vaníliarúd kikapart magjait. Egy kis tálkában keverd össze a száraz hozzávalókat, azaz a kakaót, a sót, a lisztet, a sütőport és a csokireszeléket. Ezt most öntsd össze a tojásos keverékkel és keverd össze.

Formázz a tésztából kb 12 kis golyót és helyezd egy sütőpapíros tálcára. (de olyanra, ami befér a hűtőbe mert most be kell tenni a tálcát a hűtőbe kb 1 órára. vagy akár a mélyhűtőbe egy fél órára)

Ha kivetted a golyókat, kapcsold be a sütőt 160 fokra. A sütőpapírt helyezd át egy tepsire és igazgasd el a golyókat úgy, hogy ne legyenek túl közel egymáshoz.

12-15 perc sütés következik.

Ha kivetted, adj nekik egy kis időt, majd csorgasd meg a tetejüket egy kis olvasztott csokival.

Jó étvágyat hozzá!

Nincs karácsony többlapos sütik nélkül. (Meg Kevin nélkül se, de ez csak az én véleményem!)

Legyen az zserbó, Lajos szelet vagy éppen a mézes, igazából mindegy. Zserbót már korábban készítettem itt a blogon (keressétek vissza, ha érdekes) úgyhogy most rátérhetünk a következő klasszikusra. A mézes bélesre. Azáltal, hogy a töltelék gyakorlatilag egy tejbegríz, tényleg nem jelent nagy nehézséget az elkészítése. Amire figyelni kell, hogy előre meg kell sütni, mert nem fogyasztható azonnal. De megfordítom és inkább úgy mondom, hogy ezzel a sütivel előre tudsz dolgozni és nyersz egy kis időt a végső hajrában.

Igazán nem kell hozzá semmilyen különleges hozzávaló és mégis, azáltal, hogy 4 lapból áll, emelkedik egy szintet a süti-ranglétrán. Én azt szeretem benne, hogy nincs csoki a tetején, ami elnehezítené. Könnyed kalóriabomba. A hangsúly a könnyed-en van!

Hozzávalók 

A tésztához:

1 tojás

120 g cukor

csipet só

35 g kacsazsír

2 evőkanál méz

45 g tej

3 g szódabikarbóna

420 g liszt

A töltelékhez:

400 g kihűlt tejbegríz (kb fél l tejből és grízből)

(bevallom bűnöztem és a grízbe még egy tasak vaniliás cukrot is beleszórtam, úgy kiegészítésként)

250 g vaj

100 g porcukor

sárgabaracklekvár

Elkészítés:

A tojást, a cukrot és a sót keverd habosra. Add hozzá a tejet, a zsírt, a mézet és a szódabikarbónát és helyezd vízgőz fölé. Folyamatosan kevergetve főzd sűrűre. A tűzről levéve add hozzá a lisztet és gyúrd össze, amíg összeáll a tésztád. A tésztát oszd 4 egyenlő részre, tekerd fóliába és pihentesd fél óráig. 

Ha a pihenőidő lejárt, melegítsd elő a sütőt 175 fokra.

Lisztezett deszkán nyújtsd ki az egyes tésztadarabokat nagyjából téglalapalakúra. Egyenként süsd ki őket, kb 8 perc alatt. (Nekem 8 perc alatt is viszonylag megbarnultak, lehet a 7-7,5 perc is elég. Figyelgesd!)

Amíg a lapok sülnek, elkészítheted a grízes tölteléket.

Főzz tejbegrízt, kb fél liter tejből. Forrald fel a tejet, add hozzá a megfelelő mennyiségű grízt (szemre) és ha kész van, vedd le a tűzről. Úgyis kicsit le kell hűteni, addig habosra keverheted a vajat a porcukorral és egy csipet sóval. Ha kész, belekeverheted a tejbegrízt.

A töltés nagyon egyszerű. Első lap - erre jön a grízes töltelék fele - második lap - lekvár - harmadik lap - grízes töltelék másik fele - negyedik lap

Közvetlenül tálalás előtt meg lehet szórni a tetejét egy kis porcukorral, de nem muszáj.

Ahogy fent is említettem fontos, hogy ezt a sütit nem lehet egyből fogyasztani. 1 napig kell a hűtőben pihennie, hogy a lapok megpuhuljanak. Te tudjátok mit?! 2-3 naposan az igazi! :)

A legnagyobb nehézséget számomra a lapok kinyújtása jelentette. Mert egyrészt nem is olyan könnyű a megfelelő méretet elérni, másrészt pedig a téglalap alak nekem nem igazán szokott sikerülni. Mindegy, a végeket, amik igencsak összevisszára sikerültek levágtam és tökéletesen megfelelt a "nem kínáljuk fel a vendégeknek" szekcióban, azaz nekünk háziaknak, a konyhában.

Remélem elkészítitek vagy valaki elkészíti nektek! ;)

 A receptet Bernáth József séf oldalán találtam.

Jaj, nagyon izgulok!

Ez a december más lesz, mint a többi. Beindítom a rakétákat és ha nem is minden nap, de viszonylag sokat fogok posztolni. Majd csak győzzétek követni. :)

Ez egy nagyon durva munkafolyamat volt. Mármint, amit eddig megcsináltam belőle. Mert még nincs minden kész.

Múlt hétvégén annyit sütöttem, hogy a végére már a fenébe kívántam az egészet. 2 torta, 2 többlapos sütemény és 2 sós süti kb 3 nap alatt. Jól is kell, hogy sikerüljön, szépen le is kell fotózni, szép is legyen, finom is.... Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ugyan teljesen más, mint pl. egy hitelelőterjesztést megírni, de ugyanúgy magasfokú koncentrációt kíván. Tényleg!

Sokat terveztem, írogattam, keresgéltem mindenfelé. Próbáltam egy sokszínű kínálatot összeállítani, amiből mindenki tud magának valami szépet választani.

Légyszi szeressétek a posztokat és a sütiket, mert szívem lelkem benne van. És a család is, akik mindenben segítettek. Fogták a kartont ha kellett, a fotózáshoz. Kóstoltak, véleményeztek, bíztattak, hagytak sütni. 

És akkor ma elindítom a kört egy klasszik aprósütivel. Máskor lehet, hogy a cukiból hoznál magatoknak ilyet, de mondok én neked valamit. Nem kell nekünk a cukrászdába menni egy ilyen finomságért, simán meg tudjuk mi is otthon sütni. Nézd meg, alig kell hozzá valami. Gyorsan megvan és garantált a siker! Süsd meg, süssétek meg!

Hozzávalók: 

150 g vaj

150 g porcukor

5 tojássárgája

250 g liszt

1 mokkáskanál sütőpor

csipet só

1 citrom reszelt héja

sárgabaracklekvár

olvasztott étcsoki

Elkészítés:

Kapcsold be a sütőt 180 fokra.

Először is, szokásunkhoz híven habosra keverjük a vajat a porcukorral. Majd egyenként hozzáadjuk a tojássárgájákat és jól elkeverjük őket. Most jöhet bele az összes többi hozzávaló.

Töltsd nyomózsákba a masszát és nyomj kisebb, diónyi halmokat egy sütőpapíros tepsire. (ki fognak lapulni, úgyhogy ne túl közel egymáshoz)

Mehet is a tepsi a sütőbe kb. 14 percre. (A sütési időt mindig ellenőrizd, lehet, hogy nálad kicsit több/kevesebb lesz.)

Mikor kihűltek a kis kekszek, 2-2 darabot ragassz össze a lekvárral. 

Ha ezzel is megvagy, olvassz föl kb egy fél tábla étcsokit és csíkozd meg vele a sütik tetejét. Úgy is lehet, hogy zsírpapírból csinálsz egy kis kvázi-nyomózsákot de úgy is, hogy egyszerűen egy kanállal belenyúlsz a csokiba és minél vékonyabban csíkokat húzol rájuk.

Nagyon finom, puha, omlós, rájár-a-családos!

Ebből a mennyiségből kb 2 tálca keksz lett, de ugye csalóka, mert a ragasztás miatt megfeleződik. 

 ∞ Jó étvágyat! ∞

Nem jut szembe semmi. Vagyis sok minden eszembe jut, amit ide le lehetne írni. 

De az emberek nem olvasnak el túl sok mindent. Nem igaz?!

Miért van az, hogy csak továbbgörgetünk és ha valami egy Coelho idézetnél hosszabb, akkor már nem vesszük a fáradságot, hogy végigolvassuk?! Ti szoktatok újságot, hírportált, tartalommal rendelkező posztokat olvasni? Szoktatok híradót nézni? Érdekel titeket a közélet ('neadjisten' a politika), a kultúra, a tudomány? Követitek ezeknek a területeknek a képviselőit a neten? Manapság tényleg nem mondhatjuk, hogy nincs rá módunk. Majdnem mindenki részt vesz a közösségi média "cirkuszában" és ott könnyen figyelemmel tudjuk őket kísérni.

Vannak olyan prominens személyek, akiknek a szavát "elhiszitek", akikkel egyezik a világnézetetek, akiknek elismeritek a munkásságát? Nekem sok ilyen van és őket követve rengetek info jut el hozzám manapság. Az ő szűrőjükön keresztül. És ez azért jó, mert ugyan az a száraz politikai esemény egy híradóban felolvasva teljesen más élményt nyújt, mint amikor a kedvenc írónőm nem kevés iróniával átszőve ír róla egy hosszabb posztot a fb-on.

Az lehet, hogy, amit én írok le erre a felületre az unalmas és nem éri el a ti ingerküszöbötöket. Elfogadom, ha így van. Viszont ez itt egy virtuális napló, amit bocsánat, de nem csak miattatok írok. Hanem magam miatt. Főleg magamnak. Jó lesz ezt pár év múlva visszanézni, visszaolvasni.

És az is lehet, hogy az én igényem a különféle információk iránt megnövekedett az utóbbi időben. Egyrészt mert beléptem abba a korba, amikor már szeretem tudni, hogy mi folyik körülöttem. Másrészt pedig valószínű azért, mert jelenleg nem élek Magyarországon. (és megfigyeltem magamon, hogy a magyarországi történésekre minden mennyiségben vevő vagyok) Engem érdekel a politika is. Baj, ha így van? Van ismerősöm, aki kiírta a fb-ra, hogy ha valakinél még meglát politikai bejegyzést akkor őt törli. Nem értettem és sokat töprengtem ezen. 

Mert lehet, hogy a közélet (vagy hívjuk bárminek is) nagyon megosztó manapság de számomra meg az a visszatetsző, amikor valakit egyáltalán nem érdekel semmi. És a saját mikrokörnyezetén kívül nem foglalkozik semmi mással.

Mert nem lehet, hogy csak üres képek, fotók, bugyuta megosztások, receptes oldalak, nyereményjátékok legyenek egy idővonalon. És direkt írtam a recepteket. Tudom, hogy ez is egy olyan oldal. De ez a pár sor, amit a recept elé odarakok... igazából az a lényeg. A recept csak a ráadás.

Úgyhogy a mai üzenetem, amit kikiabálok az éterbe az az lenne, hogy használjuk okosan a közösségi médiát és a világhálót, ami a kezünkben van. Lájkoljunk be pl. híroldalakat, hogy a cikkek egyesével előjöjjenek az idővonalon és csak rá kelljen kattintani, arra, amelyik épp érdekel. Kövessünk pl. lakberendezési oldalakat az instagramon, így inspirálódva az otthonunk berendezéséhez. Kapcsoljunk a YouTube-ra, pl. hogy interjúkat nézhessünk okos és érdekes emberekkel. ésatöbbiésatöbbi

És olvassunk könyveket is, mert azt is imádom! (ajánljatok gyorsan egyet-kettőt)

peace&love

Nos, egy barátnőmmel közösen döntöttünk a következő projektről. 

- Legyen a hólabda!

- Jó, legyen. Azt már régen ettem! És nagyon szeretem.

- Jó - mondtam én. A többit alul olvashatjátok! :)

Hozzávalók:

8 tojássárgája

8 tojásfehérje

40 dkg porcukor

8 evőkanál meleg víz

25 dkg liszt

2 evőkanál kakaó

1 cs. sütőpor

A krém hozzávalói:

4 dl tej

5 dkg liszt

20 dkg vaj

20 dkg porcukor

1 cs. van.cukor

1 dl rum

A máz hozzávalói:

1 tábla jó minőségű étcsoki

5 dkg vaj

10 dkg kókuszreszelék

Elkészítés:

Kapcsold be a sütőt 180 fokra.

Először is verd habosra a tojássárgájákat a cukor felével. Majd lassacskán, kanalanként adagold hozzá a vizet úgy, hogy mindig megvárod, hogy a massza felvegye a vizet. A lisztet szitáld bele egy kisebb tálba a kakaóval és a sütőporral majd forgasd bele a tojásos keverékbe. A fehérjéket kemény habbá kell verni a maradék cukorral. Ezt a csodás, kemény, fényes masszát is a másikhoz kell keverni. Óvatosan. Egy kevés habbal fellazíthatod a lisztes keveréket, így sikerül majd a nagyobb részét nem összetörve belekeverni. Teríts sütőpapírt egy rendes nagy tepsibe és öntsd bele a masszát. Írtóra meg fog emelkedni, egy nagyon lágy, nagyon levegős tésztát fogsz kapni. Néha nézz rá a sütőben, tűpróbával ellenőrizd, hogy átsült-e.

A krémhez először mérd ki a lisztet majd a 4 dl tejet öntsd hozzá úgy, hogy közben egy habverővel csomómentesre kevered. Most tedd fel főni és kevergetve főzd addig, amíg be nem sűrűsödik. Ha ez megtörtént, tedd félre, hogy kihűljön. Most keverd ki a porcukrot a vajjal, vaníliás cukorral és a rummal. Ezt a vajas krémet robotgéppel keverd a tejes lisztes mártáshoz, ha utóbbi már kihűlt.

(Én itt valószínű nem főztem elég sűrűre a krémet mert túl folyós lett.)

Felhasználásig tedd a krémet a hűtőbe, ott vissza tud kicsit "keményedni" és jobban meg lehet vele kenni a piskótát.

És akkor most jön a "legjobb" rész. Be kell tölteni a piskótát.

Vagyis először is kell szaggatni pogácsaszaggatóval. Ha elég magas akkor kettévágni és közé kenni a krémet, ha pedig nem, akkor meg kettőt összeragasztani a krémmel. 

Aztán jöhet a csoki a tetejére. Olvaszd meg a csokit és a vajat vízgőz fölött. Ebbe kell belemártani minden egyes süti tetejét. 

És akkor még mindig hátra van egy vidám lépés. :)) ahhoz viszont, hogy ezt meg tudd oldani, a csokinak teljesen meg kell száradni a labda tetején.

A sütik oldalát meg kell kenni vagy esetemben bele kell forgatni a krémbe majd utána a kókuszreszelékbe.

És itt végre kész van ez a csoda-sütemény, ami tényleg nagyon finom de summa summarum azt gondolom róla, hogy csinálja meg legközelebb, akinek 3 anyja van.

Nekem egyszer ebből elég volt, de aki szereti a kihívásokat annak szívből ajánlom! ;) 

« Jó étvágyat! »

Van itt Németországban egy 'Das Große Backen' nevű műsor vasárnap délutánonként. Dióhéjban annyit róla, hogy amatőr(nek látszó) jelentkezők versenyeznek az év hobbicukrásza címért hétről hétre. Különböző feladatokat kell teljesíteniük. Van, hogy megadott recept szerint mindenkinek ugyan azt a süteményt kell adott idő alatt elkészítenie, de van, hogy csak a téma van megadva (pl ilyen-olyan torta) és olyankor mindenki a saját receptje alapján süt valami egyedit. Én imádom az ilyen műsorokat és a gyerekeket is megfertőztem, mert ki nem hagynák már ők sem. Vannak kedvenceink, nekik szurkolunk, de alapvetően azért nézem, mert tanulok tőlük.  

A csavar a történetben pedig az, hogy a férjem titokban, kb fél évvel ezelőtt jelentkezett a nevemben a műsorba. Egy nap felhívott egy nő, hogy ezzel kapcsolatban keres. Azt hittem leesik az állam. Mondta, hogy férj elküldte nekik a blogomat és ők ezt megnézték (ugyan nem értettek egy szót sem) de a képek tetszettek nekik, meg úgy alapvetően a koncepció.

Szó szót követett, majd megállapodtunk abban, hogy ehhez én még kevés vagyok. Nincsenek saját receptjeim és fele annyira sem vagyok profi, mint a tv-ben szereplő (állítólagos) amatőrök. Férj csalódott volt, hogy így döntöttem mert szerinte meg kellett volna próbálnom. Sajnos én ehhez nem voltam elég bátor.

A gyerekek azóta, ha sütök valami finomat, mindig megjegyzik, hogy ott lenne a helyem.

Nos, a mai receptet az egyik elmúlt heti műsorban láttam, ahol is pie, azaz pite volt a feladat. Volt, aki sósat készített, volt, aki édeset. A klasszikus almástól a spárgás-garnélásig mindenfélét láttunk.

Aztán mivel a napokban rengetek almát szedtünk a kertben, gondoltam bevetem az egyik receptet.

Remélem tetszeni fog!

A tészta hozzávalói:

750 g liszt

90 g cukor

1 teáskanál só

2-3 teáskanál citromlé

4-6 evőkanál hideg víz

A töltelék hozzávalói:

10-12 alma

100 g barnacukor

150 g cukor

75 g vaj

3- evőkanál zsemlemorzsa

1/2 teáskanál vaníliakivonat

1 citrom 

2 teáskanál fahéj

csipet szerecsendió

1 narancs

1,5 teáskanál méz

100 g mandulaforgács

Elkészítés:

A tésztához keverd össze a lisztet, a cukrot, a sót, a citromlevet, a vajat és a vizet. Kézzel gyúrd össze ezeket a hozzávalókat és fóliába csomagolva tedd a hűtőbe. Ideális esetben akár órákra. Mondjuk 1-2 órára.

Ha a hűtő-idő lejárni látszik, kapcsold be a sütőt 200 fokra.

Ha a tészta rendesen lehűlt, vágd két részre. Az eredeti recept 2 egyenlő részt említ. Egyet a pite alapjának, a másikat pedig a dekorációnak. Én ezt annyiban felülbíráltam, hogy a dekorációnak egy kicsit kevesebbet hagytam. Ez, mármint a deko tészta mehet újra a hűtőbe, csak később fogjuk felhasználni.

Az alapnak szánt tésztádat nyújtsd ki és a már kivajazott, kilisztezett piteformádba helyezd bele. Nyomkodd oda a forma oldalához, az alját pedig szúrkáld meg villával. Most elősütjük, úgyhogy 10 percre told be a sütőbe.

Amíg a tészta sül, készítsük elő a töltelék hozzávalóit. Az almákat mosd meg és hámozd meg. Magházukat vágd ki és vágd őket kis darabokra. Én kisebb kockákra vágtam. (A pitém teteje majdnem teljesen befedte a tölteléket, úgyhogy az alma nem nagyon látszott ki felül. Ha olyan dekorációt találsz ki magadnak, ahol a töltelék jól látszik, akkor fektess nagyobb hangsúlyt az almák elhelyezésére. A szeletek például nagyon júl mutatnak pici elcsúszással egymásra pakolva.)

Az almadarabokat tehát tedd egy tálba és add hozzá a következő dolgokat: citromlé és citromhéj, narancshéj és narancslé, méz. Keverd össze őket. Végül jöhet még hozzá a cukor, a barnacukor, a vaj, a zsemlemorzsa, a vaníliakivonat, a szerecsendió és a fahéj. A mandulát pirítsd meg egy száraz serpenyőben és azt is öntsd hozzá az almához. Nagyon fontos a pirított mandula a pitében. Ne spórold ki mert kell bele! Bármilyen főzős, sütős műsort nézel a tv-ben (és ezekből manapság nincs hiány) mindenhol azt hangsúlyozzák a profik, hogy a textúrákat kombinálni kell. Ha van egy lágy ételed, mindenképp tegyél bele valami haraphatót mert fel fogja dobni az élményt. És ezzel én is egyetértek, úgyhogy a lágy almához nagyon jól passzol a mandula. (nem túl finomra aprítva!)

Közben az elősütés már letelt, úgyhogy vedd ki a formát a sütőből. (A teljes pitét 180 fokon fogjuk sütni, úgyhogy vedd lejjebb a hőfokot)

Az almás tölteléket csak el kell oszlatni az elősütött tésztán és a tetejére megkreálni a dekorációt a félretett tésztából.

Rengeteg változat lelhető fel a neten is de persze magatoktól is kitalálhattok valami szépet.

Én rácsoztam (most is!) és nem bántam meg.

Ha kész vagy a munka legnagyobb részével, már csak annyi maradt, hogy megkend a pite tetejét a felvert tojás+víz keverékkel

Kb 50 percig sül 180 fokon.

Ha kivetted, tuti, hogy büszke leszel magadra. Én is az voltam. ♥

Jó étvágyat!♥

u.i. lehet hozzá vanília-fagyit vagy valamilyen vaníliás krémet is kínálni de magában is finom.

Nem cifrázom.

Pénteken kaptam egy ismerőstől egy zacskó szilvát. Felütöttem a kedvenc recepteskönyveimet és kerestem hozzá egy receptet. Valami egyszerűt akartam, olyan hétvégi, laza, "semmi extra" süteményt. 

Erre esett a választásom. Jól tettem, hogy megsütöttem. Ti is tegyetek így. Finom.

A tészta hozzávalói: 

25 dkg liszt

1 csomag sütőpor

1 csipet só

2 dl tejföl

2 tojás

0,5 dl olaj

5 dkg cukor

2 csomag vaníliás cukor

5 dkg vaj

10 dkg cukor

2 ek méz

1 rúd vanília

késhegynyi fahéj

(info: nekem ez a vaj-cukor-mez mennyiség nem volt elég, nem jutott belőle a teljes piteformába. ezért inkább a dupla mennyiséggel dolgoztam. hozzáteszem a piteformám elég nagy.)

szilva

Elkészítés:

Kapcsold be a sütőt 180 fokra.

Magozd ki a szilvát.

Először az alapot készítjük el, amibe majd felsorakoztatod a szilvákat. Egy edényben olvaszd össze a vajat a cukorral és a mézzel, majd jöhet bele a vaníliarúd kikapart belseje és a fahéj. Ha felolvadt és egymással összekeveredett, öntsd bele a piteformába és forgatva, mint a palacsintamasszát terítsd be vele az egész piteformát.

Szépen mintázva helyezd bele a szilvákat, a belső felükkel lefelé.

Most jön csak a tészta. Keverd össze hozzá a lisztet a cukorral, a vaníliás cukorral, a sóval és a sütőporral. Most jöhet bele a tejföl, a tojás és az olaj. Egynemű tésztává kell keverni, amit az eredeti recept szerint rá kell önteni a szilvákra. Nekem ez ennél a pontnál elképzelhetetlen volt, ugyanis a tészta túl sűrű lett. Ezért improvizáltam és belekevertem még 2 kanál tejfölt. Hát így sem lett önthető, de olyan lágyan kenhető már igen. Úgyhogy megkockáztattam, hogy jó lesz így is.

Tehát rákanalaztam a masszát a szilvákra és elsimítottam a tetején. Mindenhova jusson, arra figyelj.

Már mehet is sülni, 40 percre. Ha pirul a teteje, ami nálam is megtörtént, akkor teríts rá alufóliát.

Szépen megemelkedik a tészta a sütés alatt, nagyon szép látványt nyújt.

Mivel fordított süti a neve, gondolhatod, hogy majd sütés után meg kell fordítani. De ezt ne rögtön tedd.

Miután megsült és kivetted a sütőből, még adj neki egy kis időt. Különben az alsó cukros réteg egyszerűen kifolyik a fordítás alatt.

Úgyhogy kb fél óra elteltével tegyél rá egy tálcát vagy bármit, ami méretben megfelelő és borítsd rá a sütit.

Emeld le róla a formát. Kész vagy!

Annyira egyszerű és megmondom őszintén én sem gondoltam volna, de nagyon finom.

Természetesen bármilyen gyümölccsel jó lehet. Alma, körte, barack... ami épp kéznél van.

A receptet Borbás Marcsi egyik könyvéből lestem.

bemegyek reggel a szobájába. a haja teljesen behálózza a fejét. először azt sem tudom merre van az arca. megtapogatom. lehámozom a hajat és megsimogatom az arcát. megpuszilom.

- dobro jutro, jó reggelt! 

odamegyek az ablakhoz és felhúzom a redőnyt.

mocorog. 

még egyszer megsimogatom. kinyitja a szemét és a plüss-unikornisért nyúl. magához szorítja.

- gyere, kelj föl... megyünk az oviba.

fölkel, szigorúan a plüss-unikornis társaságában elballag a wc-re, pisilni.

amíg visszajön, van időm kiválasztani a ruháját. imádom. mármint a gyereket is, de öltöztetni is.

kell bugyi, zokni, egy leggings, hozzá illő póló.

visszajön. résen kell lennem, nehogy felugorjon az ágyra és újra vízszintbe helyezze magát.

segítek neki öltözni, bár már inkább hangzik el, hogy "egyedül", úgyhogy csak figyelem, ahogy öltözik.

néha segítek. (rosszabb napokon magamban puffogok, hogy mennyivel gyorsabban menne, ha én öltöztetném. jobb napokon kevésbé. de tudom, hogy muszáj ráhagynom.)

ha kész van, jöhet a haj.

megfésülöm, ami bevallom nagyon nehéz néha. hiába balzsamozom már a haját, írtóra össze tud gubancolódni.

kifésülöm (közben sziszeg és jajgat) és megkérdezem, milyen frizkót szeretne. általában azt mondja: -malo ostaviš. (egy kicsit hagyjál) ez annyit tesz, hogy ne az egész haját fogjam copfba csak a feje felső részén. a többit hagyjam lógva.

néha rá tudom beszélni egy-egy parketta-fonásra. ritkán belemegy.

ha készen van, rögtön leül az íróasztalához és nekilát a "munkának". vág, ragaszt, gyorsan még rajzol egyet-kettőt. megkérdezem, akar-e enni valamit, általában nemmel válaszol.

a konyhában matatok, csinálom a nagynak a szendvicset, bekapok pár falatot. 

mikor már épp szólni akarok neki, hogy ideje lenne fogat mosni és megmosakodni megjelenik a konyhaajtóban és enni kér. a hajam az égnek áll, mert miért az utolsó pillanatban meg hányszor mondjam, hogy ez így nem mehet, stb., stb.... 

adok neki és sürgetem. közben persze a nagyra is rá kell pillantani mert ő is megéri a pénzét. maradjunk annyiban, hogy nem megy még olajozottan a reggeli rutin.

ha pedig egyidőben vannak a konyhában/étkezőasztalnál vagy mondjuk a fürdőben, tuti, hogy egymást szekálják. egyik a másikat idegesíti valamivel. és fordítva. árulkodás. újra égnek áll az összes hajam.

nos, ha mindenki kész van, indulhatunk. plüss unikornisra figyelek, mert különben vissza kell érte mennem még a ház elől, az hétszentség. az utcán fogja a kezem és csacsog.

miután a nagyot elkísértük az iskolába, mi beülünk az autóba és megyünk az oviba. önállóan köti be magát sőt a Damjan gyerekülésébe beköti az unikornist is.

út közben olyanokat kérdez, hogy a rádió honnan tudja, hogy mi milyen számokat szeretünk és miért azokat játsza? meg, hogy mama neked is ez a kedvenc számod? mert nekem igen. megkérdezi, hogy ma nem tudnék-e ebéd után érte menni. mondom nem. erre, hogy de csak ma. átgondolom, ma pont fél 1-ig vagyok, oké rábolintok. mondom jó, de holnap tovább maradsz. 

az ovinál kiszállunk, az unikornis megint majdnem a kocsiban marad de résen vagyok. 

az oviban egy gyors cipőcsere, mehetünk be. ad egy puszit. - mama, nem fogok neked integetni az ablakból. mondom, jól van.

elindulok a lépcső felé. még egyszer visszanézek. már vesz is magának egy fehér papírt a szekrényből és leül rajzolni az asztalhoz. amíg Lina barátnője megérkezik, így üti el az időt.

hihetetlen, de most kezdtük az utolsó szezont az oviban. jövőre iskolába megy. ő nálunk a családban a legkisebb és valószínűsítem, hogy mindig is "a kicsi" marad. épp ezért olyan fura őt látni, ahogy az egyik legnagyobb az oviban. anyáskodik a kicsik felett, már nem alszik délután és maxi club-os lett. (ez itt az iskolaelőkészítő csoport)

befejezem a munkát, loholok az oviba, hogy ebéd után elhozzam. evés után akarok odaérni, hogy még ne kezdődjön el a csendes pihenő. mondom, loholok. mert reggel megbeszéltük. ezt ő már nyilván teljesen elfelejtette mert amint meglát közli, hogy: -mama, inkább mégsem akartam, hogy ebéd után gyere. hm.

most már mindegy. összeszedjük a cuccot és megyünk. a cucc ugye áll az unikornisból (vagy egy másik plüssből, amit a Linával néha elcserélnek) és még kb 87 rajzból plusz 53 újságból, playmobil katalógusból stb. kivágott pici fecniből. mind fontos, kelleni fog még! megpróbálom az összeset kézben tartani de néha közlöm, hogy nem visszük az egészet haza.

hazafelé megkérdezi, hogy a Damjan már otthon van-e. ha igen, vajon mit csinál.

otthon általában szintén az íróasztalhoz ül le elsőként és rajzol, ragaszt, vág tovább. ahol reggel abbahagyta. vagy kéri, hogy vegyek le neki egy dobozt a szekrényről, amiben a barbie babák vannak. vagy a konyhájában főzőcskézik. illetve a legújabb a playmobil őrület. 

a hétfő a lovaglásé. tavaly augusztusban kezdett lovagolni. nagyon szereti az állatokat, azon belül a lovakat, pónikat. korábban ha pl. cirkuszban jártunk vagy valamilyen vidéki rendezvényen, ahol volt lehetőség pónilovaglásra, az biztos volt, hogy ő sorba fog állni, hogy felülhessen. Damjannál ez kizárt volt. rosszul volt az ilyesféle akcióktól.

ezért gondoltuk, próbáljuk meg a lovaglást. úgyhogy hétfő délutánonként, 1 órát tölt a lovardában, korabéli kislányokkal. nem vagyunk jelen az órán, csak lopva lessük meg néha-néha.

nekem nagyon tetszik benne, hogy az ember nem csak egyszerűen odamegy, majd az óra végeztével eljön. ugyanis először elő kell készíteni a lovakat az órára, a végén pedig mindegyiket lepucolni és a kellékeket elpakolni. (amiknek a nevét bevallom magam se mindig tudom)

pár hete pedig bejött a képbe egy új dolog. imád táncolni, bár hozzáteszem nagyon nehezen oldódik fel. ahogyan egy korábbi posztban is írtam, a nyaraláson pl. napokig kellett könyörögni neki, hogy beálljon a mini disco-ba. előtte tátott szájjal nézte, aztán pár nap után végre beállt. 

szóval, van itt a városunkban gyerekbalett. lehet, hogy a tütü megtette hatását de azt mondta, lenne hozzá kedve.

úgyhogy szeptembertől hivatalosan balettórákra is jár. keddenként.

most, hogy belegondolok, lehet, hogy ez a 2 dolog tökéletesen üti egymást, mert hogyan is kell tartania a lábait. az egyiknél O alakban, a másikban szorosan egymás mellett, egyenesen. :)

meglátjuk mi az, amit majd nem un meg és tovább szeretné csinálni.

mi egyelőre örülünk, hogy konkrét elképzelése volt arról, ahova járni szeretne és a lelkesedése szerencsére nem lankad.

egy igazi kismacska ő. ez is az egyik beceneve. mert imád hozzáddörgölőzni. ha együtt nézzük a tv-t, nem elég neki, hogy pl. mellettem ül. esetleg hozzámsimul. megfogja a kezem vagy hasonló. rámül és úgy érzed minden sejtjével szeretné érezni a közelséged. bár természetesen Damjant is sokat ölelgetjük, puszilgatjuk de az ő babasága, kis törékeny teste és lelke teret ad nekünk minden további gyengédségünk kinyilatkoztatására.

a haja... a csodálatos aranyszínű, szőke lobonca. imádom. régen sokkal göndörebb volt, most a tarkóján, a legalsó "sorban" vannak még göndör fürtök.

kétkeréken biciklizik, imádja a vizet, idén nyáron ráérzett az ízére és lila száj ide vagy oda alig lehetett kirángatni a medencéből, tengerből. a citromfagyi a kedvence. egyelőre még fellépőről mos fogat és mosakszik.

néha bedurvul és filccel rárajzol az asztallapra. vagy kivág egy könyvből egy képet. vagy festés közben, összemaszatolja a függönyt. vagy ceruzával átlyukasztja a pólóját. 

ami róla először eszembe jut, hogy makacs. nagyon makacs. csecsemőnek is az volt. Damjan csecsemőkorában, ha sírt meg lehetett nyugtatni. megfogtam a kezét, szorongatta az egyik ujjamat és megnyugodott. Tamarát nem lehetett lekenyerezni semmivel. volt egy olyan érzésem, hogy azt gondolja: -sírni akarok és kész. csinálhatsz akármit, én sírni fogok.

mai napig meg tudja makacsolni magát és nem enged. 

a boltban konkrét elképzelése van arról, hogy milyen ruhaneműt, cipőt szeretne.

1, persze megőrjít ezzel minket néha. férjjel tépjük is a hajunkat e miatt.

2, egyébiránt én kicsit örülök ennek. mert ezzel a tökéletes ellentéte az anyjának, alias nekem. és remélem, hogy ez így is marad. remélem, hogy olyan határozott lesz a jövőben is, mint most. hogy kiáll majd a saját igazáért és nem tágít attól. nem akar majd senkinek megfelelni, mint ahogyan most sem teszi. van véleménye, nem igazodik máséhoz.

nem irigy. gyakran és szívesen dicsér másokat. (főleg engem)

ha valamit nem engedek meg neki, mostanában egy kérdéssel zárja le a témát:

- ha már anyuka leszek, akkor megcsinálhatom/megvehetem/megkaphatom... ? 

- igen

- akkor te már öreg leszel és nem tiltod meg!

-nem, akkor már azt csinálsz, amit akarsz!

esténként, lámpaoltáskor van egy puszi-kombináció, amit mindig megkapok az arcomra. és a végén mindig azt mondja: volim te (szeretlek). ♥

kiváncsi vagyok milyen iskolás lesz belőle. nincs benne akkora megfelelési kényszer, mint a Damjanban. lazábban fogja kezelni szerintem ott is a dolgokat.

olybá tűnik, hogy nem szeret szerepelni, inkább olyan "hátsó sorból szemlélődő" típus. de ez azért nem teljesen van így. a szülinapján pl azt éreztem, hogy legszívesebben felállna egy székre és kikiabálná a világnak, hogy ő ma a szülinapos és ő ma a lényeg. mindenki figyeljen rá. :)

a szülinapja előtt leültünk a kanapéra együtt a táblagéppel és felmentünk a pinterest-re. tortás képeket nézegettünk, válogattunk... hogy milyen legyen majd az övé. sajnos azokat a tortákat nem tudtam neki megvalósítani de nem haragudott meg érte. megállapodtunk egy kompromisszumos megoldásban és úgy éreztem tetszett neki. boldogan vitte be az oviba és mutatta, hogy ezt bizony mi csináltuk. 

közhely, de a végére még csak ennyit:

van egy egészséges, okos, szép, boldog, gondtalan lányunk az egészséges, okos, szép, boldog, gondtalan fiunk mellé. és így bizony nekünk mindenünk megvan! ♥

amit most megosztok az nem az ovis szülinapra készült torta, hanem a zsúrjára.

fogadjátok szeretettel, remélem tetszeni fog.

Oreo torta hozzávalói: 

25 dkg liszt

30 dkg cukor

12 dkg kakaó

2 teáskanál szódabikarbóna

csipet só

2,5 dl víz

2 dl kefír

2 dl olaj

3 tojás

25 dkg krémsajt

0,5 l habtejszín

6 dkg porcukor

keksz (lehet nyugodtan csalni, nem kötelező oreo-t beletenni. pilóta keksz vagy bármi más is megteszi szerintem)

Elkészítés:

Máris kapcsold be a sütőt 160 fokra.

A tésztához először a száraz alapanyagokat keverd össze egy tálban.

Egy másik, kisebb tálban keverd össze a folyékony alapanyagokat plusz a tojást és a korábban előkészített szárazalapanyagokhoz keverd hozzá. Keverd el jól.

Egy normál méretű, kerek tortaformába (24 cm?!) öntsd bele először a massza felét és 30 perc alatt süsd készre. Természetesen a másik adaggal is ugyanígy járj el. (egyszerre is megsütheted, akkor viszont több idő kell neki. és sütés után vágnod kell)

Ha megsült a tészta, hagyd teljesen kihűlni.

Most jöhet a krém: a tejszínből verj kemény habot, a krémsajtot és a porcukrot pedig keverd habosra. (2 külön tálban természetesen :) )

Ha mindkettővel megvagy, a tejszínt 3 adagban, lazán forgasd hozzá a krémsajtos masszához.

Tetszőleges mennyiségű kekszet (nálam azt hiszem kb 12 db volt) tegyél bele egy fóliába és a nyújtódeszkával vagy bármi más, ennek megfelelő szerszámmal ütlegeld meg és így törd össze őket. (szerintem ne túl morzsásra, maradhatnak benne nagyobb darabok is itt-ott.)

Mehet bele a tejszínhabos keverékbe.

Ennél a pontnál igazából megvagy. Most már csak össze kell állítani a tortát.

Jó, a tortaformában összeállítani és abban hűteni egy darabig. Formát ad neki, nem folyik szét mindenféle irányba.

Én 3-ba vágtam végül a "piskótát", így tehát a krémből 2 réteg került bele. A többit fel lehet használni a tetejére, oldalára, díszítéshez, stb.

Mi most másképp díszítettük, úgyhogy a maradék krémet egyszerűen tálkákba kiporciózva, bogyós gyümölcsökkel megettük.

Jó étvágyat hozzá. Remélem elkészítitek egyszer...

 u.i. nem lett sajnos olyan szép, mint a pinterest-en. ezt még gyakorolnom kell. de haladok.

első lépésként mondjuk már annyit fejlesztettem magamon, hogy nem a "töltő" krémmel kentem körbe a tortát a fondant alatt, hanem egy vajból és porcukorból kihabosított krémmel. ezt ti is így tegyétek, mert különben a másik krémtől a fondant egyszerűen "leolvad" a tortáról.

vélemény: végre egy olyan tortát sikerült csinálnom, ami a gyerekeknek is ízlett és nekünk, felnőtteknek is. Egyszer sütöttem már ezt nagyon régen, nem is tudom többször miért nem.

Minap történt velem az alábbi történet.

Korábbról kezdem:

Kicsivel több, mint 1 éve dolgozom a mostani munkahelyemen. Nagyon örültem, mikor ide bekerültem, mert az előző helyemen nem éreztem jól magam. Ide baráti ajánlás által, egy, a főnökkel lefolytatott beszélgetést követően fel is vettek.

Mit mondjak róla? Ne gondoljátok, hogy innen fogom megváltani a világot vagy fogom felépíteni életem karrierjét. Tudjátok, hogy mi a leglényegesebb szempont most nekem. Hogy a dolgot a gyerekekkel jól össze tudjam egyeztetni. Ez nálunk jelenleg az első és talán egyetlen követelmény. Ennek remekül megfelel, úgyhogy boldog voltam vele. Egészen mostanáig. Vagyis úgy mondom, hogy az utóbbi időben úgy éreztem váltani szeretnék. Ahogy az lenni szokott nálam, nem bírom sokáig egy helyben és elkezdett bennem mocorogni valami. Elkezdtem azon fantáziálni, hogy jó lenne keresni valami mást. Ahol egy fokkal talán többet kell dolgozni de közben még tovább fejlesztem a németemet és én magam is úgy érzem, hogy valamit leteszek az asztalra.

(Ezt a dolgot, mármint, hogy nem tudok teljesértékű dolgozó nő lenni sokszor nagy kudarcnak élem meg. Sokan persze támogatnak és bíztatnak, hogy majd később lesz időm a munkában is kiteljesedni. Irigylem azokat, akik össze tudják egyeztetni a munkát és a gyerekeket. Nekem döcögősen megy csak.)

Persze ezt, azaz, hogy váltanék, kezdetekben nem mondtam el senkinek, csak rá-ránéztem a neten az álláshirdetésekre. Sokáig nem volt semmi.

Aztán egy nap, hirtelen megakadt a szemem az egyiken. Elég jónak tűnt.

Na akkor már nem volt olyan egyértelmű, hogy mit is akarok. Ezerszer és ezerszer átrágtam magamban. Pro-kontra. Á, mondom, elküldöm. Úgyse jeleznek vissza, vagy ha mégis, nemleges lesz a válasz. Tuti.

Rápillantok a cég weboldalára, gondoltam. És a kollégák között megtalálok egy nőt, aki a mostani munkahelyemen ügyfelünk. Tehát ismeri a főnökömet. Jaj. 

Most mi legyen? Beszéljek a nővel? Beszéljek a főnökömmel? Titokban küldjem vagy játszak nyílt kártyákkal? 

Végül az utóbbit választottam.

Beszéltem a főnökömmel. Elmondtam neki töviről hegyire a történetet. Megértette a problémát.

Azóta is sokszor szóba kerül a dolog köztünk.

Ami viszont ezzel kapcsolatban pár napja történt velem, olyan valótlannak tűnt, hogy muszáj leírnom.

Történt ugyanis, hogy az a bizonyos hölgy, aki annál a bizonyos cégnél dolgozik épp nálunk volt. Mármint a jelenlegi munkahelyemen. És a főnököm egy sokatmondó kacsintással jelezte, hogy kellene vele beszélni. És odament hozzá, majd behívta az irodájába. És együtt megkérdeztük a hölgyet, hogy az állás vajon aktuális-e még ill. elcsevegtünk még egy darabig a témáról. A hölgy, én és a főnököm. Vicces nem?

Szürreális szitu, amiben kívülről láttam magam. És mosolyogtam, hogy ez mennyire hihetetlen.

Úgyhogy mára egy ilyen light-os történettel készültem. És stílusosan egy könnyed desszertet választottam hozzá.

Egy túrótortát.

Finom, lágy, könnyű, nyári.

Hozzávalók:

3 tojás

pici só

230 g cukor

90 g liszt

30 g keményítő

6 zselatinlap

650 ml habtejszín

500 g túró

1 teáskanál vaníliapaszta

1 tasak habfixáló

1 teáskanál tortazselé

100 g mandula

gyümölcs, tetszés szerint

1. lépés

Kapcsold be a sütőt 190 fokra. Válaszd szét a tojásokat. (a fehérje mehet rögtön a nagy tálba, amiben habbá vered majd) A sárgáját egy kisebb tálban valamennyire verd fel egy villával. A fehérjéhez adj egy pici sót és géppel verd habbá. Amikor már majdnem kész vagy vele, önts bele 70 g cukrot és további 1-2 percig habosítsd még. A végén pedig a sárgáját keverd óvatosan hozzá egy kézi habverővel.

2. lépés

Tegyél sütőpapírt egy formába. (eredeti recept szerint 20x20 cm. nekem pont ilyenem nem volt, úgyhogy kerek formában sütöttem.)

Keverd össze a lisztet és a keményítőt majd szitáld bele 3-4 lépésben a tojásos masszához. Közben mindig óvatosan keverd el benne a (kézi) habverővel. Most töltsd bele a formába és simítsd el a tetejét. Mehet a sütőbe, kb 11-13 perc kell neki.

 3. lépés

A zselatinlapokat tedd egy kis tálkába majd önts rá vizet. Nyomkodd jól bele. 

50 ml tejszínt melegíts kicsit fel, majd a kinyomkodott zselatinlapokat keverd el benne.

Most a túrót kell összekeverni 100 g cukorral és a vaníliapasztával egy nagyobbacska tálban.

4. lépés

A tejszínt (600 ml) gépi mixerrel verd habbá. De félúton még add hozzá a habfixálót ill 1 evőkanál cukrot. 

5. lépés

A túrós masszából vegyél el egy-két kanálnyit és add hozzá a zselatinos keverékhez. Majd pedig ezt az előbbi keveréket öntsd hozzá az eredeti túrós cucchoz és keverd el benne. (a keverék és a massza után sajnos nem jut eszembe semmi normális szó, bocsánat a "cucc"-ért) És ha ezzel megvagy jöhet bele a tejszínhab, apránként, lassan elkeverve, hogy a habosságából ne veszítsen.

6. lépés

Igazából ez a lépés akkor következik, amikor a tészta megsült. Tehát ki kell borítani egy tiszta konyharuhára és lehúzni róla a papírt. (a konyharuhára lehet egy kis cukrot szórni előtte) Hagyd teljesen kihűlni.

7. lépés

A kihűlt tésztát helyezd vissza a sütőformába és a túrós tölteléket kanalazd rá, simítsd el. Tedd hűtőbe legalább 6 órára, de ha egy éjszakát pihen, az se baj. Sőt.

8. lépés

Ízlés szerint pakold rá a gyümölcsöt a tortádra.

Itt meg is lehet állni, a tortazselé nem kötelező. 

Ha mégis úgy döntesz, így kell: Egy kisebb lábosban forralj fel 250 ml vizet, 3 evőkanál cukorral és 1 teáskanál tortazselével.

3-4 percig főzd, majd vedd le a tűzről. Kanalazd rá a torta tetejére és hagyd megdermedni.

És még egy plusz. Ha szeretnéd, száraz serpenyőben lehet egy kevés mandulát pirítani, majd a torta oldalát betapasztani vele.

Jó étvágyat!

A végére pedig a meglepi: